Ön ezen az oldalon van:Szingapúr a világ tetején

Szingapúr a világ tetején

szinagpur-w.png

Hogyan lehetséges, hogy egy alig hatmilliós délkelet-ázsiai országban az egy főre jutó GDP másfélszerese az Egyesült Államok szintjének? Mi kellett ahhoz, hogy az egykori harmadik világbeli gyarmat, Szingapúr gazdasága mindössze fél évszázad alatt a versenyképességi listák élére törjön? Az új, korábban járatlan utakat kitaposó Szingapúr példája Magyarország számára is fontos lehet – nézzük tehát, hogyan vált ilyen erőssé a legsikeresebb kistigris!

„Miért is ne vennénk észre, hogy a koronavírus után új világ jön, és nekünk is új jövőképre van szükségünk?” – vetette fel a kérdést a Növekedés.hu gazdasági portálon áprilisban publikált cikkében Matolcsy György. A jegybank elnöke szerint ott kezelik a legjobban az időről időre, ciklikusan visszatérő gazdasági válságokat, ahol gyors az államok döntéshozatala, erős a közbizalom, sikeres a gazdaság és hatékonyan működnek a közszolgáltatások. A felsorolt szempontok alapján pedig a legsikeresebb mintaállam nem más, mint Szingapúr.
A délkelet-ázsiai városállam a ’60-as években még hasonló nehézségekkel nézett szembe, mint a mai fejlődő országok. Függetlenségének kivívása után azonban a volt gyarmatország olyan gazdasági pályát jelölt ki saját maga számára, melynek révén mára maga mögött hagyta a világ több vezető nagyhatalmát, és meghódította a versenyképességi listák dobogóinak legfelsőbb fokát. A svájci IMD üzleti iskola Versenyképesség Központja által publikált, több száz indikátort figyelembe vevő legújabb rangsora például első helyen szerepelteti az országot, de rendre hasonló eredmények születnek az oktatás állapotát értékelő nemzetközi összevetésekben is.
Mi Szingapúr páratlan sikerének kulcsa? Az MNB egyik augusztusban megjelent cikke szerint a fejlődés makrogazdasági magyarázata részben az export, részben a beruházások erőteljes ösztönzésében rejlik. A felzárkózási időszakban (1965-től 2004-ig) a GDP arányos export meghaladta a 160 százalékot, míg a beruházási ráta közel 35 százalék volt. Érdekes azonban, hogy míg a legtöbb ország esetében a gazdaság fejlődése először a mezőgazdaságra, majd a feldolgozóiparra s végül a szolgáltatásokra támaszkodik, Szingapúr a kezdetektől a szolgáltatási ágazatra épített.
Noha a délkelet-ázsiai városállam gazdasági fejlődését és külkereskedelmi kibontakozását nagyban segítette előnyös földrajzi elhelyezkedése, a sikerfordulat kulcsa mégis inkább politikai természetű. Szingapúrban az ország függetlenségének kikiáltása óta a néppárt (PAP) van hatalmon, és a kormány mögött máig rendkívül erős társadalmi felhatalmazás áll. A politikai vezetés gazdasági erejét jól mutatja például, hogy az ország ingatlanvagyonának 80 százalékát az állam birtokolja, így például az etnikumok integrációját a kormány a lakhelykijelölés révén központilag serkentheti. Bár európai szemmel egyes rendpárti intézkedések erős beavatkozásnak tűnhetnek az állampolgárok magánéletébe, cserébe ¬– és részben ezen intézkedések révén – az állam a közfeladatait (pl. közbiztonság fenntartása) magas színvonalon képes ellátni.
Ugyanez a centralizáció érhető tetten a szingapúri iparpolitikában is: főként a 70-es, 80-as években volt gyakori, hogy az állam közvetlenül részt vett vállalatok alapításában, de a mai napig a legnagyobb szingapúri cégek jelentős része egy állami holding alá tartozik. A szingapúri pénzügyminisztérium által alapított Temasek Holdings különleges státusszal bír az országban, egyfajta pénzügyi likviditási tartalékként is üzemel. Jól mutatja ezt, hogy bár a vállalat profi menedzsmenttel rendelkezik és Ázsia szerte kiterjedt portfoliót kezel, a nagyobb tranzakciókhoz a Szingapúri elnök személyes jóváhagyása szükséges. A vállalkozásfejlesztés hagyományosabb eszközeit is kiterjedten használja Szingapúr. Szemben az unióban megszokott vállalkozásfejlesztési támogatásokkal Szingapúrban az állami támogatások felhasználásának jellemzően egyetlen általános feltétele van: a vállalkozásnak szingapúri globális vagy pénzügyi központtal kell rendelkeznie, vagy a forrást arra kell költenie, hogy a cég a városállamba költözhessen. Ezek után nem meglepő, hogy a Világbank felmérése szerint Szingapúr egyike azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb vállalkozást alapítani a világon.
Az ország fellendülése természetesen megkövetelte, hogy az oktatáspolitika is fel tudjon zárkózni a gazdasági növekedés dinamikájához. Az oktatás fejlesztése érdekében a kormány többek között minden évben felülvizsgálja a rendszer sikerességét, és komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a társadalom alsóbb rétegeiben is elérhető legyen a legmagasabb színvonalú képzés. Az eredmény érzékeltetéséhez elég annyi, hogy a legutóbbi PISA-felmérésen Szingapúr az összes vizsgált ország közül a második helyen végzett.
A szingapúri modell vitathatatlan vívmányai mellett számos gazdasági-társadalmi kihívással szembesül. Ezeknek nagy része ismerős fejlemény a fejlett nyugaton, így Magyarországon is. A növekvő munkanélküliség, a kedvezőtlen demográfiai alapfolyamatok és a lassuló társadalmi mobilitás mind-mind olyan kihívások, amelyekre az ország vezetésének határozott választ kell adnia. Tekintettel arra, hogy a múltban Szingapúr sikeresen küzdött meg a különböző társadalmi kihívásokkal érdekes tanulságokkal szolgálhat Magyarország számára is az, hogy hogyan tud szembenézni Szingapúr az új trendekkel.
Bár természetesen a délkelet-ázsiai kistigris modelljét nem lehet közvetlenül alkalmazni egy eltérő földrajzi, gazdasági és társadalmi adottságokkal rendelkező országban, a módszer lényegi elemei számos tanulságot hordoznak. Szingapúr bemutatta, hogy a gazdaság fejlesztésére léteznek a konvencionális, főáramhoz tartozó stratégiáktól eltérő megoldások is, melyeket a megfelelő következetességgel és kitartással követve, akár az utolsókból is elsők lehetnek.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu