Ön ezen az oldalon van:Március 15. – „Mit kivan a magyar nemzet."

A Kossuth-bankók kora

marcius_15_header.png

„Mit kiván a magyar nemzet.” – ez a cím vezette be az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek 12 pontban történt összefoglalását. A Landerer és Heckenast nyomdában a Nemzeti dallal együtt kinyomtatott követelés 9. pontja a többihez hasonlóan lakonikus egyszerűséggel fogalmazta meg a pénzügyi önállóságra való törekvést is: Nemzeti Bank.

12_pont.jpg

Magyarországnak ugyanis korábban nem volt önálló jegybankja, a hazai pénzügyek szabályozását és felügyeletét az Osztrák Nemzeti Bank látta el. A forradalmat követően a magyar kormány a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot ruházta fel jegybanki szerepkörrel, de a szabadságharc leverését követően ez a kezdeményezés elakadt, és az önálló magyar jegybank létrejöttére csak 1924-ben került sor. Addig azonban még sok víznek kellett lefolynia a Dunán.

A márciusi vértelen forradalmat követően létrejött első felelős magyar kormányban a pénzügyminiszteri posztot Kossuth Lajos kapta, az ő feladata lett így az ország önálló pénzkibocsátásának megszervezése. Kossuth azonmód tárgyalásokat kezdett az egyetlen magyarországi bankkal, az 1841-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal az önálló bankjegykibocsátás feltételeiről. Az első lépés a nemesfémfedezet megteremtése volt, amit kamatos kincstári utalványok kibocsátásával, egyfajta lakossági közadakozásból kívánt összegyűjteni. A Landerer és Heckenast nyomda által gyártott 50, 100 és 500 forintos utalványok – amelyeket a lakosság megvehetett fémpénzért, arany- és ezüsttárgyakért, de osztrák bankjegyekért is –, ellenében befolyt közel 5 millió forint kerül aztán letétbe a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál az 1 és 2 forintos bankjegyek kibocsátásához, 12,5 millió forint értékben. Mind az utalványok, mind a bankjegyek felirata – az ország történetében először – magyar nyelven került feltüntetésre, míg a címlet megnevezése, illetve a hamisítás elleni büntetőszankciók a magyar mellett német, szlovák, horvát és román nyelven is olvashatók rajta.

A pénzjegynyomda létrehozására Landerer Lajos kapott megbízást, aki Angliából rendelt hozzá modern gépeket. Magát a nyomdát a Károly-kaszárnya, a mai városháza épületében állították fel, ügyvezető igazgatója Conlegner Károly lett. A pénzeket Tyroler József, korának neves réz- és acélmetszője tervezte, de részt vett a munkálatokban az osztrák születésű litográfus, Grimm Vince is. Utóbbiról érdemes azt is tudni, hogy 1849. augusztus 23-án ő is ott volt Orsovánál, amikor Szemere Bertalan elásatta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, sőt, ő készített helyszínrajzot a területről.

Meg kell jegyezni, hogy bár a köznyelv a szabadságharc minden papíralapú fizetőeszközét bankjegynek (Kossuth-bankó) hívja, valójában ez az elnevezés csupán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kibocsátott 1 és 2 forintosokat illeti meg, amelyek mögött valós nemesfémfedezet állt, és három aláíró, Kossuth és a bank két vezetője jegyzett.

A bankjegyek azonban közel sem voltak elegendők arra, hogy a szabadságharc pénzigényét kielégítsék, így további finanszírozás vált szükségessé. Megkezdődött a banki fedezet nélküli államjegyek kibocsátása, amelyek mögött csupán az állam közjövedelme, illetve hitele állt.

Mindeközben nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzforgalomból hiányoznak a váltópénzek: így rendszeresen fordult elő, hogy a lakosság és a katonaság ezt a szükséghelyzetet kreatív módon, az 1 és 2 forintos bankjegyek darabolásával oldotta meg, amit aztán a beváltáshoz mindig össze kellett ragasztani. Erre válaszul kincstári utalvány néven 15 és 30 krajcár címletű államjegyek kibocsátására került sor.

A fizetőeszközök, főként a kisebb címletek általános hiánya hívta életre a magánkibocsátású szükségpénzeket is, amelyek földrajzi szempontból főként az ország három területén, a felvidéki bányavárosokban, a Déli-Kárpátok vidékén, illetve a Drávától délre eső területeken koncentrálódtak. A jellemzően alacsony, krajcár címletű, nyomdatechnikailag is alacsony színvonalat képviselő szükségpénzekre főként azért volt szükség, mert a hivatalos fizetőeszközök nem jutottak el az adott területre, vagy ahogy a horvátok esetében történt, nem is fogadták el a magyar pénzeket.

Bár a papír alapú fizetőeszközök bonyolították le a pénzforgalom túlnyomó részét, sor került fémpénzek verésére is. A Körmöcbányán kizárólag 1848-ban vert aranydukátok, valamint az ezüstből készült 20 és 10 krajcárok – leszámítva a magyar nyelvű köriratot – a legapróbb részletekig megegyeznek V. Ferdinánd hasonló pénzeivel. A kisebb értékű váltópénzek, a nagybányai veretű ezüst 6 krajcár, továbbá a réz 3 és 1 krajcárosok azonban már a koronás magyar címerrel készültek, úgyszintén magyar körirattal.

Még egy apró, de nem jelentéktelen részlet is megfigyelhető ezeken a pénzeken, mégpedig a verdejegy. Magyarországon már a középkor végére, az újkor elejére kialakult az a verdejegyrendszer, amelynek értelmében a körmöcbányai verdében készült pénzeken KB, míg a nagybányai vereteken NB betűk jelölték a kibocsátás helyét. Mária Terézia 1766-ban kibocsátott rendelete ezt a tradíciót szakította meg, mivel ettől kezdve a Habsburg Birodalom területén működő összes verdét az ABC egymást követő betűivel kellett jelölni: így lett „B” Körmöcbánya, „E” Gyulafehérvár, „G” pedig Nagybánya verdejegye. Ezt a rendszert szakította meg egy időre a szabadságharc időszaka, amikor újra KB és NB betűk kerültek a körmöci és nagybányai veretekre. A fémpénzverés mindazonáltal szórványos volt, ráadásul ezeket a lakosság tezaurálta, így nagyon hamar eltűntek a pénzforgalomból.

A szabadságharc leverését követően a Habsburg önkényuralom természetesen nem csupán érvénytelenítette ezeket a fizetőeszközöket, de még birtoklásukat is szigorúan büntette, többször került sor nyilvános elégetésükre. Ennek ellenére a lakosság inkább elrejtette, mintsem beszolgáltatta őket: így váltak a Kossuth-bankók és más fizetőeszközök a szabadságharc féltett relikviáivá, a függetlenség szimbólumává.

Játékos kvízünkből még többet megtudhatsz a szabadságharc eseményeiről. Tesztelt tudásod itt!

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu