Ön ezen az oldalon van:A fémek korróziója

A fémek korróziója

fémpénz_leader.png

A fémek korróziója lehet egy természetes folyamat része, de előidézhető mesterséges úton is. A természetes folyamat az anyagok általános öregedése, mely során az alapanyag a számára legoptimálisabb energiaszintre való törekvésének következtében, kölcsönhatásba kerül az őt körülvevő környezeti hatásokkal. A klasszikus környezeti hatások a hőmérséklet, a levegő páratartalma és az elektromágneses sugárzás (látható fény, UV, IR). A korrózió kialakulását továbbá katalizálhatják lokális környezeti hatások is, mint például a levegőszennyezők (gáz halmazállapotú, illetve a szálló és ülepedő por) és a fémmel közvetlenül vagy közvetett módon érintkező anyagok jellemzői (ebbe a csoportba tartozik az emberi használat is).

A múzeumi gyakorlatban a műtárgyak és azok hordozott információinak (forma, készítéstechnika, használatból eredő jellegzetességek, stb.) hosszútávú megőrzése az egyik elsődleges cél. Ezért minden esetben mérlegelni kell egy műtárgyat érintő beavatkozás előtt a tárgyat és a hordozott információit legkevésbé befolyásoló különböző módszerek használatának megválasztását. Egy fém tárgy korróziója is lehet a hordozott információ része, amennyiben az a tárgy történetéről (pl. megtalálásának helyéről, eredeti tulajdonosáról, használatáról) árulkodik, de a korrózió kialakulhat a nem megfelelő tárolási vagy kiállítási körülmények vagy egyéb emberi gondatlanság miatt is, mely nem hordoz többletinformációt a tárgyra nézve, sőt meg is tévesztheti a gyűjteményt nem ismerő szakembereket. Ezért a műtárgyak esetleges tisztításának, konzerválásának szükségességéről a gyűjtemény történetét és jellegzetességeit legjobban ismerő művészettörténész és restaurátor együttesen hozza meg döntését.

Továbbá minden esetben azt is mérlegelni kell, hogy egy műtárgy korróziója jelenthet-e veszélyt a tárgyhoz köthető többi értékes információ számára, ugyanis bizonyos oxidatív folyamatok hajlamosak önmaguk katalizálására a megváltozó környezeti körülmények hatására, mely a tárgy visszafordíthatatlan károsodásához is vezethet.

A korrózió számtalan, a különböző fémekhez köthető fajtája létezik, melyek közül van olyan is, ami esztétikai többletet nyújthat egy műtárgynak (ilyen például az ezüstnél egy egységes ezüst-szulfid réteg) és van olyan amelyik védőrétegként is működhet (amennyiben egységes a felületen) a természeti környezet hatásaival szemben. Ezek kombinációjára is van példa, a patina, mely a réz, illetve annak különböző ötvözeteiből készült tárgyak felületén jön létre a szabad levegőn (vagy előállítható mesterséges úton is), réz(II)-hidroxid és réz-karbonát képződése által.

Összegezve tehát, a különböző fém alapanyagú műtárgyakon található korrózió sorsáról a múzeumi gyűjtemények esetében alapos körültekintéssel és a kialakulásuk okainak ismeretével kell dönteni.

Készítette: O.P.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu