Ön ezen az oldalon van:Gazdaság és környezet

Gazdaság és környezet: Hogyan teremthetünk hulladékból értéket?

óceánok_leader.jpg

A Pénzmúzeum elkötelezett a fenntartható gazdaság megteremtése mellett, melynek épp úgy feltétele a környezeti értékek megőrzéséhez szükséges felelős szemlélet, mint a pénz előremutató, hatékony felhasználásához kötődő tudatosság. Az óceánok világnapja és a – pár nappal ezelőtt esedékes – környezetvédelmi világnap alkalmából felvetünk pár gondolatébresztő szempontot a műanyagok modern gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatban.

Kezdjük a sokkoló tényekkel: Az Európai Parlament által hivatalosan elismert és hivatkozott statisztikák szerint a világ tengereiben és óceánjaiban található összes hulladék több mint 70 százalékát a műanyagok teszik ki. Az adatok szerint ezek teljes tömege nagyjából 150 millió tonnára rúg, és az állomány minden évben 4,8-12,7 millió tonnával növekszik. Az óceánokban felhalmozódó hulladék részben lebomlik, és az így keletkező mikroműanyagok beépülnek az állatok szervezetébe, a nehezebben bomló anyagok pedig szigetszerűen összesodródnak, és így szennyezik a tengeri élőhelyeket. A hulladék a gazdaságot is terheli: csak a halászat és a turizmus számára több százmillió euróban mérhető az a kár, amit a műanyagszigetek kezelése okoz.

Lépjünk előre!

Mindezek után valószínűleg kevesen bánják, hogy az Európai Unió 2019-ben elfogadott irányelvével összhangban, idén július 1-től Magyarországon is tilos lesz forgalomba helyezni egyszerhasználatos műanyagokból készülő termékeket. A magyar jogszabály ráadásul az EU által előírtaknál szigorúbban rendelkezik: a szívószálak, fülpiszkálók, egyszerhasználatos evőeszközök mellett betiltja – az Unióban egyelőre még megtűrt – műanyag zacskók egyes típusait is, a forgalomban maradó típusokra pedig magas termékdíjat vet ki. A rendelkezés jelentős lépésnek tekinthető az úgynevezett körkörös, vagyis elsősorban újrahasznosításra és tartós cikkek használatára épülő gazdaság megteremtése felé.

Az EU irányelve által is célként megjelölt körkörös gazdaság egy olyan termelési és fogyasztási modellre épül, mely az egyszeri felhasználás helyett a termékek élettartamának maximális meghosszabbítására törekszik. Ez magában foglalhat számos módszert és technikát, többek között a kölcsönzést és visszaváltást, vagy ha ezekre nincs lehetőség, a termékek alapanyagának újrahasznosítását. Mivel a körkörös gazdaság folyamatosan ugyanazt az anyagmennyiséget reciklikálja – vagyis használja fel újra és újra –, nem keletkezik felesleg, és végeredményként csökken, esetleg meg is szűnik a hulladéktermelés. Az elv rendkívül kézenfekvő, átlátható és logikus, azonban nem véletlen, hogy maga az EU is csak 2050-re tartja elérhetőnek a modell megvalósítását.

Miért nehéz megválni tőle?

Távol álljon tőlünk, hogy az ördög ügyvédjének szerepét öltsük magunkra, de fontos belátni, hogy a műanyaggyártás valójában nem csak kárt, hanem felbecsülhetetlenül nagy értéket is teremtett a gazdaságban – olyannyira, hogy jelenlegi életformánk nehezen képzelhető el ilyen termékek nélkül. A műanyagipar robbanása egy egészen konkrét évszámhoz, 1920-hoz köthető; ekkor közölte először dr. Hermann Staudinger német kémikus a polimerek (szinte minden műanyag alapanyaga) előállításáról szóló tudományos munkáját. Jelentős részben az ebben megfogalmazott tudományos áttörésnek köszönhető, hogy napjainkban globálisan több mint 350 millió tonna polimert gyártanak és használnak fel évente. Bár műanyaghulladékkal betemetett világunkban nehéz ezt elfogadnunk, de ez az újítás a világgazdaságban valódi forradalmat hozott – mellyel összefüggésben 1953-ban többek között Nobel-díjjal is kitüntették a feltalálót.

A gazdasági folyamatok ritkán teljesen feketék vagy fehérek; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az élelmiszeripar elmúlt 50-60 évének fejlődése. Ez az ágazat egyike a legnagyobb műanyaghulladék-termelőknek, ugyanakkor az élelmiszerek előállítása, tárolása, szállítása és forgalmazása megközelítőleg sem válhatott volna olyan hatékonnyá, mint napjainkban, ha ez az iparterület nem használhatott volna műanyag csomagolásokat. A porciózott kiszerelésű, ellenőrzött minőségű és szavatosságú termékek ennek az újításnak köszönhetően kerülhettek világszerte az áruházi polcokra, s jelentős részben ennek köszönhető az is, hogy számos drága élelmiszer ára megfizethetővé vált. 

Gazdaságunk és életmódunk számos tekintetben teljesen más képet festene, ha a vállalatok nem támaszkodhatnának a műanyaggyártásra. Az élelmiszeriparhoz hasonlóan az elektronikai ipar vagy az autóipar sem létezhetne a jelenlegi formájában, sőt ruházatunk és épületeink is teljesen máshogy festenének. A tisztánlátás érdekében mondjuk ki: a polimer feldolgozás korunk egyik legszélesebb körben elterjedt és legfontosabb iparága. Az így készült termékek megtalálhatók mindennapi életünk szinte bármely területén, és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy tömegek számára váltak olcsóbbá, elérhetővé a mindennapi élet színvonalát jelentősen javító termékek.

Mindez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy a műanyagok felhasználását ne kéne gyökeresen megváltoztatni. Ugyanakkor érdemes belátni, hogy a műanyaggazdálkodás megújítása és a körkörös gazdaság igénye csak egy jóléti társadalomban fogalmazódhatott meg – melyben nem okoz problémát a drága és bizonytalan minőségű élelmiszer, mindenkinek elérhető a jó minőségű ruházkodás, és a többség hozzáfér a gyors és hatékony közlekedési eszközökhöz is. A teljes képet nézve tehát úgy tűnik, nem kifejezetten ésszerű minden rosszért a műanyagokat hibáztatni.

Velük vagy nélkülük?

Bár még mindig csak a felszínt kapargatjuk, látható, hogy a probléma sokkal komplexebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Bizonyos műanyagok – például a július 1-től betiltott, egyszerhasználatos szívószálak, fültisztító pálcikák vagy pohárfedők – könnyen mellőzhetők a gazdaságból, azonban számos olyan terület van, ahol megkerülhetetlen a polimerek használata, ráadásul az is előfordul, hogy bizonyos termékeknél a nem műanyagból készülő alternatíva nagyobb terhet jelent a környezetre nézve. Napjainkban úgy tűnik, a legjobb megoldást az új típusú, lebomló műanyagokra való átállás és az okos, modern újrahasznosítási technológiák adhatják. Mindkét területen rengeteg kutatás zajlik, melyek eredményeivel már a mindennapi életünkben is egyre gyakrabban találkozhatunk. Az érdekesség kedvéért bemutatunk egy konkrét eljárását, ami kifejezetten a pénzhasználathoz kötődik.

Vannak országok (például Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Izrael, Vietnám vagy Nagy-Britannia), ahol a papír mellett műanyagalapú bankjegyeket is használnak hivatalos fizetőeszközként – sőt van, ahol kizárólag azt. Miért lenne ez jó, ha épp a műanyagok jelentik a problémát? Nos, több okból is. Először is azért, mert még a legjobb minőségű papírpénz is elhasználódik, ezért ezeket be kell vonni, majd gondoskodni kell a megsemmisítésükről, illetve az újragyártásukról. Ez a folyamat erőforrásigényes, aminek ökológiai lábnyomát csökkenteni lehet azzal, ha a bankjegy tartósabb, s így ritkábban van szükség a cseréjére. A műanyag fizetőeszközök ebből a szempontból egyértelműen hasznosak, de a legjobb eredményt úgy lehet elérni, ha már az előállításukhoz is újrahasznosított műanyagot vesznek igénybe, hiszen így szó szerint értéket lehet teremteni a hulladékból. Természetesen egy ország fizetőeszközének megválasztását számos szempont befolyásolja, és nem mindenhol van lehetőség ilyen pénzreform bevezetésére, de a példa kiválóan szemlélteti, hogy a műanyagok okos újrahasznosítása valódi megoldást kínálhat napjaink egyik legégetőbb környezeti problémájára.

Játékos kvízünkből még többet megtudhatsz az óceánokról. Teszteld tudásod itt!

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu