Ön ezen az oldalon van:Március 22. – A víz világnapja

A víz nem kiapadhatatlan

Kevés olyan természeti erőforrás létezik, amelynek életünkben betöltött szerepe, fontossága akár csak megközelítené az édesvízét. Bár mindenki tisztában van azzal, hogy a víz nem csak az emberi szervezet, de minden ismert életforma számára nélkülözhetetlen, és így tisztaságának megőrzése létfontosságú, globális léptékek mellett mégis úgy tűnik: az emberiség nem kezeli megfelelő helyen ezt az erőforrást. A víz világnapján próbáljuk meg felmérni, mekkora értéket képvisel számunkra az édesvíz!

vízvilágnapja_header.jpg

„A csapból is ez folyik” – mondjuk, mikor egy gondolattal olyan gyakran találkozunk, hogy már szinte unjuk. Ha valamiből rengeteg áll rendelkezésünkre, akkor „úszunk” vagy „fürdünk” benne, de hasonló értelemben használjuk az „önteni lehetne” kifejezést is. A vízhez kapcsolódó köznyelvi fordulatok rendkívül beszédesek, hiszen pontosan megmutatják, milyen tulajdonságokat, képzettársításokat kapcsolunk ehhez az elemhez. A dúskálást, a mérhetetlen gazdagságot mindig a víz áradásával, kifogyhatatlanságával állítjuk párhuzamba, ezekhez a képekhez nyúlunk, ha azt szeretnénk érzékeltetni, hogy valami olyan mennyiségben áll rendelkezésre, ami már elapadhatatlan, szinte túlzó. Nem is tévedhetnénk nagyobbat.

Mennyi is van belőle?

A víz ugyan nem mérhető darabra, így a hétköznapi életben valóban nehéz megbecsülni, pontosan mennyi áll rendelkezésünkre, de azt nyugodtan kijelenthetjük: megközelítőleg sem korlátlan. Bár a Föld, a kék bolygó látszólag dúskál a vízben, ezt a tényt érdemes fenntartásokkal kezelnünk. A bolygó felszínének 71 százalékát valóban víz borítja – ez összesen több mint 326 millió köbméter – azonban ennek a hatalmas tömegnek a 97 százalékát sós óceánok alkotják, melyek sem ivóvíznek, sem növénytermesztési vagy ipari célra nem használhatóak. Marad tehát 3 százalék – és akkor jöjjön a rossz hír! A teljes vízkészlet 2,5 százaléka, tehát az édesvíz több mint 80 százaléka el van zárva valamilyen formában – például gleccserekben, sarki jégsapkákban, az atmoszférában vagy a földkéreg nehezen megközelíthető rétegeiben –, tehát gazdaságosan nem felhasználható.

Minden vagyonunk, bőségünk teljes forrása tehát a Föld vízkészletének maradéka, vagyis a teljes mennyiség mindössze 0,5 százaléka. Csak hogy el tudjuk képzelni: ha a bolygó teljes készlete 100 liter lenne, akkor arányosan az édesvíz 0,003 liter, vagyis nagyjából egy fél teáskanálnyi lenne. Ebből már látszik, hogy illúzió azt gondolni, a Föld kiapadhatatlan forrása a víznek. Egy erősen korlátozott, ugyanakkor létfontosságú erőforrás esetében magától értetődően felvetődik a kérdés: kinek mennyi jut belőle? Nos, e tekintetben különösen sötét a helyzet. Az ENSZ világ vízgazdálkodását értékelő, minden évben kiadott tanulmánya szerint napjainkban mintegy 2 milliárd ember olyan térségben él, ahol nehézséget jelent a megfelelő mennyiségű édesvízhez való hozzáférés. A bolygó lakosságának 45 százaléka, tehát nagyjából 3,4 milliárd ember nem fér hozzá megfelelően működtetett, folyóvízzel ellátott higiéniai létesítményekhez, nyilvános mosdókhoz. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szennyezett víz fürdésre, mosásra, ivásra vagy főzésre történő felhasználása áll világszerte a megbetegedések 10 százalékának hátterében. A gyermekek különösen nagy veszélynek vannak kitéve: a víz által terjesztett hasmenéses megbetegedések évente 1,8 millió emberi életet követelnek.

Itthon minden rendben?

Bár Magyarországról köztudott, hogy bővelkedik a természetes, jó minőségű ivóvízben, a kilátások innen nézve sem tökéletesen felhőtlenek. A tendenciák azt mutatják, hogy a fejlett, nyugati országokban, így hazánkban is, a lakosság sokkal gyorsabban fogyasztja az ivóvizet, mint amilyen ütemben az újratermelődik. A szennyezett, vegyszerekkel és szennyvízzel kevert víz csak nagyon alapos és költséges tisztítási folyamat után válik újra fogyasztásra alkalmassá, így hatalmas jelentősége van annak, hogy mennyire vagyunk tudatosak a mindennapi fogyasztásunk során.

Magyarországon a csapból folyó ivóvíz szinte mindenhol kiváló minőségű, ugyanakkor óriási luxus, hogy ugyanezt a forrást használjuk számos olyan célra, melyekhez nem feltétlenül lenne szükség ilyen minőségű tiszta vízre. Itthon átlagosan napi 90 liter vizet fogyasztunk fejenként, melynek mindössze 3 százalékát isszuk meg, nagyobb részét a WC-k öblítésére, mosásra és a kertek locsolására használjuk el. Szintén problémás tendencia, hogy évről évre emelkedik a palackozott, sokszor a csapvíztől alig különböző ásványvizek fogyasztása, melyek előállítása, palackozása és szállítása ugyanakkor óriási terhelést ró a környezetre.

Az alábbi táblázat segítségével felmérhetjük, hogy megközelítőleg mennyi vizet használunk:

viz_table_cut.png

Mit tehetünk a víz megóvása érdekében?

2010-ben az ENSZ Közgyűlése alapvető emberi joggá nyilvánította az ivóvízhez és a megfelelő tisztálkodási és higiéniai lehetőségekhez való hozzáférést. Ez azt jelenti, hogy a vízkészletek megóvása, a pazarlás csökkentése nem csak egy jóindulatú ajánlás, hanem általános kötelesség. A háztartások fogyasztása pár egyszerű trükkel jelentősen mérsékelhető, illetve az elhasznált víz szennyezése is csökkenthető. Az alábbi tippek jó kiindulópontot adhatnak a tudatos vízhasználat meghonosításához:

· Ne hagyjuk csöpögni a csapokat, hiszen így naponta akár 5 liter víz is kárba mehet. A folydogáló WC-ben havonta 340 000 liter víz tűnhet el. 

· Helyes tisztálkodási rutin kialakításával rengeteg feleslegesen elhasznált vizet takaríthatunk meg. Zárjuk el a csapot fogmosás alatt, vagy amíg borotválkozunk, és mindig tegyük tele a mosógépet, ne féladagot mossunk teljes mennyiségű vízzel. 

· Gyűjtsük az esővizet! Kerti locsoláshoz a hordókban, kannákban felfogott esővíz tökéletes.

· Ha megoldható, profi autómosóban mosassuk autónkat, ugyanis itt sokkal gazdaságosabban végzik ezt a munkát, mint ahogy sajátkezűleg meg tudjuk oldani.

· Használjunk környezetkímélő mosó- és mosogatószereket.

· Csak a feltétlenül szükséges mennyiséget használjuk a vízlágyító-, öblítő-, mosószerekből, szappanból és egyéb kozmetikai termékekből.

· Természetes vizekben közvetlenül fürdés előtt ne kenjük be magunkat napolajjal.

· Ne dobjunk lefolyóba, WC-be sűrű zsiradékot, ételmaradékot, kávézaccot, maró vegyszert, erős fertőtlenítőt, használt olajat!

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu