Ön ezen az oldalon van:Április 18. - Műemlékvédelem világnapja

Hogyan óvjuk kincseinket?

Buda Palota_leader.png

A vagyon és a gazdagság fogalmai a köznyelvben elsősorban a pénzhez kapcsolódnak – de mi a helyzet a kulturális élet kincseivel, különösen akkor, ha nem vagyontárgyként kezelhető, kézzelfogható alkotásokról van szó? A művészeti értékek és a kulturális örökség megóvása akkor is feladatunk, ha a műtárgyat nem zárhatjuk páncélszekrénybe. A Pénzmúzeum nem csak közös értékeink megőrzése mellett köteleződött el, de a felelős örökséggondozás révén új értékeket is teremt. A műemlékvédelem világnapján erre egy konkrét példát is bemutatunk.

Ha számba kellene vennünk, mi képvisel értéket a környezetünkben, valószínűleg viszonylag hamar végére érnénk a sornak. A készpénz után, tetszőleges sorrendben nagyjából ezek kerülnének szóba: ingatlan, autó, drágább berendezési tárgyak, műszaki cikkek, okoseszközök. Ma már kevésbé jellemző, hogy valaki művészeti gyűjteménnyel rendelkezzen, de ha mégis akad a családban egy-két műtárgy, esetleg azok is eszünkbe jutnának. Ezzel azonban nagyjából vége. Sajnos nem mondható általánosnak, hogy olyan kincseket is értékként tartanánk számon, melyek méretükből, kialakításukból, természetükből fakadóan nem megfoghatóak, s így nem egy személy, inkább a közösség tulajdonát képezik. Tipikusan ilyenek az épített környezetünk olyan különleges épületei, melyek a szellemi örökségünk részét képezik, kultúránk fontos emlékei – vagyis valahol kicsit mindannyiunkhoz hozzá tartoznak.

A Lánchíd, a Hősök tere, az Esztergomi bazilika, Sümeg vára – a sor szinte végtelen hosszan folytatható, hiszen Magyarországon számtalan olyan épület maradt ránk a történelem korábbi szakaszaiból, melyek kulturális értéke felbecsülhetetlen. Napjainkban összesen mintegy 11 ezer épület élvez műemléki védelmet; ez a rendkívül magas szám jól mutatja hazánk történelmének és kultúrájának sokrétű gazdagságát. A műemlékvédelem legfontosabb célja ennek megfelelően éppen az, hogy ráirányítsa a figyelmet az örökségként ránk maradt építészeti kincsekre, és nem utolsó sorban a megóvásukkal kapcsolatos közös felelősségünkre. Ezzel kapcsolatban kiváló példa a budai Vár fejlesztésére, rekonstruálására indított átfogó állami kezdeményezés, a Nemzeti Hauszmann Program, melynek égisze alatt fokozatosan megújul a Várnegyed számos, történelmi értéket hordozó tere és épülete – többek közt a lovarda, a Csikós udvar, a Főőrségi épületet vagy a Stöckl-lépcső.

Saját házunk tája

Ha a várból kicsit lejjebb ereszkedünk a Széll Kálmán tér felé, gyakorlatilag belebotlunk az egykori Postapalotába – jelenleg Buda Palota -, melynek felújítása szintén kiváló példa a műemlékek felelős védelmére. A Krisztina körút 6. szám alatt álló épületet a Magyar Nemzeti Bank 2016-ban vásárolta meg azzal a céllal, hogy egy nagyléptékű felújítás után itt rendezze be az MNB Felügyelet irodáit, valamint itt alakítsa ki Európa legmodernebb Pénzmúzeumát és gazdasági élményterét. Az új tulajdonos eltökélt szándéka volt, hogy visszaadja az épületnek eredeti méltóságát és megbecsülését, hiszen az 1923 és 1926 között felépült épület egyike a magyarországi szecessziós építészet remekeinek. A Sándy Gyula tervei szerint, eredetileg a Magyar Posta székházaként megépített palota a főváros egyik legegyedibb, kiemelkedő városképi jelentőségű épülete, mely többek között különleges homlokzati díszítése és egyedi belső építészeti megoldásai miatt 2009 óta műemléki védelmet élvez.

A státusz megítélése érdekében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz még 2007-ben benyújtott javaslat így fogalmaz: „Védetté nyilvánítása a környezet történeti arculatának megóvása érdekében elengedhetetlen fontosságú, a Moszkva tér arculatát meghatározó kilencszintes, belső udvaros Postapalota az egyik legnagyobb szabású postaépület, mely a szűkös költségvetés ellenére mind homlokzatai kialakításában, mind a részletformák alkalmazásában egyedi”. Ahhoz, hogy ennél mélyebben is megérthessük az épület kultúrtörténeti jelentőségét, tekintsünk most vissza közel száz évet, és lessünk be az építkezésre!

A titokzatos tündéri várkastély

A palota terveinek megalkotására az első világháború lezárása után öt évvel, 1923 tavaszán írtak ki nyilvános pályázatot. Az elvesztett háború és az ennek következményeképp hazánkra kényszerített trianoni békediktátum fokozottan nehéz gazdasági helyzetbe sodorta az országot; elvesztettük például nyersanyag és építőanyag bányáink, illetve üveggyáraink nagy részét, és a háborút követő hiperinfláció is nagyon komoly kihívások elé állította a kor pénzügyi kormányzatát. A nehézségek természetesen nagymértékben befolyásolták a Magyar Posta székházépületének építési körülményeit is; a tervekkel kapcsolatban például alapvető elvárás volt a takarékosság. A pályázatot végül a kor egyik kiemelkedő építésze, Sándy Gyula nyerte el, aki az épülettel életműve ékkövét alkotta meg.

A palota stílusa rendkívül eklektikus, számos történelmi utalás és építészeti idézet jelenik meg rajta: a hengeres saroktorony például a középkori várakat idézi meg, díszítése ugyanakkor szecessziós, a pártázat – vagyis a homlokfal felső szegélyéből kiugró, díszítő ormok sora – a felvidéki reneszánsz építészetből lehet ismerős, míg a félköríves kapuk a középkori építészetre jellemzőek. A tervező tehetségét dicséri, hogy a számos különböző stíluselem és az épület feltűnő változatossága nem válik zavaros összevisszasággá, hanem épp ellenkezőleg: koherens és összetéveszthetetlen egységet alkot.

A két és fél év alatt megépített palotát a tervező 1925 decemberében mutatta be először a szakmai közönségnek. Az esemény kapcsán Fábián Gáspár, az Építőművészet című szaklap szerkesztője rendkívül lelkesen méltatta Sándy zsenijét. Az építész-szakíró a Buda Palotát „kétarcú, titokzatos tündéri várkastélyként” emlegette, mivel formaértékeit tekintve tradicionális-konzervatív vonásokat mutat, miközben szerkezetileg kifejezetten modern és korszerű. Az épület átadását követően maga a tervező így foglalta össze szakmai filozófiáját: „Építkezéseim legnagyobb részénél oly feladatok elé lettem állítva, melyek megvalósításakor csak nagyon szerény és korlátolt anyagi eszközök állottak rendelkezésemre, de ezek a feladatok ösztönöztek arra, hogy a szolidaritás és építészeti tisztesség szem előtt tartása mellett tanulmány tárgyává tegyek minden újabb építési anyagot és szerkezetet, és magam is törekedjek új különleges építési szerkezeti megoldásokra, melyekkel elértem a kitűzött célt és műveim amellett, hogy beosztás és szerkezeti szempontból megállják helyüket, kiválnak előállítási költségeik csekély voltával is.”  

Értékmentés napjainkban

A frissen felhúzott Buda Palotával a történelem nem bánt kesztyűs kézzel: a II. világháború kitörésekor, 1939-ben óvóhely kialakítása érdekében kellett átépíteni a déli szárnyat, később a német megszállás idején több ágyúlövés is érte az épületet, és a bevonuló katonák teljesen megsemmisítették és kiégették a telefonközpontnak helyet adó épületblokkot. A károkat 1947-re helyreállították, de az épület nem maradt sokáig ebben az állapotban: a Buda Palota az ’56-os forradalomban, a Széna téri harcok során ismét megsérült és kiégett. Bár a többszöri helyreállítások és átépítések során az épület belső tereit jelentősen átalakították, szerkezete és homlokzata máig nagyjából megtartotta eredeti formáját.

Az épület felújítása – az eredeti állapot helyreállítása érdekében és műemlékvédelmi okokból – már a 2010-es évek elején tervben volt, ám a tényleges munkálatok csak azt követően kezdődtek meg, hogy az MNB 2016-ban megvásárolta a Buda Palotát. A 2017-ben megindult felújítás egyik legfontosabb szempontja az örökségvédelem volt, melynek érdekében a kivitelezők külön restaurációs tervet dolgoztak ki az asztalos, a kőműves és a kovácsoltvas munkákra, valamint a homlokzati díszítőelemek helyreállítására.

A felújítás során külön figyelmet szenteltek a külső homlokzatok eredeti, 1925-ös állapotának rekonstruálására, mely – néhány, időközben szükségessé vált módosítástól eltekintve – már nagyrészt teljesült is. Az épület belső terei közül műemléki értelemben kiemelkedik a Krisztina körútról nyíló eredeti bejárati főcsarnok, mely a főlépcsőházzal és a benne üzemelő paternoszterrel együtt egyedülálló építészeti értéket képvisel. Hasonlóan emblematikus részei a Buda Palotának a Csaba utca és a Krisztina körút sarkára eső egykori postahivatali csarnok, illetve a nyolcadik emeleti nagyterem, melyekben a mennyezetet, a falakat és a padlóburkolatot is az eredeti tervek alapján újították fel.

Bár a palota belső kivitelezése még folyamatban van, az épület minden bizonnyal méltó otthont ad majd a kulturális értékek megőrzése és az örökséggondozás iránt elkötelezett Pénzmúzeumnak. A felújítás végén, napjaink új, modern építészeti megoldásai és az eredeti, múlt század első felében megálmodott épületelemek egymással dialógusban, egymást kiegészítve és újraértelmezve alkotnak majd korszerű összhangot – éppen úgy, ahogy azt közel száz éve Sándy Gyula is elképzelte.

 

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu