Ön ezen az oldalon van:MNB aranyvonat

A Magyar aranytartalék megmentésének állít emléket a Jegybank

aranyvonat.png

A II. világháború és az 1944. évi német megszállás a Magyar Nemzeti Bank működésére is rányomta a bélyegét. A háború előrehaladtával az MNB képviselői Spital am Pyhrnbe, egy osztrák településre menekítették a bank és a magyar állam vagyonát: 600 ládányi, 33 tonna aranykészletet, bankjegyeket, valamint iratokat.

A Magyar Nemzeti Bank kiváló tisztviselőgárdája a nehéz körülmények között rendkívüli bátorságról tanúbizonyságot téve mentette meg a háború pusztítása elől az ország aranykészletét, ezzel méltán érdemelték ki az utókor tiszteletét. Az amerikai hatóságok 1946 augusztusában szolgáltatták vissza Magyarországnak az aranykészletet, így az fedezetként már ott állhatott az 1946. augusztus 1-jén bevezetett új magyar forint mögött.


A Magyar Nemzeti Bank Pénzmúzeuma egy művészeti alkotás formájában emlékezik meg bátor kollégáiról és tiszteleg tettük előtt.


Az aranytartalék történetéről rövid animációs filmünk számol be:

A magyar aranytartalék megmentése

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a tulajdonában lévő értéktárgyak, ezen belül is a jegybanki aranykészlet mentését már jóval a második világháború kitörése előtt elkezdte szervezni, de az 1944-es hadi események felülírták a háborús évekre kidolgozott terveket. Az értékeket és a bank működéséhez szükséges iratokat a személyzettel együtt, a budai Várban és Veszprémben, részben föld alatt kialakított, megfelelő védelmet nyújtó épületekben tervezték elhelyezni.

A bank képviselői 1943-ban tárgyalásokba kezdtek annak érdekében, hogy az aranytartalékot semleges országba menekíthessék, de az 1944. március 19-i német megszállás után bezárult az út Svájc felé. A német Reichsbank Magyarországra küldött pénzügyi megbízottjának többek között azt a feladatot adta, hogy szállíttassa a magyar jegybank értékeit a Német Birodalomba. A magyar fél mindent megtett ennek megakadályozása érdekében. A legfontosabb biztosítéknak azt látták a magyar vezetők, hogy az MNB értékei és a személyi állománya menekítés esetén együtt mozogjon; ne lehessen megbontani az értékek és a feladatok ellátásához szükséges alkalmazottak egységét. Azok a bankalkalmazottak jelentkezhettek a feladatra, aki már 1944. október 15-e előtt is a bank szolgálatában álltak.

A hadi helyzet alakulása miatt 1944 novemberében megkezdődött a bank aranykészletének átszállítása egy 1939-ben elkészült, 8 szintes veszprémi bunkerbe. A biztonságos őrzés reményében az MNB vagyontárgyai – nettó közel 30 tonna aranytartalék, jelentős külföldi és magyar érme-, illetve bankjegykészlet, valamint egyéb banki értékek – mellé került többek között a két platina méter etalon, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye, a Corvinák, egyes közintézmények által az MNB-nek őrzésre átadott letétek, valamint rövid időre a Szent Korona, a koronázási jelvényekkel együtt. A vidéki fiókintézetek készletei és személyzete a front előrehaladtával szintén az MNB törzséhez kerültek.

December elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Veszprém sem nyújt kellő biztonságot többé. Feszített tempójú csomagolás után, december 10-én elhagyta a várost az első vonatszerelvény a banki értékekkel, alkalmazottakkal, azok családtagjaival és az őrzésre kirendelt 50 fős csendőrosztaggal. A vonat nem juthatott messzire: a nyugati határ közelében, Fertőboznál megállították, és egészen addig várakoznia kellett, míg meg nem született a döntés a vagyon és a tisztviselők további sorsáról. Ugyancsak útnak indították az államkincstár 100 tonnára rúgó ezüstkészletét, amit végül Magdeburgban helyeztek el.

A vonat veszteglése alatt bizonytalansággal és sokszor mínusz 20 fokos hideggel kellett szembenézniük a banki tisztviselőknek és családtagjaiknak. Maguknak kellett gondoskodniuk az élelmezésükről és a fűtésről, mindezt a szövetségesek légitámadásai közepette. Ez idő alatt a német és a magyar kormány Sopronban tárgyalt a nemzeti értékek Németországba szállításáról. Az MNB vezetősége kitartott amellett, hogy továbbra is teljes jogon rendelkezhessen az arany- és pénzkészlet felett, s ennek érdekében az értékek és a személyzet együtt maradhasson. Ezzel szemben a német szándék az volt, hogy a bank értékeit a német birodalom különböző pontjain helyezzék el: az arany és a papírpénz a Reichsbank bécsi központjába, a műkincsek és a külföldi letétek a berlini Reichsbankba, míg az ezüst a magdeburgi fiókba került volna. A magyar fél – korábbi elhatározásuknak megfelelően – ragaszkodott ahhoz, hogy az MNB tisztviselői a bank saját és őrzésére bízott értékeivel maradhassanak.

Ezt a célt végül sikerült elérni. 1945. január 15-én Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Hans Constantin Boden birodalmi gazdasági miniszter megállapodott az MNB Németországba telepítéséről. A megállapodást rögzítő szerződés aláírását követően, hatheti veszteglés után, 1945. január 17-én indult el az első, január 23-án pedig a második szerelvény Fertőbozról a kijelölt helyre: Spital am Pyhrn felső-ausztriai községbe.

A megérkezést követően az értékeket a Spital am Pyhrn-i bencés apátság templomának kriptájába és a kolostor épületébe szállították. Az aranyat tartalmazó faládák elé bankjegyekkel teli dobozokból építettek falat. A kripta ajtaját lakattal zárták le, amelynek kulcsait a jegybanki szabályzatnak megfelelően, két tisztviselő külön-külön őrizte. A védelmükre rendelt csendőrosztag váltott őrséget adott az ajtó előtt. A jegybank hivatali helységeit a kolostor termeiben alakították ki.

A fiókintézetekből Spitalba menekült munkatársaival együtt mintegy 680 fős magyar jegybanki közösséget a 2000 fős ausztriai település – szerény lehetőségei miatt – csak a faluban szétszórva tudta elszállásolni. A tisztviselők és családjaik hamar megteremtették az alapvető életfeltételeket: saját konyhát szerveztek, a gyerekeknek oktatást tartottak, de részt vettek a falu életében is. Aggodalomra adott okot, hogy a környéken lévő szovjet hadifoglyok is tudomást szereztek a magyar aranytartalék hollétéről. A jegybanki vezetőknek többször kellett segítséget kérniük a felső-ausztriai katonai parancsnokságtól a támadási kísérletek elhárítása érdekében. Több – szerencsére sikertelen – kísérlet történt az aranykészlet megszerzésére. Tavasszal pedig a hóolvadás okozott gondot: a kripta víz alá került, és az ott tárolt papírpénzek eláztak. A ládákat fel kellett vinni, a pénzeket megszárítani, majd ismét visszacsomagolni.

Abból a célból, hogy az általuk őrzött értékek ne a német vagy a szovjet hadsereg kezére kerüljenek, a bank vezetősége felvette a kapcsolatot a brit és az amerikai csapatokkal. Követek vittek leveleket a szövetségesekhez, és rajtuk keresztül a svájci székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjának, a Bank of Englandnek, valamint az amerikai Federal Reserve-nek. 1945. május 7-én amerikai csapatok érkeztek Spital am Pyhrn-be. Az amerikai katonák őrséget adtak a magyarok mellé, május 12-én pedig George Patton tábornok látogatta meg a jegybanki közösséget. Az amerikaiak bizottságot állítottak fel, amely rendelkezett arról, hogy a jegybanki vagyont az amerikai főhadiszállásra, Frankfurt am Mainba szállítsák. Az MNB vezetőségét biztosították, hogy az értékeket a békeszerződés megkötéséig ott őrzik, majd azután átadják az új magyar kormánynak.

Lionel C. Perera őrnagynak, az amerikai hadsereg pénzügyi tanácsadójának a bankvezetés 1945. május 13-án adta át a rábízott értékeket:

• 632 darab aranytömböket és aranypénzeket tartalmazó láda, nettó 29 855 kg súlyban. • Húsz, többek között csehszlovák valutát tartalmazó láda. • Két láda, amelyek bankjegyeket és külföldi valutát tartalmaztak, köztük 1 295 391 német birodalmi márkát. • Három láda ismeretlen tartalommal. • A Magyar Királyi Csendőrség tulajdonát tartalmazó 3,3 kilogramm súlyú csomag. • Húsz láda a Budapesti Árvaházi Kamara értékeivel. • Egy láda, amely zsidók vagyonára vonatkozó zárt borítékokat tartalmazott. • Egy csomag, amely Szálasi Ferenc tulajdonát képezte. • A Budapesti Kereskedelmi Bank egy ládányi letéte.

1945. május 15-én Spital am Pyhrnből elindult a tizenhat katonai teherautóból álló konvoj Frankfurtba. Az MNB értékeit az amerikai főparancsnokság pénzügyi részlegénél, a Reichsbank páncéltermében helyezték el. A banki tisztviselők és családjaik 1946 nyarán jöhettek haza, azonban többen az emigrációt választották, joggal tartva a szovjetek és a kommunisták bosszújától. Az egykori MNB-sek egy része a községben telepedett le, és leszármazottjaik a mai napig ott élnek, míg mások harmadik országokban folytatták életüket. Az amerikai hatóságok 1946 augusztusában szolgáltatták vissza Magyarországnak az aranykészletet, így az fedezetként ott állt az 1946. augusztus 1-jén bevezetett új magyar forint mögött.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu