Ön ezen az oldalon van:Az energiatakarékosság világnapja

Az energiapazarlás kidobott pénz

energiatakarákosság_header.jpg

Az energia olyasmi, amiért – ha rosszul csináljuk – kétszer is fizetünk. Egyszer akkor, amikor megérkezik a fogyasztásunk után kapott számla, egyszer pedig akkor, amikor helyre kell állítanunk az energiahordozók kitermeléséből és felhasználásából fakadó környezeti károkat. Ez a másodlagos ár ráadásul nincs pontosan lefektetve a szolgáltatói szerződésekben, viszont minden jel arra utal, hogy az összege folyamatosan emelkedik – egyesek szerint már rég meghaladta a lehetőségeinket. Az energiatakarékosság világnapján nézzünk szembe a kérdéssel: meddig is ér valójában a takarónk?

Magyarország energiafelhasználása – a nyugati országokhoz hasonlóan – évről évre enyhén emelkedik. A tendencia azt mutatja, hogy már túlvagyunk az energiaigény robbanásszerű növekedésén, ami főleg a 20. század közepére, illetve a ’60-as, ’70-es évekre volt jellemző, de az igény továbbra is inkább nő, mint csökken. Sokaknak talán meglepő lehet, de a teljes fogyasztáson belül a legnagyobb részt nem az ipar, hanem a lakosság adja, mely a KSH adatai szerint egyedül felelős az éves energiafelhasználás 32 százalékáért. Második helyre szorult a közlekedés, a maga 26 százalékával, míg az ipari fogyasztás mindössze a nagy egész 24 százalékát teszi ki, s csak ezután következnek olyan szektorok, mint a kereskedelem vagy a mezőgazdaság.

Ma már kevesen vitatkoznak azzal, hogy a hagyományos, fosszilis hordozókra – vagyis elsősorban a kőolajra, földgáza és szénre – épülő energiagazdálkodás fenntarthatatlan, egyrészt a kitermelésük és feldolgozásuk, másrészt a felhasználásuk révén okozott környezeti károk miatt. Az előttünk álló kérdést tehát legegyszerűbben úgy fogalmazhatjuk meg: mit tehetünk azért, hogy csökkenthessük az energiafogyasztásból fakadó környezeti terhelést – lehetőleg úgy, hogy közben az életszínvonalunkat megőrizhessük, és ne kényszerüljünk súlyos önkorlátozásokra?

Kezdjük a rossz hírrel!

Jelenlegi ismereteink szerint nincs olyan módszer vagy technológia, ami varázsütésre meg tudná oldani a világ energiaválságának problémáját, hiszen ez a kérdés sajnos nem olyan egyszerű, hogy „ha a kőolaj és a földgáz káros, használjunk helyette megújuló forrásokat”. Egy ország energiagazdálkodása jóval bonyolultabb annál, hogy évek vagy akár évtizedek alatt teljesen át lehetne állítani megújuló erőművekre; elsősorban azért, mert a nap- vagy a szélenergia termelése nincs összhangban a felhasználás ritmusával és intenzitásával.

Hogy csak egy nehézséget említsünk: mivel nem lehet szabályozni, mikor milyen erősséggel fúj a szél, a szélerőművek időnként egyáltalán nem termelnek, máskor viszont hirtelen jelentősen emelkedik az „előállított” energiamennyiség. A nehézség abból származik, hogy a jelenlegi technológiai szinten nincs jó megoldás arra, hogyan lehetne nagy mennyiségű energiát jelentős veszteségek nélkül tárolni. Az akkumulátorok erre a célra nem használhatóak, hiszen az előállításuk ilyen nagyságrendben rendkívül környezetszennyező és irreálisan drága lenne. A fosszilis hordozók felhasználása – szemben a megújulókkal – viszonylag jól szabályozható, így az erőművek mindig annyit termelnek, amennyire a gazdaságnak az adott napszakban épp szüksége van.

Ettől függetlenül a hosszútávú cél egyértelműen a zöld energiákra való áttérés lesz – ezt már több nemzetközi egyezmény is világosan előírta a tagországok számára. Az Európai Unió például úgy rendelkezett, hogy 2050-re minden tagállamnak biztosítania kell a karbonsemleges működést, ami azt jelenti, hogy energiagazdálkodásukból teljesen ki kell vonniuk a földgáz-, kőolaj- és szénerőműveket. Csak hogy meg tudjuk becsülni, mekkora befektetéssel jár ez a célkitűzés: ahhoz, hogy Magyarország karbonsemleges villamosenergia-termeléssel rendelkezzen, a Nemzeti Energia- és Klímaterv szerint nagyjából 50 ezer milliárd forintra lenne szükség. Ez bőven meghaladja Magyarország éves GDP-jét.

Van jó hír is

A cél tehát nincs közel, ugyanakkor ne essünk kétségbe, mert nem is elérhetetlen. Ahhoz, hogy pontos képet alkothassunk az előttünk álló feladatról, érdemes vetnünk egy pillantást Magyarország energiamixére, vagyis arra a palettára, amely megmutatja, melyik energiahordozót milyen arányban használjuk a szükségleteink fedezésére. Ez alapján az látszik, hogy a termelés mintegy felét a paksi atomerőmű adja, nagyjából 23 százalékot biztosítanak a földgáz erőművek, 15 százalékot a szénerőművek, míg közel 12 százalékot a különböző megújuló energiaforrások.

Bár utóbbi kategória egyelőre még a legalacsonyabb aránnyal szerepel a palettán, fontos tudni, a zöld energiatermelés súlya évről évre növekszik, míg a fosszilis hordozók súlya folyamatosan csökken. Ennek a tendenciának a jövőben egyre erőteljesebb motorja lehet az úgynevezett zöld finanszírozás, mellyel kapcsolatban már Magyarországon is egyre nagyobb az érdeklődés. A különböző zöld kötvények vagy részvények lényege, hogy a nagy befektetési igényű, fenntarthatóságot szolgáló beruházásokhoz – mint amilyen például egy megújuló energiapark létrehozása – az építtető vagy az állam zöld értékpapírok kibocsátásával szerez anyagi forrásokat. A beruházásba így akár magánszemélyek és fenntartható befektetésekre specializálódott pénzügyi alapok is beszállhatnak, ezáltal gyorsabban előteremtve a szükséges finanszírozást. A témáról többek között az MNB zöld pénzügyekkel foglalkozó aloldalán lehet részletesen olvasni.

Fontos szempont az is, hogy Magyarország a nukleáris energiatermelés terén jó alapokkal rendelkezik, s tervben van a kapacitások további bővítése is. Noha az atomenergiának a csernobili és a fukusimai balesetek miatt „kevésbé jó a PR-ja”, nem érdemes szem elől téveszteni, hogy alapvetően ez a technológia is tiszta, azaz karbonsemleges energiát állít elő, és a megfelelő biztonsági intézkedések mellett nincs jelentős kockázata a használatának. Ne felejtsük el azt sem, hogy az atomerőművek kifejlesztésében nagyon fontos szerepet játszott számos magyar tudós, ezért okkal lehetünk büszkék a technológiára, mely mai napig az egyik legolcsóbb energiaforrást biztosítja.

Mi is tehetünk érte!

Egyszerű, hétköznapi energiafelhasználóként könnyű beleringatni magunkat abba a hitbe, hogy a saját kis háztartásunk fogyasztása nem befolyásolja érdemben a nagy egészet – de ez alapvetően téves szemlélet. Mint azt korábban már említettük, a teljes fogyasztáson belül a lakossági felhasználás aránya a legnagyobb, tehát valójában épp ez az a terület, ahol a legkönnyebb lenne érdemben tenni azért, hogy takarékosabbá és fenntarthatóbbá váljon az ország energiagazdálkodása. Tegyük hozzá azt is: ami a teljes országnak jó, az jó a saját pénztárcánknak is, hiszen a pazarlás elkerülésével, okos és hatékony megoldások használatával nem kevés pénzt spórolhatunk saját rezsiszámláinkon. Végezetül a álljon itt pár tipp a Magyar Villamos Művek gyűjteményéből, melyek segítségével érdemben tehetünk azért, hogy csökkenjen a villamosenergia és gázfogyasztásunk:

Villamosenergia

·         A világításra érdemes kompakt fénycsövet, vagy méginkább LED-es fényforrást használni, mivel ezek a felhasznált energia jóval nagyobb részét alakítják fénnyé – vagyis sokkal gazdaságosabbak, mint a hagyományos izzók.

·         Ha van rá lehetőség, érdemes olyan lakást választani, vagy úgy építkezni, hogy azokban a helyiségekben, ahol sokat tartózkodunk, minél nagyobb mértékben érvényesülhessen a természetes fény.

·         A lámpákat úgy helyezzük el, hogy a helyiség megvilágítása egyenletes legyen, és ezt helyi fényekkel egészítsük ki!

·         Azokban a lakrészekben, ahol jellemzően kevesebb időt töltünk, érdemes mozgásérzékelővel kiegészített világítást felszerelni, így valóban csak akkor ég a világítás, amikor szükség van rá.

·         Az energiafelhasználás szempontjából az „A” jelzésű hűtőgép a legtakarékosabb, míg a „G” fogyasztja a legtöbb energiát. 2003-ban bevezették az „A+” és az „A++” változatokat is, amelyeknek további 25-45%-kal kisebb a fogyasztása. Ha új hűtőt vásárolunk, célszerű tehát utóbbi kategóriákból választani.

·         A hűtőszekrény akkor működik a leghatékonyabban, ha a belső hőmérsékletet + 7°C-ra állítjuk (+5°C-nál már 15%-kal nő a fogyasztása.), a fagyasztóládában pedig -18 °C elegendő a tárolásra!

·         Fontos, hogy rendszeresen tisztítsuk a hűtő hátsó részén lévő géprészeket, a szellőzőnyílást pedig hagyjuk szabadon!

·         Célszerű odafigyelni arra, hogy ne hagyjuk jegesedni a hűtőt, ugyanis ilyen állapotban sokkal többet fogyaszt.

 

Gáz

·         A fűtésszámla jelentősen csökkenthető, ha odafigyelünk arra, hogy a nyílászárkon függönyt, sötétítőt, reluxát vagy redőnyt hesználjunk, hiszen ezáltal csökkenthetjük a hideg levegő beáramlását.

·         Szakértők szerint általában 20-21 °C elegendő a komfortérzethez. A lakás egyes helyiségeiben pedig a következő hőmérsékleti értékeket tartják ideálisnak:

o   Lakószoba: 20 °C,

o   Gyerekszoba: 21-22 °C

o   Étkező: 20 °C

o   Konyha: 18 °C

o   Hálószoba (nappal és éjszaka): 16-18 °C

o   Fürdőszoba (a használati idő alatt): 23 °C

o   Előtér és folyosó: 15 °C

o   Garázs: fűtetlen

·         Kétnapi távollét esetén már érdemes a fűtést 15 °C-ra állítani, de ennél hosszabb utazások alkalmával akár 12 °C-ra is hagyhatjuk lesüllyedni a belső hőmérsékletet.

·         Figyeljünk rá, hogy véletlenül se takarjuk le a fűtőtesteket, mert így romlik a hősugárzás és a hőáramlás.

·         Érdemes rendszeresen párologtatni a lakásban, mert a párás levegőt melegebbnek érezzük.

·         Az elöregedett vagy nem megfelelő szigetelés akár 30%-kal is megnövelheti a fűtés költségeit. A hőveszteség jelentős része a nem megfelelő nyílászárókon keresztül távozik.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu