Ön ezen az oldalon van:Április 11. – A magyar költészet napja

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA (ÁPRILIS 11.)

Költészet napja_leader.jpg

A költészet évszázadok óta létezik (már az ókori görögök is művelték), ezért megérdemel egy olyan napot, amelyen nagyobb figyelmet szentelünk ennek az irodalmi műnemnek. 1964 óta József Attila születésnapjához kapcsolódnak az események, aki 1905. április 11-én született. Ebből az alkalomból irodalmi előadások, könyvbemutatók, költőtalálkozók, felolvasások sora tiszteleg határon innen és túl a magyar líra előtt.

Ezek egyike volt az igen népszerű, százakat megmozgató Nagy versmondás program, amelyet először 2008-ban szervezett meg Fűzfa Balázs irodalomtörténész és Jordán Tamás színész, rendező. Céljuk nem volt más, mint felhívni a figyelmet a magyar költészet 1-1 remekművére, és hogy a résztvevők megtapasztalhassák, verset tanulni, szavalni jó, főleg, ha az közösségi élménnyel párosul.

A Magyar Nemzeti Bank 2014-ben adta ki Érték és Tudás címmel társadalmi felelősségvállalási stratégiáját, amelyben kinyilvánítja azon szándékát, hogy támogatja nemzeti kultúránk különböző területeit. Ebben nagy hangsúlyt fektet a pénzügyi kultúra és pénzügyi tudatosságra fejlesztésére is.

Ennek a gondolatnak a jegyében már érthető, hogyan kerül kapcsolatba a költészet napi megemlékezés és pénz. Sok költőnk megénekelte a pénz utáni vágyát, a pénzhez való viszonyát, hiszen sokuk nélkülözésben élt.

József Attila még gyermekként így írt:

„De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni
.”

Ady Endre költészetében is megjelent a pénz: gondoljunk csak a Vér és arany versciklusára, vagy a Harc a Nagyúrral című versre, amelyben a disznófejű Nagyúr, mint a pénz szimbóluma emberfeletti hatalommal uralkodik az embereken.

Egy másik költőnk, Csokonai Vitéz Mihály a pénzzel kapcsolatos túlzott takarékoskodást figurázta ki Zsugori uram című költeményében.

Költők, versek, költészet… Sokaknak talán iskolai emlékeket idéznek ezek a szavak: a kötelezően megtanulandó költeményeket, a költők számonkért életrajzi adatait, az „a költő itt vajon mire gondolt?” kérdést. Pedig a költészet ennél sokkal több és színesebb. Ha akarjuk, ha nem, mindig jelen van életünkben. Lehet, nem úgy, hogy kezünkbe fogunk és fellapozunk egy verses kötetet, hanem meghallgatunk egy megzenésített verset. Gondoljunk pl. Weöres Sándor gyermekverseire, amelyeket előbb tudtunk énekelni, minthogy elolvastuk volna, hiszen Halász Judit és a Kaláka együttes előadásában sokszor hallhattuk őket.

Biztos mindenkinek van 1-1 kedvenc verse, amelyet szívesen elolvas, vagy azt hallva folytatni tudja a sorokat. Ez is bizonyítja, hogy az a költemény mély nyomot hagyott bennünk, és akkor már nem hiába ragadott tollat a költő. 

Noha igaz, hogy napjainkban egyre kevesebb verseskötetet vásárolunk, azért nincs minden veszve. Az 1980-as években indult el az az új műfaj, amely hamarosan népszerűvé vált: ez a slam poetry, és az internet mindennapossá válásával egyre több ifjú poéta népszerűsíti alkotásait a közösségi oldalakon. Itt nincsenek irodalomkritikusok, szerkesztők: a közönség dönt, mennyire lesz az önjelölt költő sikeres, olvasott.

Végezetül álljon itt néhány érdekesség a magyar költészetből:

- első fennmaradt magyar nyelvű versünk a XIII. században íródott egy latin nyelvű vers alapján, az Ómagyar Mária-siralom.

- Hunyadi Mátyás udvarában élt Janus Pannonius (XV. század) az első, Európa szerte ismert és elismert magyar költő, aki ugyan még latinul írt, de a felvett neve is utal magyarságára.

- Balassi Bálintot (XVI. század), a magyar költészet 0 mérföldkövének nevezik.

- Petőfi Sándor első ismert költeménye az Aszódon elhangzott Búcsúbeszéd 1838-ból, de ez még nem jelent meg nyomtatásban.

- Petőfi Sándornak három szobrot is állítottak Kínában, és a kínai középiskolákban kötelező tananyagként tanítják költészetét.

- Kosztolányi Dezső a legtöbb idegen nyelvre lefordított magyar költő.

- József Attila több évvel a halála (1937) után 1948-ban, az elsők között kapta meg a posztumusz Kossuth-díjat.

Napjainkban, ebben a pénzközpontú világban ne felejtsük el, hogy egy nemzet szellemi értékei nem mérhetők pénzzel. Boldogságunk egyik titka pedig az lehet, ha egyedüli életcélunk nem a pénz mindenáron való megszerzése. Tudatos tervezéssel, gondolkodással meg tudjuk találni az egyensúlyt a pénz és életcéljaink között, és ha a meglévő pénzünkkel okosan bánunk, akkor álmaink teljesülnek.

Az értékmegőrzés szerepével, a magyar szellemi kincsek jelentőségével a Pénzmúzeumban tett látogatásotok során is találkozni fogtok.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu