Ön ezen az oldalon van:Augusztus 9. – Az állatkertek napja

A 155 éves kedvenc

állatkert_leader.jpg

A mai napon egy születésnapról emlékezünk meg. Az ünnepelt 1866-ban, néhány hónappal az osztrák-magyar kiegyezés előtt született Pest-Budán, Magyarországon elsőként, Európában (Bécs, London, Berlin és Moszkva után) ötödikként. Őt és társait a múzeumok előszobájaként emlegették. Első igazgatójáról, Xantus Jánosról mintázta meg Old Shatterhandnak, Winnetou sápadtarcú barátjának figuráját Karl May német író. A mára már természetvédelmi területnek nyilvánított helyen a nyitás után már 500 –an éltek. Szomorú tény, hogy a II. világháború pusztításai miatt az itt élt 2500 lakóból mindössze 15 maradt életben.

Ami az intézmény nevét illeti, régebben nevezték pl. Pesti Állatkerti Részvénytársaságnak, Állat- és Növényhonosító Társaságnak is.

Alapszabályzatában a következőket rögzítették: „A pesti állatkertet létesítő társulat czélja bel- és külföldi élő és lehetőleg természetszerű feltételek mellett tartandó állatoknak folyamatosan tökéletesítendő gyűjteménye által a természettudományok iránti érdeket ébreszteni és terjeszteni... "

Mire az olvasásban ehhez a részhez értek, már biztosan tudjátok, hogy mai írásunk főszereplője a Budapesti Állat- és Növénykert. Megnyitására emlékezve 2005 óta augusztus 9-én rendezik meg hazánkban az állatkertek napját, amely nap a hazai állatkertek népszerűsítését is szolgálja (ez nem azonos az augusztus végi állatkertek éjszakája = ÉjszakáZoo nevű rendezvénnyel).

Magyarországon több település büszkélkedhet kisebb- nagyobb állatkerttel, vadasparkkal, a vízi világot bemutató akváriumokkal. A helyek egy részében az állatokon kívül botanikai különlegességeket, védett növényeket is megcsodálhatunk. A mai napon érdemes ezeket felkeresni, hiszen érdekes programok várják az érdeklődőket.

Zoo - történeti morzsák

Már az ókori Kína írásos forrásai is tesznek említést egy, a Tudás Kertjének nevezett állatkertről, és az is ismert, hogy az asszír királyok koruk állatait és növényeit bemutató vadaskerteket hoztak létre. Az egyiptomi fáraók közül többen is szerveztek állatgyűjtő expedíciókat, a rómaiak pedig ragadozókat tartottak (szomorú tény, hogy ezeknek nagy része a cirkuszi viadalokban vesztette életét), és különleges madarakat is befogtak.

A XV. századi spanyol hódítók bizonyára meglepődtek az aztékok állatkertjén, ahol számukra ismeretlen állatokkal, köztük a pulykával is találkoztak.

Ebben a században még ritkaságnak számított egy-egy uralkodó udvarában az elefánt, a papagáj, vagy oroszlán.

Magyarországon Nagy Lajos (XIV. sz.) nápolyi hadjáratáról egy oroszlánnal tért haza, Mátyás király pedig ajándékba kapta az állatok királyának egy példányát a Velencei Köztársaságból. Erről az állatról azt tartja a hagyomány, hogy amikor Mátyás meghalt Bécsben, ugyanakkor az állat is elpusztult Budán.

Állatkertek régen és ma

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben sokféle egyedet, elsősorban vadállatot tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Az első, főleg főúri tulajdonban levő állatkertek azzal a céllal jöttek létre, hogy megmutassák tulajdonosuk gazdagságát. A későbbiekben a létesítmények segítették a tudományos kísérleteket, látványossággá lettek, amiért fizettek az emberek. Kb. 50 éve a „modern” állatkertekben az állatok bemutatása, a turisztikai attrakciók mellett nemzetközi összefogásban erőfeszítéseket tesznek az egyes, kihalófélben levő vagy veszélyeztetett fajok megmentésére, fennmaradásuk biztosítására; kiveszik a részüket a tudományos kutatásokból, génbankokat hoznak létre; mentőközpontként is működnek; segítik az eredeti élőhelyükről elszakított állatok visszailleszkedését a természetbe; környezet- és természetvédelmi oktatóprogramjaikkal kiemelten foglalkoznak a jövő nemzedék környezettudatos nevelésével.

A fővárosi Állatkert 1866-os megnyitásakor még zárt kifutókban és kis alapterületű ketrecekben láthatták az érdeklődők a hazai és a nem őshonos állatfajokat. A mai állatkertekben már törekednek arra, hogy az állatok nagy, szabad kifutókban, fák és más természetes körülmények között élhessenek, és a látogatókat esetenként csak egy vastag üvegfal választja el tőlük.

Az élőhelyeket valósághűen visszaadó környezet megteremtésének úttörője a XIX. sz. végén Carl Hagenbeck volt. Saját korában még megmosolyogták tervét, de ő megvalósított azt. Északi Panoráma elnevezésű bemutatóján az állatokat három szinten helyezte el: az alsón, egy medencében fókák és rozmárok úszkáltak, középen rénszarvasok legelésztek, legfelül pedig jegesmedvék birkóztak. Hagenbeck felhasználta cirkuszi tapasztalatait is, tudta, melyik állat mekkora távolságra és magasságba képes ugrani, és ennek alapján alakította ki a látogatókat és az állatokat elválasztó, megfelelő méretű árkokat. Állatkertjében a különféle állatfajok csoportosan, együtt éltek.

Kell-e nekünk állatkert?

Sokakban felmerül a kérdés, vajon szükség van- e az állatkertekre. Jó-e az állatoknak, ha természetes életterüktől elszakítva, gyakran zsúfolt városokban, bezárva, az embereknek kiszolgáltatva élnek? Mit mondanak a pártolók? Az állatoknak mindenük megvan: rendszeres táplálék gondosan megtervezett étrend alapján, friss ivóvíz, biztonság, lehetőség a szaporodásra, játék, jó egészségügyi ellátás, melynek következtében tovább élhetnek, mint a vadon élő társaik, hiszen kiesnek a táplálékláncból stb.  Vannak azonban ellenérvek is: az állatok stresszesek lesznek a bezártságtól, hiszen, ha nincsenek is szűk ketrecekbe zárva, természetes élőhelyüknek a töredéke áll rendelkezésükre; meg kell oldani a feleslegessé vált szaporulat problémáját (erre jelenleg az állatkertek közötti állatcsere vagy a fogamzásgátlás, az ivartalanítás ad megoldást). Mi, emberek nagyon élvezzük, ha megérinthetjük az állatokat, ha ők látványos előadásokkal, bemutatókkal szórakoztatnak minket, de vajon ez nekik is örömet okoz? Szerintetek kinek van igaza?

Állatok a tőzsdén

Furcsa, de a tőzsdei hírek rendszeres szereplői az állatok. Gondoljunk csak a kereskedelem két, ellentétes piaci mozgását megszemélyesítő jól ismert alakjára, a bikára és a medvére. Rajtuk kívül találkozhatunk még a Wall Street farkasaival (az etikátlan, sokszor alvilági módszereket is alkalmazó, a pénzért mindenre hajlandó üzletemberekkel), a tőzsdecápákkal, a struccként viselkedőkkel (ők figyelmen kívül hagyják a gyorsjelentések híreit, azaz homokba dugják a fejüket), a birka típusú befektetőkkel (nekik nincs előre meghatározott céljuk, a többiek véleménye, javaslata befolyásolja őket, és akik emiatt sokszor vesztesként kerülnek ki a pénzügyi akciókból), és említsük meg a magyar piacon még ritka elnevezéseket: a szarvast, a csirkét és a disznót, valamint a legvégén a repkedő pulykákat (amikor a befektetők felfedeznek elfeledett, kisebb részvényeket, amelyek - hasonlóan a nagy testű madárhoz - nem szárnyalnak messzire), valamint az ugráló halott macskát (amikor egy veszteséges részvény ára rövid időre váratlanul magasra emelkedik).

Az árfolyamesés jelképének, a medvének és a tőzsdei felívelést megtestesítő bikának több külföldi városban van szobra, nálunk a Budapesti Értéktőzsde épületében állították fel egyet. Ez a két állat feltűnik a Magyar Nemzeti Bank által 2020-ban kiadott emlékérmén is, amelyet a BÉT újraalapításának 30. évfordulójára adtak ki.

Medvék és bikák a fővárosi Állatkertben

Az Állatkert első lakói között voltak a medvék. Bocsként érkezett új lakóhelyére az az őshonos barna medve, amely hamar a látogatók kedvencévé vált. Az igen játékos természetű, emberszerető Kristóf mindenkitől kunyerált és kapott is egy- két finom falatot (akkoriban még nem volt tilos az állatok etetése). Leghíresebb rajongója a „haza bölcse”, Deák Ferenc volt. Ő szinte mindennap meglátogatta kedvencét, és a rossz nyelvek szerint a mackó volt Deák parlamenti beszédeinek első hallgatója. Az a történet is keringett, hogy Kristóf egy alkalommal elcsente a politikus esernyőjét, aki emiatt bőrig ázott a hirtelen jött záporban.

Az 1900-as évek elején az állatkertben bikaviadalokat is rendeztek. Ettől a programtól a látogatók létszámának emelkedését és így a bevételek növekedését remélték. Noha teltházas előadások voltak, a látványosság nem volt hosszú életű. Akkoriban a torreádorok nem szúrták le a legyőzött bikát, de egy alkalommal az egyikük – őt régebben megsebesítette az egyik bika - meg akarta ölni az állatot. A rendőrség közbelépett, elkobozta a torreádor fegyverét, a közönség ennek ellenére követelte a kegyelemdöfést – ennek az eseménynek a következtében betiltották a további viadalokat.

2016-ban, hazánk első állatkertjének megnyitására emlékezve a Magyar Nemzeti Bank álló téglalap alakú emlékérmét bocsátott ki. Ezen az érmén az állatkert 2 ikonikus épülete, valamint néhány állatának vésete látható.

Ha majd eljöttök hozzánk a Pénzmúzeumba, a kiállításban egy tőzsdejáték szereplői is lehettek. Legyetek ügyes befektetők (medvék vagy bikák?), és gyarapodjon virtuális vagyonotok!

Az állatkertek napja alkalmából játékos kvízzel is készültünk, kattints, és kalandozz velünk!

LINK

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu