Ön ezen az oldalon van:Báthory István, Erdély fejedelme és Lengyelország királya

Báthory István, Erdély fejedelme és Lengyelország királya

4_leader.png

Az ezeréves lengyel–magyar kapcsolatok egyik ikonikus alakjának számít Somlyai Báthory István, aki egyidőben viselte az erdélyi fejedelmi és lengyel királyi méltóságot. Magyarország egyik leghatalmasabb főurát 1571-ben választotta meg egyhangúlag a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé, majd 1576-ban Krakkóban lengyel királlyá koronázták, ugyanakkor erdélyi fejedelmi méltóságáról haláláig nem mondott le.

Az 1533-ban Szilágysomlyón született Báthory Istvánnak már – gyerekkorában elvesztett – azonos nevű apja is betöltötte Szapolyai István magyar király idején az erdélyi vajda méltóságát. A félárván maradt ifjú éveket töltött I. Ferdinánd udvarában, majd hazatérvén Izabella és János Zsigmond híve lett. János Zsigmond halálát követően az 1571. május 25-én Gyulafehérváron megtartott erdélyi országgyűlés mint az ország leghatalmasabb főurát, egyhangúlag fejedelemmé választotta. Uralma idejét tekintjük az Erdélyi Fejedelemség első aranykorának.

A kiváló politikus, aki 1581-ben jezsuita kollégiumot alapított Kolozsvárott, ugyanakkor katolikus létére vallási türelmet gyakorolt a többségében protestáns fejedelemségben, távlati terveket tűzött ki maga elé, mégpedig a lengyel királyság megszerzését.

A litván-lengyel eredetű Jagelló-ház kihalását (1572) követően ugyanis Lengyelország szabad királyválasztó országgá lett, a trónra többen is aspiráltak, többek között Habsburg Miksa német-római császár és magyar király, valamint Rettegett Iván orosz cár, de a törökök Báthoryt támogatták, sőt, a lengyel köznemesség is mellette foglalt állást. Báthory elfogadta a felkérést, feleségül vette az utolsó Jagelló-házi lengyel király nála tíz évvel idősebb húgát, Jagelló Annát, és 1576. május 1-én Krakkóban, a waweli székesegyházban lengyel királlyá koronázták.

Báthory, bár ettől kezdve Lengyelországban élt, vigyázó tekintetét soha nem vette le az Erdélyi Fejedelemségről, fejedelmi címét haláláig megőrizte. Fivérét, Báthory Kristófot még 1576-ban megválasztották erdélyi vajdának, de valójában csak testvére helyetteseként kormányozta az országot. Báthory Kristóf 1581-ben bekövetkezett halála után annak fia, Zsigmond került a vajdai székbe. Kiskorúsága idejére kormányzótanácsot és három emberből álló helytartótanácsot nevezett ki: Báthory István a Krakkóban székelő erdélyi kancellárián keresztül továbbra is gyakorolta hatalmát az Erdélyi Fejedelemség fölött.

Alakját nem csupán a magyarok, de a lengyelek is kiemelt tisztelettel övezték, utóbbiak egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne, aki három hadjáratban győzte le az ellenséges oroszokat, jelentős mértékben növelve meg így az ország területét, továbbá 1579-ben megalapította a vilniusi egyetemet. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1586. december 13-én a litvániai Grodnóban halt meg.

Ahogy uralkodásában, úgy pénzverésében is ugyanazon kettősség figyelhető meg. Bár nevére vertek pénzt Erdélyben és Lengyelországban egyaránt, vereteinek talán legszebb darabjai lengyel királyként a partiumi családi birtokon, Nagybányán lévő pénzverdében készültek, ahol 1585–1586-ban tallérok, 1586-ban dukátok születtek.

Ezek a pénzek hivatalosan lengyel fizetőeszközök, ott is kerültek forgalomba, ugyanakkor készítési helyük, illetve egyes éremképi és körirati elemek révén szorosan kapcsolódnak a magyar és erdélyi pénzveréshez.

A nagybányai verdében 1585-ban készült tallér előlapján Báthori István koronás, jobbjában kormánypálcát tartó, jobbra néző mellképe látható. A hátlapot korona alatt díszes körvonalú, négy részre osztott címerpajzs díszíti, amelynek első és negyedik mezejét a lengyel sas, a második és harmadik mezőt a litván lovas foglalja el. Középen szívpajzsban Báthory családi címere, a három ék (farkasfogak) látható. A király nevét és titulusait felsoroló köriratban (István, Isten kegyelméből Lengyelország királya, Litvánia,Oroszország, Poroszország, Mazóvia, Szamogitia, Livónia nagyhercege, Erdély fejedelme) egyaránt megtaláljuk lengyel királyi és erdélyi fejedelmi címét. A hátlapi címer két oldalára került a verési évszám (15–85), valamint az N–B betűk, a nagybányai verde jegye.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu