Ön ezen az oldalon van:Új Aranykor

Új aranykor - Emelkedő aranytartalék

Palotai Dániel – Veres István

aranytartalek.png

A Magyar Nemzeti Bank 2018-ban tízszeresére növelte aranytartalékát és a külföldön tartott készletét is hazaszállította. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa az ország hosszú távú nemzet- és gazdaságstratégiai célkitűzéseinek figyelembevételével történelmi jelentőségű döntést hozott az aranytartalékra vonatkozó politikája felülvizsgálatáról. Ennek eredményeként a jegybank első lépésben 2018 márciusában Londonból magyarországi tárolási helyszínekre telepítette át aranytartalékát, majd 2018 októberéig a teljes állományt tízszeresére növelte. Az aranykészlet 3,1 tonnáról 31,5 tonnára nőtt. Az utóbbi három évtized során 2018-ban először vásárolt aranyat az MNB.

A jegybanki tevékenység történelmi gyökereihez való visszatérést jelentő lépést két tényező indokolja. Az „érem” jegybanki oldala szerint az MNB-nek devizatartalékában a világ egyik legbiztonságosabb eszközét kell tartania, amely egyúttal jó diverzifikációs tulajdonsággal bír és likvid piaca van. A közpénzügyi oldal éppen ilyen fontos. A pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat aláásó, és a jegybankok aranyhoz való viszonyulását alapjaiban átalakító globális pénzügyi válság nehézségekkel teli éveit követően Magyarországnak a stabilitás és a bizalom megerősítésére még normális piaci körülmények között is alkalmas, az erőt és a gazdagságot jelképező, hiteles eszközre volt szüksége.

A Magyar Nemzeti Bank meggyőződése szerint az ország területén őrzött aranytartalék nem csupán szélsőséges piaci körülmények idején szolgál védelmi vonalként, de egyúttal a bizalmat is erősíti. Az arany tulajdonlása ezért nem csupán befektetési, hanem gazdaságstratégiai megfontolásokat is szolgál.

Tartalomjegyzék:

Devizatartalék-kezelési megfontolások

A bizalom erősítése

Történelmi kötődések

Veszélyben az arany

Az aktív kezelés évei

A nemzeti kincsek hazatérése

Üzleti eredmény


Devizatartalék-kezelési megfontolások

Az arany hagyományos tartalékeszköz, amely jól illeszkedik a jegybankok konzervatív tartalékkezelési keretrendszerébe. A devizatartalékok tartásának elsődleges célja a monetáris politika és a pénzügyi stabilitás biztosítása, ezért ha egy jegybank a biztonság, a likviditás és a hozam közötti választásra kényszerül, jellemzően a biztonságot és a likviditást választja a hozammal szemben.

A biztonság követelményét tekintve az arany egyik legfontosabb jellemzője az, hogy nincs csődkockázata. A jegybankok devizatartalékát túlnyomó részben fix kamatozású eszközök, főképp magas hitelminősítésű, rövid lejáratú állampapírok, szupranacionális és ügynökségi kötvények alkotják. Ezek azok az eszközök, amelyek a befektetési palettán a lehető legkisebb hitelkockázatot jelentik a befektető számára. Ugyanakkor ezek is az illető kibocsátók adósságát testesítik meg, amelyek fizetőképessége vagy fizetési hajlandósága szélsőséges körülmények között kétségessé válhat. Az arany nem ilyen: az arany senkinek semmiféle kötelezettségét nem testesíti meg, így valóban csődkockázattól mentes pénzügyi eszköznek tekinthető.

Az arany továbbá rendkívül likvid eszköz. A piac méretét, a tranzakciós költségeket és a napi forgalmat tekintve az arany piaca a többi fő piaci szegmenshez mérhető. Az aranypiac napi forgalmát mintegy 250 milliárd dollárra becsülik. A 2020 márciusában lezajlott piaci turbulencia során az aranyban más eszközosztályokhoz hasonlóan jelentős pozíciólikvidálás, és ebből következő áresés történt. Ugyanakkor az elemzések arra mutattak rá, hogy turbulencia alatt az arany likviditási forrásként szolgált, azaz a befektetők más eszközosztályokhoz kapcsolódó letéti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges pénzeszközhöz jutottak az arany eladásából. Likvid piacán túlmenően az arany más eszközosztályok ármozgásaival kevéssé korrelál, ezért a hagyományos tartalékportfoliókban kedvező diverzifikációs jellemzőkkel bír.


A bizalom erősítése

„A papírpénzt szélsőséges esetben senki nem fogadja el. Az aranyat mindig elfogadják” – jelentette ki Alan Greenspan, az Amerikai Egyesült Államok jegybankja, a Federal Reserve elnöke 1999-ben az Egyesült Államok képviselőházának bankügyekért felelős bizottsága, a House Banking Committee meghallgatásán. Az arany erősíti a bizalmat és fokozza a gazdasági stabilitást. Ez normál körülmények között is így van, de különösen igaz szélsőséges piaci körülmények mellett, válság vagy jelentős geopolitikai bizonytalanságok idején, amikor felértékelődnek a gazdaságstratégiai megfontolások és az arany biztonságos menedék szerepe.

Az arany, különösen fizikai formában tartva olyan eszköz, amely képes erősíteni egy ország iránti bizalmat határokon belül és kívül egyaránt. A globális pénzügyi válság utáni jegybanki viselkedés egyik legfontosabb változása az arany hazai tárolásának igénye volt távoli pénzügyi központok helyett. A jegybankok egymás után jelentették be repatriálási programjaikat. A szélsőséges piaci körülményeken túlmenően a globális geopolitikai bizonytalanságok szintén lényeges szemponttá teszik az arany hozzáférhetőségét és a belföldi tárolás előnyeit a külföldi elhelyezéssel szemben. A kettő közötti hatalmas különbség nyilvánvaló.


Történelmi kötődések

A magyar történelemből vett példák tanúsága szerint az ország mindig is különleges viszonyt ápolt az arannyal. A Kárpát-medencét ősidők óta gazdag aranylelőhelyek övezték. Régészeti leletek igazolják, hogy az aranyművesség már a korai bronzkorban megjelent a térségben, és a gazdag aranybányák a Római Birodalmat is a terület meghódítására, elfoglalására ösztönözték.

A középkorban, a 13. és a 15. század között, mintegy háromszáz éven keresztül Európán belül Magyarországon bányászták a legtöbb aranyat. Abban az időben Magyarország a világ aranykitermelésének 25, ezüstkitermelésének pedig 20 százalékát adta. Európai összehasonlításban az adatok még jelentősebbek: a legkiemelkedőbb időszakban a Magyar Királyság évi 2500 kg-os mennyiséggel a kontinens teljes aranykitermelésének mintegy 80 százalékát adta. Magyarország mellett további jelentős kitermelő volt még Csehország, majd tőle lemaradva, a Rajna völgyében található aranylelőhelyek révén a Német-Római Birodalom. Magyarország egészen az amerikai kontinens felfedezéséig és az ország török megszállásáig őrizte a vezető helyét a nemesfémek kitermelésében.

Akkoriban Európában többféle aranypénz is forgalomban volt, amelyek közül a velencei aranydukát volt a leghíresebb. Más, progresszív régiók is előállították azonban saját érméiket, köztük Károly Róbert magyar király is, 1325-ben. Ezeket a velencei dukáthoz hasonló súlyú és tisztaságú érméket Európa-szerte szintén széles körben fogadták el fizetőeszközként. Magyarország 1915-ig vert dukátot.


Veszélyben az arany

Az MNB alapítása óta, 1924-től tart aranytartalékot. Az első világháborút követő stabilizáció időszakában (1924-29) az állomány gyorsan növekedett, és az új valuta, a pengő értékét 1927-ben az aranyhoz kötötték. A legnagyobb, mintegy 53 tonnás tartalékállomány a nagy gazdasági világválság előtt alakult ki és stabilan fenn is maradt egészen a második világháborúig.

A hazai aranytartalékot a magyar jegybankárok személyesen óvták meg. A magyar jegybankárok életének legfeszültebb időszaka talán a háború utolsó hónapjaiban jött el, amikor a jegybank alkalmazottai közül mintegy 400 önkéntesnek sikerült megmentenie a magyar nemzeti kincseket a megszálló erőktől. Ezek az önkéntesek kísérték a 25 kg-os tömbökbe olvasztott, 30 tonna súlyú aranykészletet és a teljes pengő bankjegykészletet szállító ún. aranyvonatot. A szállítmány becsült értéke akkoriban mintegy 1 milliárd dollárt tett ki. A vonat 1944 novemberében hagyta el a fővárost, és 1945 januárjában érkezett meg Spital am Pyhrn osztrák városkába, ahol a szállítmányt a jegybanki alkalmazottak védték egészen addig, amíg a George Patton tábornok által vezetett amerikai csapatok 1945 májusában meg nem érkeztek.

A háborút követően 1946 augusztusában a szállítmányt – benne a 30 tonna aranytartalékkal – hiánytalanul visszajutott Magyarországra. Ez akkoriban igen ritkán fordult elő. Ez a 30 tonna arany volt a háborút követő gazdasági és pénzügyi konszolidáció egyik fő pillére és ennek segítségével vezették be az új fizetőeszközt, a forintot.


Az aranytartalék megmenekítéseaz MNB aranyvonat története

A Magyar Nemzeti Bank kiváló tisztviselőgárdája a nehéz körülmények között rendkívüli bátorságról tanúbizonyságot téve mentette meg a háború pusztítása elől az ország aranykészletét, ezzel méltán érdemelték ki az utókor tiszteletét.

Ismerje meg az MNB aranyvonat történetét!


Az aktív kezelés évei

A devizatartalék minden más eleméhez hasonlóan az aranykészletet is aktívan kezelték. Így volt ez az 1970-es és 80-as években is, amikor az MNB mintegy két évtizedes teljes hallgatást követően ismét megkezdte a tartalékokra vonatkozó adatok közlését. A rendszerváltást megelőző időkből sajnos nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. A fellelhető adatokból az látszik, hogy az aranykészletek szintje 70-80 tonna körül tetőzött, és hogy az eladások és vásárlások főként az árak alakulásának és az árfolyamvárakozásoknak a függvényében történtek.

A későbbiekben az aranykészletek aktív kezelése a hozamokra vonatkozó megfontolások alapján történt. Az MNB 2018-ig nem allokált formában Londonban, nemzetközi letétkezelőknél tartotta az aranyat, és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált az elérhető hozam növelése érdekében. A piaci feltételek függvényében a jegybank vagy nem fektette be, vagy rövid lejáratra kihelyezte partnereihez az aranykészletet, illetve kihasználva az időnként adódó arbitrázslehetőségeket, más devizára váltotta az aranyat, és a befolyt összeget pénzpiaci eszközökbe helyezte ki. Ezek a befektetések összességében a tárolási költségeket meghaladó hozamokat eredményeztek.


A nemzeti kincsek hazatérése

A magyar történelem legfontosabb ereklyéi a 20. században tértek vissza hazánkba (a Magyar Nemzeti Bank által 2018-ban közzétett Aranykönyv utolsó fejezetének részletes leírása alapján). A sorban az első a magyar szuverenitás jelképe, a Szent Korona volt, amelyet a Magyar Királyság fennállásának szinte teljes ideje alatt a királyok koronázására használtak. Története még a magyar aranykészletnél is jóval kalandosabb. Nem sokkal azt követően csempészték ki az ország területéről, hogy az aranyvonat átlépte a határt, és csupán 1978-ban került ismét haza.

A második legkiemelkedőbb siker a Seuso-kincs, a késő Római Birodalom idejéből származó, Pannónia római provinciában használt, Magyarországon az 1970-es években megtalált ezüstkincsek visszavásárlása volt. A maga nemében a világon a legjelentősebb ilyen lelet 14 nagy díszített ezüst edényből és a tárolásukra szolgáló rézüstből állt. Az ismert darabok teljes súlya mintegy 70 kg, anyaguk különleges tisztaságú ezüst.

Az aranytartalék hazaszállítása is ebbe a sorba illeszkedik. A hír nyilvánosságra hozatalakor a közvélemény egyértelműen kedvezően fogadta azt, ami közvetlenül is bizonyítja, hogy az arany építi, erősíti a bizalmat.


Az Aranykönyv

Magyarország, a magyarok és az arany kapcsolatát összegezte és egyetlen könyvbe gyűjtötte a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB Aranykönyve ingyenesen elolvasható a Pénzmúzeum oldalán!


Üzleti eredmény

Az MNB Monetáris Tanácsa folyamatosan figyelemmel kíséri az aranypiaci fejleményeket, és ennek megfelelően dönt az aranytartalék kezelésének minden lehetséges aspektusáról. Az aranykészletek hazahozatalát és megtízszerezését követően a Tanács, a nemzetközi trendekkel összhangban, 2019 végén a pozíción elérhető nyereség realizálásáról döntött. Későbbi döntése alapján, a Covid-19 járvány kitörését követően, a járvány elleni védekezés központi költségeihez való hozzájárulásként jelentős összegű osztalékot fizetett be az állami költségvetésbe. A nemzetstratégiai célkitűzéseket szolgáló aranytartalék értékesítésére nem került sor, annak nagysága továbbra is 31,5 tonna, és fizikai formában hazai tárolóhelyen őrzik.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu