Ön ezen az oldalon van:Május 18. - Múzeumi világnap

A kultúra világítótornyai - a múzeumok világnapja

múzeumoknapja_leader.jpg

Mire való egy múzeum? Elsőre meghökkentően egyszerűnek tűnik a kérdés, de ha mélyebben belegondolunk, a válasz nem is olyan kézenfekvő. Gyűjteményeket mutat be, ismereteket ad át, kulturális értékeket őriz? Mindez természetesen igaz, de ne felejtsük ki a legfontosabbat: keretet ad annak a kulturális vagy tudományos területnek, amire specializálódott, s ezáltal meghatározza a témával kapcsolatos közgondolkodást. A múzeumok világnapján jöjjön egy kis önvizsgálat!

Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen élményre számítunk, amikor ellátogatunk egy múzeumba? Valószínűleg nem lövünk nagyon mellé, ha úgy képzeljük, a kiállítások látogatóinak túlnyomó többsége egy valamilyen hiteles koncepció alapján berendezett, a témáját sokoldalúan, többnyire gyűjtemény segítségével bemutató, nagy presztízsű intézményt képzel maga elé. A kultúra vagy a tudomány szentélyei ezek; olyan központok, melyek nem csak ismertetőt adnak saját területükről, hanem bizonyos mértékig meg is határozzák, hogyan érdemes viszonyulnunk a bemutatott témához – s ebből következően óriási felelősséget viselnek.

Honnan tudjuk, mi az érték?

Magától értetődő, hogy a társadalom minden tagja nem foglalkozhat olyan mélységben egy speciális művészeti területtel, hogy saját ismeretei alapján képes legyen felmérni, mely alkotások tekinthetők valóban értékesnek. Ugyanígy nagyon kevesen vannak, akik átfogó képpel rendelkeznek például távoli történelmi korok régészeti leleteiről. Ezekkel a témákkal specializálódott szakértők foglalkoznak, akik sokszor életük munkáját teszik föl arra, hogy egy szűk területet mélységében megismerjenek, és ez alapján hiteles képet adhassanak annak valódi tartalmáról. Ez a folyamat, melynek során a megfelelő tudományterületek képviselői szakmai viták és publikációk sorozata révén megegyezésre jutnak egy adott témával kapcsolatban, nem más, mint a kánonképzés.

Mivel a különböző szakmai folyóiratokat és konferenciákat a széles nyilvánosság természetesen nem követheti, a közönség a szakértőktől várja, hogy megbízható, átfogó, mégis közérthető képet alkossanak a területükről. A tudományos konszenzus bemutatásának pedig az egyik legnagyobb hatású és leginkább elfogadott formája a kiállításszervezés, vagy általában a múzeumok létrehozása és üzemeltetése. Talán kicsit leegyszerűsítve: lényegében ez az a folyamat, ami kialakítja a kulturális és tudományos témákról való közgondolkodás kereteit; a múzeum mögött álló hiteles szakmai háttér a garanciája annak, hogy a látogatóként szerzett ismereteink megalapozottak, szakmai értelemben relevánsak és sokoldalúak lesznek.

Ha mindezt végiggondoljuk, valószínűleg el tudjuk fogadni, hogy a múzeumok kitüntetett szerepet vállalnak nemcsak a kulturális és egyéb értékek bemutatásában, de az azokkal kapcsolatos vélemények, gondolatok, társadalmi gyakorlatok kialakításában is. Egyszerűen fogalmazva: a múzeumoknak nem csak értékőrző és értékközvetítő, de értékteremtő funkciójuk is van. Cikkünknek ezen a pontján a tükör felé fordulunk, és feltesszük a kérdést: az eddigiek alapján mi a célja és értelme egy pénzről szóló múzeum létrehozásának? Egy érmékből, bankjegyekből álló gyűjtemény bemutatása? A pénzhasználathoz kötődő ismeretek átadása? A pénz, mint kulturális érték ápolása? Természetesen mindez egyben – ugyanakkor ennél sokkal több.

Gondoljunk máshogy a pénzre!

Bár a Pénzmúzeum hivatalosan még meg sem nyitotta kapuit, eddig is részt vett már több, főként érmegyűjteményekhez kapcsolódó, s így a pénz kultúrtörténeti jelentőségét bemutató időszakos kiállítás megvalósításában. A régi budai városháza épületében működő oktatási és közösségi tér, a Bölcs Vár adott otthont a Királyok pénzei – Budavári pénzverés a középkorban című tárlatnak, illetve 2019-ben szintén itt volt megtekinthető a Magyarország és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 70. évfordulója alkalmából megrendezett, Az érmék útja című kiállítás. A Pénzmúzeumhoz kapcsolódó szakmai munkát természetesen kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer támogatja: az intézmény például évek óta tagja az ESCB’s Money Museums Networknek (vagyis az Európai Központi Banki Múzeumok Szervezetének), és folyamatosan bővíti kapcsolatait a kontinens határain túl is.

A nyitás előtti előkészületek alapossága is mutatja, hogy a Pénzmúzeumot egy koncepciójában igen mélyen átgondolt, nagyhatású muzeális intézménynek szánták. Miben nyilvánul ez meg? Az összeállított ismeretanyag mélységén és kidolgozottságán, a bemutatott gyűjtemény gazdagságán és az Európa-szerte egyedülálló, innovatív látogatóközpont létrehozásán túl elsősorban abban, hogy a Pénzmúzeum a kezdetektől fogva kifejezetten a kultúraformáló, értékteremtő tevékenységét tartja elsődlegesnek. Az intézmény küldetéstudatát jelzi, hogy nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a magyar lakosság pénzügyi kultúrájának megújítását, a pénzzel és a gazdaság működésével kapcsolatos tabuk, rossz berögződések lebontását. A Pénzmúzeum munkája tehát túlmutat a látogatóközpont megteremtésén és kiállítások szervezésén: missziója a pénz fogalmának újraértelmezésére, a pénzhez kapcsolódó közgondolkodás megújítására irányul.


A kortárs művészeti múzeumok dilemmája

Gondolatmenetünk szempontjából érdekes kitérőt jelent a kortárs művészeti múzeumok helyzete, mely épp arra mutat rá, hogy a kánonképzés – különösen a kultúra terén – könnyen viták terepévé is válhat. A 20. században megszülető avantgarde művészeti irányzatok következetesen szembefordultak azzal az elvvel, hogy a kulturális – vagy közéleti – kérdésekről egy szűk, hatalmi pozícióban lévő elitnek kellene döntést hoznia, és harcot indítottak a kultúraszervezés hagyományos modellje ellen. Maga az „avantgarde” kifejezés is erre a konfliktusra utal, hiszen a harcászatból származó francia szó eredeti jelentése: előörs. Ez a művészeti törekvés új lendületet kapott a ’60-as években, mikor a második világháború traumája és az ehhez kapcsolódó kiábrándultság a nyugati világ számos országában társadalmi elégedetlenséghez és reformkövetelésekhez vezetett.

A hagyományos hatalmi struktúrák elleni fellépés a művészet világában elsősorban a múzeumok elleni harcban nyilvánult meg, hiszen az új alkotói generáció nem ismerte el az elit jogát a kánon létrehozására. A 20. század második felétől napjainkig számos olyan kortárs művészeti kezdeményezés, akció született, melyek a – meghaladottnak vélt – intézményrendszerből való kivonulásra és az intézmények lebontására irányultak. A kortárs művészettel foglalkozó múzeumok napjainkban is küzdenek ezzel a nehezen feloldható kettősséggel, hiszen a kultúrának egy olyan szeletét próbálják megragadni, mely lényegéből fakadóan elutasítja a múzeumok által jelképezett működésmódot.


Ha kipróbálnád, mennyire vagy jártas a múzeumok világában, töltsd ki gyakorló kvízünket!

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu