Ön ezen az oldalon van:Április 12. – Az űrhajózás világnapja

Kibontakozóban a legújabb űrkorszak

űrhajózás_leader.png

Jártunk a Holdon, műszereinkkel meglátogattuk naprendszerünk több bolygóját, sőt ma már szondáink elérték a naprendszeren túli, úgynevezett csillagközi teret is. Bár az űrkutatás eredményeit az emberiség legnagyobb teljesítményei között tartjuk számon, közben bele sem gondolunk, hogy ezek az áttörések sokszor magyar tudósok nevéhez kötődnek. Az űrhajózás napján sorra vesszük a legfontosabb hazai gyökerű eredményeket, majd vetünk egy pillantást az űripar jövője felé is.

Az űrkutatás a huszadik és a huszonegyedik század egyik emblematikus tudományterülete, melynek legfontosabb célja, hogy választ találjon az emberiség előtt álló legfontosabb kérdésre: egyedül vagyunk-e az Univerzumban? Ez a kérdés egyszerre foglalkoztatja a fizikai világ megismerésére törekvő természettudományos kutatókat, illetve az emberi létezés végső eredetét, ontológiáját vizsgáló filozófiai és vallástudományi iskolákat, hiszen a világ működésének megértése szempontjából az élet kialakulásának rejtélyére talán minden más kérdésnél fontosabb választ találnunk.

Ez a nemes törekvés természetesen minden űrkutatási misszió egyik legfontosabb katalizátora – ugyanakkor fontos látni, hogy a végső cél eléréséhez számtalan tudományos siker és áttörés szükséges, melyek együtt, egymásra épülve teszik lehetővé, hogy feltegyük, majd megpróbáljuk megválaszolni a legnagyobb kérdéseket. Vessünk egy pillantást az űrkutatásra, mint az egyik legfejlettebb, legtöbb alterületet összefogó tudományos vállalkozásra, ezúttal magyar szemmel, hiszen mint látni fogjuk, az űrhajózás történetében számos mérföldkő kötődik magyar géniuszok neveihez!

Kilövésre felkészülni!

Bár első látásra talán távolról indítunk, de ha repülésről beszélünk, nem hagyhatjuk ki, hogy megemlítsük Asboth Oszkár nevét. Asboth volt az első, aki a merev légcsavarral való hosszú kísérletezés eredményeként, az I. világháborút követő években megalkotott egy függőleges és vízszintes irányban is kormányozható repülő eszközt – vagyis az első helikoptert. Az eredménynek nem csak történeti, hanem egészen aktuális, gyakorlati összefüggése is van napjaink űrkutatásával: idén február végén landolt a NASA legújabb Mars-kutató robotjárműve, a Perseverence, mely számos műszere mellett magával vitt egy különleges drónt is. A kis kutatóeszköz a Mars ritka légkörében fog vizsgálatokat végezni, s ehhez egy légcsavaros, tehát alapjaiban véve Asboth Oszkár felfedezésén alapuló hajtóművet használ majd.

A következő fontos mérföldkő, amit meg kell említenünk, a 20. század egyik kiemelkedő magyar fizikusához és akadémikusához, Bay Zoltánhoz kötődik. Az ő munkásságának úttörő jelentőségű eredménye, hogy megalapozta a radarcsillagászat, mint új tudományág létrejöttét. Az űrkutatás történetében mai napig jegyzett, fontos dátum 1946. február 6., ugyanis Bay Zoltán és munkatársai ezen a napon hajtották végre sikeres kísérletüket, melynek során rádióradarral elsőként érzékeltek a Hold felszínéről visszaverődő jeleket. A rádiócsillagászat napjainkra az egyik leghatékonyabb és legígéretesebb eszközévé vált az űrkutatásnak; eredményeit az Univerzum keletkezésétől a fekete lyukak vizsgálatáig számos területen használják.

Ha űrhajózásról beszélünk, legtöbbünknek elsőként gigászi méretű rakéták jelennek meg a szemeink előtt. Büszkék lehetünk tehát arra, hogy a rakétatechnológia létrejöttében több magyar kutató is fontos szerepet játszott – bár tegyük hozzá: tevékenységüket többnyire nem hazánkban folytatták.  Fonó Albert 1915-ben rakétahajtású „légi torpedót” szerkesztett, majd 1928-ban szabadalmaztatta a hangsebesség feletti repülésre is alkalmas sugárhajtóművet. A haditechnológia legnagyobb úttörőiről szóló cikkünkben már emlegetett Kármán Tódor itthon kezdte meg rakétafejlesztési munkáit, ám kutatásait már az Egyesült Államokban teljesítette ki. A magyar tudós itt a rakéta üzemanyag-égetés és a rakétahajtóművek modernizálása révén az amerikai műholdtervezés és űrkutatás egyik megteremtőjévé és hajtóerejévé vált.

Visszaszámlálás!

Újabb nagy ugrást téve, meg kell említenünk Pavlics Ferencet, aki repülőmérnökként vezető szerepet játszott a Hold felszínére 1971-ben landoló holdjáró jármű létrehozásában. A világ első Földön kívüli járműve, a holdi talajviszonyokra tervezett különleges kerekének köszönhetően, három napig sikeresen működött az Apollo–15 űrhajó holdra szállása alkalmával, majd másik két példánya 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 űrhajók járműveként is.   

Napjainkhoz közeledve, két okból is egyedülálló dátum volt a magyar vonatkozású űrkutatás történetében 1980. május 20., hiszen ezen a napon indult egy hetes űrutazására Farkas Bertalan, akinek révén Magyarország lett a történelemben a hetedik olyan ország, mely képviseltette magát a világűrben. Az eseményhez kapcsolódó másik fontos eredmény a Farkas Bertalan által is használt Pille nevű sugárzásmérő eszköz létrehozásához kötődik. A KFKI Atomenergiakutató Intézet által kifejlesztett, űrhajósok szervezetének sugárterhelését mérő műszer különböző változatai azóta többször is jártak a világűrben – Interkozmosz-, NASA- és ESA-programok keretében is.

Feltétlenül meg kell említenünk az elmúlt néhány év legnagyobb eredményeit is, vagyis azt a négy mikroműholdat, melyeket 2012 óta juttattak Föld körüli pályára magyar kutatók. A kisméretű, 5-10 centiméteres élhosszúságú kockákba épített, úgynevezett CubeSat-technológiát képviselő űreszközök első képviselője a MASAT-1 volt, legutóbb, idén márciusban pedig a SMOG-1 is kijutott a világűrbe. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói és oktatói által tervezett legújabb műszer elsődleges küldetése a Föld körüli térségben mérhető, ember által keltett elektromágneses szennyezettség, az elektroszmog vizsgálata.

Hajtóművek indítása

Az űrkutatás legfontosabb hazai vonatkozású eredményei után vessünk egy pillantást a tudományterület tágabb horizontjára! Ha megvizsgáljuk a jelenleg is futó űrprogramok terveit és célkitűzéseit, azt láthatjuk, hogy – a hidegháború lezárását követően tapasztalható visszaesés után –napjainkban minden jel szerint ismét jelentősen emelkedik az űripar iránti érdeklődés, mind az államok és államszövetségek, mind a nagyvállalatok részéről. Utóbbi szereplők megjelenése kifejezetten újdonságnak tekinthető, és ma már egyáltalán nem ritkaság: az Elon Musk tulajdonában lévő SpaceX, az Amazon-alapító Jeff Bezos által indított Blue Origin, Richard Branson brit milliárdos űrturizmusra szakosodott cége, a Virgin Galactic vagy a repülőgép-gyártó Boeing mind rendkívül aktívan dolgozik saját űrtechnológiai projektjén.

A helyzet mára bizonyos értelemben megfordult: míg az űrkutatás „hőskorszakában” a nagyhatalmak kezdeményezték ezeket a küldetéseket és magántulajdonú vállalatok legfeljebb beszállítóként vehettek részt, addig mára oda jutottunk, hogy az Egyesült Államok az űrsikló-program 2011-es leállítása óta tavaly tudott először embert juttatni az űrbe – mégpedig egy magáncég, a SpaceX révén. Bár úgy tűnik, a prímet egyre inkább a vállalati szféra viszi, azért az állami hátterű űripar is fellendülni látszik – az USA mellett Kína, Oroszország, India és az Európai Űrügynökség is nagyon komoly célokat tűzött ki maga elé, sőt: 2019 óta már Magyarországnak is van önálló űrprogramja.

Minek köszönhető ez a lelkes másodvirágzás? A megfejtés nem meglepő: az űriparnak olyan high-tech technológiákat köszönhetünk, melyek hosszú távú erőfölényt hozhatnak azoknak, akik megfelelő időben élnek velük. Gondoljunk csak arra, hogy a globális hírközlés és a telekommunikáció ma ismert formája nyomaiban sem létezne az űrtechnológia nélkül. Egy még távolabbi példa: a közelmúltban kínai, arab és amerikai Mars-járó robotjárművek is landoltak a vörös bolygón – ezek kifejlesztése során olyan technológiák születtek, melyek az önvezető járművektől a repülőiparon át a megújuló energiatermelésig, számos területen hoztak fontos újításokat. Üzleti irányból nézve óriási lehetőségek vannak az űrturizmusban is, legutóbb például egy japán milliárdos, Mezava Juszaku hirdette meg, hogy saját maga mellett befizet nyolc, pályázati úton kiválasztott művészt is egy Hold körüli utazásra – melyre a tervek szerint 2023-ban kerül majd sor.

Kilövés!

Az űripar kevésbé bohém, ám annál fajsúlyosabb hasznosítási lehetőségei közül kiemelkedik az űrbányászat, mely mára talán a szektor egyik motorjává (vagy még inkább: sugárhajtóművévé) vált. A viszonylag elérhető távolságban – a Mars és a Jupiter pályája között – keringő Psyche kisbolygó kőzetrétegei például mintegy 700 trillió(!) dollárnyi vas-, nikkel-, arany- és platinaércet rejtenek. Ha ezt az erőforrást egyetlen földi nagyhatalom ki tudná aknázni, az olyan egyensúlyvesztéshez vezetne, ami minden bizonnyal bedöntené a világgazdaságot. Hasonló okokból indított új holdprogramot az elmúlt néhány évben számos űripari szereplő. „A Holdon sok olyan anyag van, aminek a kihasználásával nagyon komoly előnyre tudnak szert tenni azok a nemzetek vagy globális cégek, vagy talán pontosabb kifejezéssel nemzetközi piaci szereplők, akik ebbe fektetnek. Az Európai Űrügynökség szerint a piaci megtérülés ebben a szektorban egy a hathoz, ami óriási szám” – mondta a témáról a Köz-Gazdaság című folyóiratnak dr. Ferencz Orsolya.

Mindezeket a szempontokat összevetve kijelenthetjük: a modern űrkutatás útjai egyenesen vezetnek a csillagokba és még tovább. Bár az űrprogramokat alapvetően gazdasági érdekek motiválják, ez semmit sem von le az ezek eléréséhez szükséges fejlesztések és felfedezések értékéből. A küldetések során megszerzett ismeretek pedig – akár üzleti, akár tudományos célú projektek közben születnek – végső soron épp ugyanannyira elvezethetnek az emberiség előtt álló legnagyobb kérdések megválaszolásához.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu