Ön ezen az oldalon van:Bem apó, a szabadságharc lengyel hőse

Bem apó, a szabadságharc lengyel hőse

magyar-lengyel lead_7.jpg

Az 1848-49-es szabadságharc idején számos lengyel katona harcolt Magyarországon a magyarok oldalán az elnyomó Habsburgok ellen. Kik voltak ezek az emberek és miért harcoltak egy másik nemzet oldalán a szabadságért, miközben saját hazájukban ezt nem tehették meg?

A Lengyel–Litván Unió, amely egykor Európa legnagyobb kiterjedésű országának számított, a 18. század végére már csak halvány visszfénye volt korábbi dicsőségének. A belső széthúzás által legyengült országot ellenfelei – Ausztria, Oroszország és Poroszország – szétosztották maguk között, 1795-ben, harmadik felosztását követően a szuverén Lengyelország megszűnt létezni. A szabadság eszménye azonban újra és újra fellángolt, egyrészt az önálló Lengyelország visszaállításának reményében folytatott felkelések révén, másrészt általában az elnyomás ellen idegen földön küzdő lengyel légiók formájában. Az Orosz Birodalom elleni novemberi (1830–1831) felkelés tragikus véget ért, s ezzel vette kezdetét a Nagy Emigráció korszaka, amikor tízezernyi menekült hagyta el az országot, hogy külföldön, főleg Franciaországban próbálja meg újrafogalmazni függetlenségi programját. Az otthontól való elszakadás jelentős mértékben járult hozzá, hogy a lengyelek a későbbiekben aktívan vettek rész más nemzetek, így a magyarok függetlenségi harcaiban is.

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, / A szabadság régi bajnoka! / Bosszuálló fénnyel jár előttünk / Osztrolenka véres csillag – írta lelkesítő sorait 1849 tavaszán Petőfi Sándor a magyar szabadságharc legismertebb lengyel hőséről, Józef Zachariasz Bemről, azaz Bem Józsefről. A tapasztalt, harcedzett katona harcolt Napóleon francia császár hadseregében, részt vett az 1812-es oroszországi hadjáratban, Danzig védelméért a francia Becsületrenddel tüntették ki. Részt vett az Orosz Birodalom elleni novemberi felkelésben (1830–1831), a lengyel szabadságharc egyik legnevezetesebb ütközeténél, Osztrolenkánál tíz ágyúval tartóztatta fel a cári hadsereget, ezért kapta Petőfi versében az „Osztrolenka véres csillaga” elnevezést. Bem egész életében Lengyelország felszabadítását tartotta a legfontosabbnak, szinte valamennyi függetlenségi háborúban megjelent. 1848 októberében Bécsben a felkelők csapatainak élére áll, majd a bécsi bukás után jelentkezett Kossuth Lajosnál. A magyar oldalon harcoló honfitársaival különösen rossz viszonyban állt, még merényletet is megkíséreltek ellene, így Kossuth jobbnak látta jó messzire helyezni tőlük. Így került az erdélyi hadsereg élére, ahol sikert sikerre halmozott.

Újjászervezte a hadsereget, majd karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt, így biztosítva kelet felől az Alföldet, így vált lehetővé, hogy a magyar kormány Pestről Debrecenbe helyezhesse át székhelyét. A vízaknai és dévai vereségeket követően már februárban ellentámadásba ment át, a piski csatában, amely Bem erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja volt, legyőzte Puchner Antalt, az császári csapatok erdélyi parancsnokát, aki így a Havasalföldre szorult vissza. Bem ezt követően bevette Szeben és Brassó városát, így Erdély felszabadult. Áprilisban indított temesközi hadjárata eredményeképpen a Bánátot Orsováig megtisztította az ellenségtől, de a betörő orosz csapatok ellen vissza kellett térnie Erdélybe.

Sikeresen lassította a betörő orosz csapatokat, de Segesvárnál vereséget szenvedett, valószínűleg ebben az ütközetben esett el Petőfi Sándor is.

Erdély elvesztése után Kossuth a magyar csapatok főparancsnokává nevezte ki, de augusztusban Temesvárnál ismét vereséget szenvedett, sőt lováról leesve a karja is eltört.

A szabadságharc bukását követően a Török Birodalomba menekült, mivel egy közelgő török-orosz háborúban reménykedett. Sok más társával egyetemben áttért az iszlám vallásra és felvette a Murád nevet.

Hamarosan a szíriai Aleppo városába került, ahol sikeresen védte meg várost az ostromló araboktól. Egészségét azonban megviselte a helyi klíma és valószínűleg maláriás lázban halt meg 1850. december 10-én. Hamvait 1929-ben szállították haza Lengyelországba és szülőhelyén, Tarnówban temették el. Emlékét Magyarországon több közterület neve és szobra őrzi.

Az 1848–1849-es szabadságharc bankjegyeivel és fémpénzeivel, amelyeken először szerepelt magyar felirat a történelem folyamán, és akár még Bem apó is használhatta őket, Te is találkozhatsz majd a hamarosan megnyíló Pénzmúzeumban, a Buda Palotában, ahol bemutatjuk a közép- és újkori magyar forgalmi pénzeszközöket is.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu