Ön ezen az oldalon van:Piast Erzsébet, a feleség, az anya, a társ

Piast Erzsébet, a feleség, az anya, a társ

magyarlengyel_leaderú.jpg

I. (Anjou) Károly, közismert nevén Károly Róbert 1320-ban vette feleségül I. Ulászló lengyel király lányát, a Piast-házból származó Erzsébetet, aki nem mellesleg a királyhoz hasonlóan leányágon Árpád-házi leszármazott volt. A házaspár – a történeti adatok alapján – valódi „szerelmi” házasságban élt, öt fiúgyermekük (és néhány lány) született. A király nem csupán feleségének tekintette Erzsébetet, gyermekei anyját, de valódi politikai társának is.

Károly, amikor feleségül vette Piast Erzsébetet, immár negyedszerre nősült, és ez esetben még a pápától is engedélyt kellett kérnie a frigyhez, mivel az uralkodó egy vele negyedfokon rokon hölggyel szándékozott házasságra lépni. Erzsébet ugyanis IV. Béla magyar király dédunokája volt, míg Károly IV. Béla ükunokája, és ez a vérségi kapcsolat megkívánta a pápai hozzájárulást. XXII. János pápa 1320. július 2-án engedélyezte a házasságot, az esküvőre július 6-án Budán került sor.

Bár az ilyen dinasztikus házasságokat főként a politika szokta diktálni, a történeti adatokból úgy tűnik, valódi szeretet, tisztelet és mélységes mély bizalom fűzte össze a házaspárt, akik a magánéletben és a politikában is méltó társainak bizonyultak egymásnak.

Erzsébet öt fiúnak és több leánygyermeknek adott életet. A királyi pár és a gyermekeik ellen Záh Felicián által Visegrádon 1330-ban elkövetett merénylet során a királynő saját testével védte gyermekeit, miközben jobb kezének négy ujját vesztette el, de a család tagjainak életét a támadó nem tudta kioltani.

A feltétlen bizalom, amely férj és feleség között alakulhatott ki, később abban is tetten érhető, hogy amikor Károly külföldön tartózkodott, Erzsébetre bízta az ország ügyeinek intézését. Szintén Erzsébet eredményes háttérmunkája valószínűsíthető az 1335. évi visegrádi királytalálkozó létrejöttében is.

Egy uralkodói pár között fennálló, a korabeli viszonyok között enyhén szokatlan kapcsolat a numizmatikai emlékekben is nyomon követhető. A magyar pénzverés ezeréves történetében ugyanis csupán néhány szórványos példát ismerünk, hogy a mindenkori uralkodón kívül más is szerepelt volna az ország pénzein. I. Károly korából viszont egész sorozatát ismerjük a magyar denároknak, amelyeken a király mellett felesége is megjelenítésre került, akár a portréja, akár nevének kezdőbetűjének formájában.

A Károly kori „királynés” pénzek legszebb példája az a kis méretű dénár, amelynek előlapján koronás férfifej szerepel K–R betűk (Karolus rex) között, míg a hátlapon a vésnök egy szintén koronát viselő, ugyanakkor fátylas nő portréját mintázta meg, akit a mellette lévő E–R betűk (Elisabet regina, azaz Erzsébet királyné) egyértelműen a királynéként azonosítanak.

Feltehetően szintén Károly és Erzsébet látható egy Buda városi dénáron is. Bár a kis méretből és az ábrázolás jellegéből adódóan az éremkép vésete nem annyira kifejező, mint az előző példán, annyi mindenesetre pontosan kivehető, hogy két, egymással szembeforduló, trónuson ülő alakot ábrázol. A jobb oldali, valószínűleg a királyné, aki ölében gyermeket tart, a vele szemben ülő király pedig a kezét nyújtja felé.

A kétalakos pénzek következő fajtáján szintén két, egymással szembeforduló mellképet láthatunk, akiket a felettük elhelyezett K és E betűk azonosítanak. Jellegében ehhez hasonlatos egy másik ezüstpénz, amelynek hátlapján, a csőrében patkót tartó strucc két oldalán szintén K–E monogram olvasható.

Csak az utóbbi években bukkant fel árverésen egy korábban soha nem látott verettípus, amelynek jelenleg már több példánya is ismert. Az érme előlapi képe megszokott Károly pénzeinek sorában, KAROLVS REX köriratban a király portréjával, a hátlapja viszont már egy igen összetett és nehezen értelmezhető ikonográfiai programot jelenít meg. Alul koronát tartó kéz, két oldalt a már jól ismert K–E monogram, míg legfelül egy áldást osztó kéz látható.

Korábban nem szentelt különösebb figyelmet a kutatás annak a dénártípusnak, amelyen szintén női fej látható. Mivel az előlapi körirat – M[oneta] REGIS KAROLI (Károly király pénze) – a királyt nevezi meg, eddig nem tűnt fel senkinek, hogy azon valójában nem az ő arcképe látható. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a portrét, tisztán szembetűnik, hogy gazdagon redőzött fátyol veszi körül az arcot, hasonlatosan Károly föntebb ismertetett pénzéhez. Kérdés, hogy a vésnök okkal, vagy csupán tévedésből készített női portrét a király nevét feltüntető köriratba?

A fentebb bemutatott példák arra utalnak, hogy Károly szinte egyenrangú társának tekintette Erzsébetet, és ami még ennél is szokatlanabbnak számított ebben a korban; ezt a tiszteletet abban is kifejezésre juttatta, hogy – valamilyen formában – feleségét nem kevés alkalommal szerepeltette a királyság törvényes fizetőeszközein. Talán soha nem fogjuk tudni megfejteni az okát, milyen alkalomra készülhettek ezek a különleges, mondhatni „emlékpénz” jellegű veretek, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha koronázást, házasságkötést, egy trónörökös születését, vagy ezen események valahányadik évfordulóját sejtjük készítésük hátterében.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu