Ön ezen az oldalon van:Szeptember 15. – Mozdonyvezetők napja

Szeptember 15. – a mozdonyvezetők napja

mozdony_leader.jpg

A történelem folyamán az emberek többféle módon próbálták leküzdeni a távolságot. A vasút elődjének a bányákban használt, fából készült nyompályákat tekinthetjük, amelyen a csilléket emberi erővel mozgatták. Az első kötöttpályás,  ló vontatta, vassíneken guruló jármű a lóvasút volt, amely 1803-tól Dél-Londonban már menetrend szerint közlekedett. Nagy előrelépést jelentett, amikor a „lóerőt” a gőz ereje váltotta fel. Az első gőzmozdony 1804-ben indult 16 kilométeres útjára, öt tehervagonnal és 16 utassal. George Stephenson Rocket elnevezésű  masinája  1829-ben már 42 km/ órás sebességgel „száguldott”, és  30 tonna terhet is el tudott húzni.  Az angol mérnök peremes kerekeket szerelt a mozdonyra,  így az a síneken maradt, nem csúszott le arról. Ez a mozdony a  következő 100 év őse.

A masinisztától a mozdonyvezetőig

A gyerekdal Kanizsára menő gőzösét irányító masinisztát ma már mozdonyvezetőnek nevezzük, és villany/dízel mozdonyokat vezet. Az ő munkájukra irányul a figyelem, amikor szakszervezetük javaslatára, 1995 óta szeptember 15-ét az Európai Mozdonyvezetők Napjának nyilvánították.

Akik rendszeresen utaznak vasúttal, személyesen találkozhatnak a jegypénztárossal (feltéve, ha nem automatából vagy online váltják meg menetjegyüket), a kalauzzal, láthatják a kerekeket ütögetve ellenőrző dolgozókat, a tárcsájukkal szerelvényt indító vasutasokat, de a mozdonyvezetőkkel nem kerülnek kapcsolatba. Pedig ők azok, akik a vasparipák vezetőállásában ülve, a „Szemed a pályán legyen!” intelmet betartva gondoskodnak a mögöttük ülő utasok százainak és a feladott rakománynak biztonságos célba juttatásáról. Fegyelmezett, pontos munkavégzést követelő, nagy szakmai felkészültséget igénylő, hatalmas felelősséggel járó tevékenység az övék.  Ezek miatt is született meg a mai ünnepnap, hogy mindezekre felhívja a közvélemény és az utazók figyelmét.

Baross Gábortól Kandó Kálmánig

Hazánkban 1846 júliusában Pest és Vác között, majd rá egy évre már Pest és Szolnok között közlekedtek a gőzmozdony vontatta vagonok. A dualizmus idején a Széchenyi István nyomdokain járó Baross Gábornak köszönhető a hazai vasútügy fejlesztése. A „vasminiszternek” emellett a vízi közlekedés és a hírközlés területén is sokat köszönhetünk.

A trianoni békediktátum után a gőzösöket felváltották a dízel, majd a villanymozdonyok. Napjaink járművei között alig van olyan, amelynek nincs magyar vonatkozása. Gondoljunk csak Galamb Józsefre (Ford T-modell), Jedlik Ányosra (elektromotor), id. Rubik Ernőre (vitorlázó és motoros repülőgép), Teller Edére (rakéta) és Kandó Kálmánra. Kandó volt az a magyar mérnök, aki Jedlik Ányos és Siemens kísérleti villanymozdonyai után megalkotta a nagy távolságokat teljesítő, nagy terhet szállítani tudó személy-és tehervonati villanymozdonyt. Az általa alkotott V40-es és V60-as mozdonyok 1932-ben álltak forgalomba a Budapest-Hegyeshalom útvonalon. Érdemes megnézni őket a   Vasúttörténeti Parkban.

Kandó Kálmán nevét számos intézmény vette fel, kisbolygó őrzi az emlékét. A Magyar Nemzeti Bank 2019-ben emlékérmet bocsátott ki születésének 150. évfordulója alkalmából. A magyar tudósokat, feltalálókat és találmányaikat bemutató sorozat 12. tagjaként kiadott 2000 Ft névértékű, négyzet alakú, színesfém érme előlapján a világhírű Kandó-mozdony képe látható.

Az Aranyvonat

Még gőzös vontatta azt a hosszú szerelvényt, amelyik a II. világháború idején indult útnak nyugat felé. Az egyre gyorsabban előre nyomuló Vörös Hadsereg támadásai elől a Szálasi-kormány elrendelte a Magyar Nemzeti Bank 30 tonnás aranykészletének, az Állami Pénzverde veretlen érmekből álló raktárkészletének, a pénznyomó gépeknek és sok más, hatalmas értékű tárgynak (corvinák, ékszerek, értékpapírok, valuta stb.) a kimentését. Veszprém után 1944 december elején Fertőbozra érkezett a felbecsülhetetlen értéket szállító szerelvény, amely a januári továbbinduláskor már 80 vagont tett ki. Az út végállomás az ausztriai Spital am Pyhrn volt, ahol a vonatot kísérő banki alkalmazottak, az ő családtagjaik és az őrzésre rendelt csendőrök közel 700 fős csapata a helyi kolostorban kriptájában helyezte el a 600 ládányi értéket. Elképzelhetetlenül nagy feladat várt a magyarokra: meg kellett küzdeniük az ismeretlen hely, emberek, körülmények okozta helyzettel és bizonytalansággal, az egymásnak ellentmondó hazai hírekkel, a kemény hideggel, és maguknak kellett gondoskodni az élelemről, tüzelőről, szükség esetén a gyógyszerekről. 1945 májusának elején a felszabadító amerikai csapatok vették át a kincsek őrzését, megőrzésre Frankfurtba szállították azokat. Hazánk vagyona így megmenekült attól, hogy a nácik kezére jusson.

Idehaza a háború utáni súlyos gazdasági helyzet, az egyre növekvő infláció szükségessé tette az új pénz bevezetését. Az új kormány felismerte, hogy a külföldön levő aranykészlet elegendő fedezetet biztosítana ehhez. A tárgyalások eredményeképpen 1946 júniusának végén az USA külügyminisztériuma értesítette a magyar kormányt, hogy kiadják a Magyar Nemzeti Bank aranykincseit. Öt napig tartó átadás-átvétel után a 2696 db aranyrúd és a 40 zsáknyi aranyérme kenderzsákba csomagolva, három tehervagonba pakolva, amerikai katonai rendőrök (Military police) felügyelete mellett, magyar felelősökkel Bécsen át haladt Magyarországra. A határtól Kilizsi János és Kovács György mozdonyvezetők vezették a vonatot, amely 1946. augusztus 6-án este 8 órakor szerencsésen megérkezett Budapestre.

Két nappal később a Szabad Nép a harmadik oldalon így írt erről az eseményről:

„A náci hordák által nyugatra hurcolt javaink egy része, a Magyar Nemzeti Bank aranykészlete kedden este megérkezett Budapestre.Az aranyszállító vonat fogadására fellobogózták a Keleti pályaudvart, a csarnokot erős rendőrkordon vette körül, azon túl már csak szigorú igazoltatás után lehetett beljebb jutni. A fogadásra megjelent Nagy Ferenc miniszterelnök, Gordon Ferenc pénzügyminiszter, Gerő Ernő elvtárs, közlekedésügyi miniszter, amerikai részről Schoenfeld követ és Weems tábornok... A Szövetséges Ellenőrző Bizottságot népes szovjet tiszti küldöttség képviselte…”

A rövid üdvözlő beszédek után a szerelvényt kísérő Nyárádi Miklós, a magyar kormány megbízottja a mikrofon elé állva ezt mondta: „Jelentem, a 30 tonna színaranyat hazahoztam”. A szállítmány átadása után a bank tisztviselői az aranyat teherautókra rakták, és erős rendőri kísérettel elszállították, majd a bank egyik páncéltrezorjában helyezték el.

A visszakapott aranykészlete szolgált az augusztus 1-jén sikeresen bevezetett, ma is használt új pénz, az idén 75 éves forint fedezetéül.

Az aranyvonatot szobor formájában a hamarosan megnyíló Pénzmúzeumban láthatjátok, ahol aranyrudat is emelhettek, és megismerhetitek a forint régi változatait is.

És ha szeretnétek értékes nyereményekhez jutni, nevezzetek a Forint Hősök Tere online pénzügyi vetélkedősorozatunkba!

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu