Ön ezen az oldalon van:Szent István érméi

Szent István érméi

aug20_leader.jpg

Az államalapítás ünnepéről, augusztus 20-ról sok minden eszünkbe juthat, a történelemkönyv lapjaitól a tűzijátékon át az István, a király rockoperáig – az azonban ritkán kerül szóba, hogy az államiság megteremtése mellett, első királyunknak köszönhetjük a pénzrendszer bevezetését is. Mivel fizettek a magyarok a pénz megjelenése előtt? Miért volt fontos egy frissen megszülető országnak, hogy önálló pénzrendszerrel és saját pénzverdékkel rendelkezzen? Állami ünnepünk alkalmából vizsgáljuk meg, miért is volt a pénz bevezetése elengedhetetlen feltétele az államalapításnak!

Hogyan lesz törzsek, nemzetségek szövetségéből a kor színvonalának megfelelő, szervezett európai állam? A történelemkönyvek rendszerint a kereszténység felvételét és az egyházszervezést hangsúlyozzák, mint az új államforma bevezetésének legfontosabb feltételeit – az „anyagiakról” azonban sokkal kevesebb szó esik, holott István egy magyarok körében korábban ismeretlen, új pénzrendszert is meghonosított. A középkori magyar állam gazdasági alapjai nagyrészt ehhez a pénzreformhoz kötődnek, így augusztus 20-án érdemes néhány gondolattal megemlékeznünk arról, milyen hatalmas jelentősége volt ennek a döntésnek.

Mit szabad a kisökörnek?

A vert pénz bevezetésének fontosságát akkor érthetjük meg igazán, ha belegondolunk, milyen viszonyok uralkodhattak az első érmék megjelenése előtt. Sokan azt feltételeznék, hogy csakis cserekereskedelmi alapon működhetett a gazdaság – ám ez a szó hagyományos értelmében nem igaz. A magyarok ugyanis a vert pénz bevezetése előtt is használtak pénzt. Hogyan lehetséges ez? Valójában nincs ebben semmilyen csavar, hiszen pénznek gyakorlatilag bármit lehet használni, amiben az adott közösség megállapodik – a fontos mindössze az, hogy a döntéssel kapcsolatban közmegegyezés legyen. Ilyen fizetőeszközből sokfélét ismer a történelem- és gazdaságtudomány: legtöbbször különböző áruk, termények, prémek, estleg só vagy különböző fűszerek töltötték be ezt a szerepet. Magyarországon az államalapítás környékén egy speciális fizetőeszköz volt forgalomban, mégpedig a tinópénz.

Mai fejjel talán megmosolyogtató belegondolni, de bizony a IX–XI. századi magyarok értékmérője a tinó, azaz a fiatal (még igába nem fogott) ökör volt. Mivel ebben az időben a népesség jelentős része foglalkozott állattenyésztéssel, a kereskedelem váltóeszközéül kézenfekvő volt olyan „árut” választani, mely mindenki számára értéket képviselt. Könnyű azonban belátni, hogy egy ilyen valuta nem lehetett túl praktikus a mindennapi életben. Az áru- és terménypénzek esetében magától értetődően felvetődnek olyan nehézségek, mint például: hogyan lehet megoldani a szállítását egy nagyobb kifizetés esetében, vagy hogy lehet „felváltani”, és egy egységnél kisebb összeget kifizetni vele?

A körülményességből fakadó nehézségek biztosan fontos motivációt jelentettek Szent István pénzreformjánál is, ugyanakkor a vert érmékre való áttérés így sem zajlott le egyik pillanatról a másikra. Olyannyira nem, hogy még maga István is számos olyan törvényt hozott, melyeknél a különböző bűncselekmények esetében a büntetés mértékét tinóban határozta meg. Aki hamis esküt tett, azt például a törvény kézlevágására ítélte, de ezt 50 tinóval ki lehetett váltani; egy gyilkosság utáni büntetéstől pedig 110 tinóval menekülhetett meg az elkövető. Néprajzi szempontból is érdekes, hogy ebben az időben még szó szerinti jelentése volt a ma már csak vicces esküvői szokásként élő menyasszonyrablásnak. A törvények szövegéből tudjuk, hogy egy leányrablónak akkor is 10 tinót kellett büntetésként fizetni tettéért, ha közben a legény megegyezett jövendőbelije áráról annak szüleivel.

Nincs állam pénz nélkül!

István király tehát nem szakított azonnal a korábban megszokott értékmérő rendszerrel, pénzreformja inkább távlati célokat szolgált. Az állam létrehozása a törzsi körülményekhez képest nagyságrendekkel magasabb fejlettségi szintet jelentett a társadalom számára, melyhez nem csak a közösségi életnek kellett alkalmazkodnia, hanem többek között gazdasági értelemben is nagyobb szervezettséget követelt. Hosszú távon lehetetlen lett volna hatékonyan beszedni az adókat, és fejlett, akár határokon is átívelő kereskedelmet kialakítani anélkül, hogy az ország rendelkezett volna könnyen kezelhető fémpénzzel.

A gazdasági szempontoknál is sürgetőbb volt azonban az a körülmény, hogy a korabeli nyugati, keresztény világban a pénzverés egyike volt a legfontosabb felségjogoknak. A X-XI. századi Európában elképzelhetetlen lett volna egy olyan uralkodó, aki nem képes önálló, független pénzrendszert létrehozni – ez a keresztényi államforma szükségszerű velejárója volt. István pénzreformja tehát saját hatalmi legitimációját is szolgálta a nemzetközi porondon; ez is egyike volt azoknak a lépéseknek, melyekkel demonstrálta, hogy királyként országát a nyugati elveknek megfelelően fogja kormányozni. Ez az oka annak is, hogy az István által meghonosított új fizetőeszközök miért követték olyan látványosan a még Nagy Károly által bevezetett, karoling pénzrendszer mintáit.

István uralkodása idejéről számos érme maradt fent, így gyakorlatilag teljes pénzrendszeréről képet alkothatunk. Az államalapító által veretett ezüst dénárok népszerű fizetőeszközök voltak, amit többek között az is bizonyít, hogy Európa szerte kerültek elő komoly leletanyagok, sőt arra is van bizonyíték, hogy megpróbálták utánozni azokat. Az első ezüst érmék minden bizonnyal a királlyá koronázás alkalmából kerültek forgalomba, és valószínűleg esztergomi vagy székesfehérvári pénzverdékben készültek. István korának legelterjedtebb ezüstpénzei a „Lancea regis” („A király lándzsája”) dénár, és az annak felét érő váltópénz, az obulus voltak. Ezek mellett az uralkodó bizánci mintára arany solidus-t is veretett – mely az ezüst dénár harmincszorosát érte –, ám ez az érme valószínűleg inkább vagyontárgyként funkcionált, fizetőeszközként nem használták.

Lancea regis.png

Az államalapító tiszteletére 2020-ban a Magyar Nemzeti Bank 500 000 Ft névértékű arany, illetve 15 000 Ft névértékű ezüst és 3000 Ft névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. A jegybank szándéka szerint az érmék az „Országépítő királyok Árpád dinasztiájából" című sorozat első darabjait alkotják, melyeket a későbbiekben további, Árpád-házi uralkodókhoz köthető emlékérmék követnek majd.

arany-emlekerme-20210819.png

A képen az aranyból készült emlékérme látható, előlapján a szent koronával, melyet tíz kereszt vesz körbe – szimbolikusan megjelenítve az István által alapított tíz egyházmegyét.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu