Ön ezen az oldalon van:Az érték belül van

Az érték belül van– Hogyan védhető a szellemi tulajdon?

szellemitulajdon_leader.jpg

Tulajdonunkra mindannyian igyekszünk vigyázni, hiszen az értéket képvisel. De mi történik, ha a tulajdonunk nem egy fizikai tárgyra vonatkozik? Hogyan lehet védeni valamit, ami esetleg nem is megfogható, vagy épp lényegénél fogva számtalan példányban sokszorosítják? Ezek a kérdések a digitalizáció világában talán még aktuálisabbak, mint valaha. A szellemi tulajdon napja alkalmából vizsgáljuk meg, hogyan védhetjük meg a kreatív elme alkotásait!

Vegyünk kezünkbe egy akármilyen bankjegyet, és vessünk egy pillantást az elő- és hátoldalára! Rengetegszer látjuk ezeket a grafikákat, és emiatt sokszor bele sem gondolunk: a bankjegyeken lévő képek bizony komoly grafikai tervezés eredményei. Ezek az alkotások jelentős értéket képviselnek, ami fölött nem érdemes elsiklanunk – de kihez tartozik ez az érték? Ha a zöldségesnél veszünk egy almát, a helyzet mindenki számára magától értetődő, hiszen egy jól átlátható cserefolyamat zajlik: a pénzünk a zöldséges tulajdonába kerül, míg az alma a miénkbe. De kinek a tulajdona a bankjegyen látható grafika? Azé, akié a bankjegy? A pénzjegynyomdáé? A kibocsátást végző Magyar Nemzeti Banké? Esetleg az államé?

Az alkotó elme művei

A kérdés megválaszolásához nézzük meg kicsit alaposabban, mit is jelent a szellemi tulajdon fogalma! „Szellemi tulajdon alatt az alkotó elme szüleményeit értjük: ide tartoznak a találmányok, az irodalmi és művészeti alkotások, valamint a kereskedelemben alkalmazott megjelölések, nevek, képek és formák” – áll a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala definíciójában. Ennek értelmében a művészeti alkotások vagy az ipari találmányok létrehozói jogi védelmet élveznek, ami biztosítja, hogy a jogosultak megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek.

Ha a korábban bemutatott példánál maradunk, a bankjegyen látható grafika jogai elsősorban a grafikust – ha napjainkban forgalomban lévő magyar bankjegyről beszélünk: Pálinkás György grafikusművészt – illetik. A szerzői jog tulajdonosa természetesen köthet olyan megállapodást, hogy értékesíti a művét, sőt arra is adhat engedélyt, hogy az alkotását ne egyetlen példányban őrizzék meg, hanem sokszorosítsák – de a szerző ettől még ő marad. Ugyanígy, ha egy aukción megvásárlunk egy alkotást, azzal csak az adott műtárgyat vesszük meg, de például később nem adhatjuk tovább a saját nevünk alatt, mert a szerzői jog az eredeti alkotót illeti.


Mi a védjegy?

A gazdasági életben gyakran találkozhatunk különböző védjegyekkel, melyek szintén a szellemi tulajdonok egy kategóriáját alkotják, és elsősorban az egyes áruk és szolgáltatások eredetének azonosítására szolgálnak. A védjegyek megkülönböztető képességük révén ráirányítják a fogyasztók figyelmét arra, hogy az oltalommal ellátott áruk vagy szolgáltatások valamilyen szempontból egyediek – eltérnek a piacon megtalálható más, hasonló termékektől.A Magyar Nemzeti Bank például az idei év elején terjesztette ki a korábban csak lakáshitelekre vonatkozó „Minősített fogyasztóbarát” védjegyét az otthonbiztosításokra és a személyi hitelekre is. A védjeggyel ellátott pénzügyi szolgáltatások esetében az MNB többek között tanúsítja, hogy azok megfelelnek egy egységes, fogyasztók érdekeit szolgáló követelményrendszernek, tehát például az igénybevételük feltételei összehasonlíthatóak. A fogyasztóbarát termékekről itt lehet részletesen tájékozódni.


Egy múzeum tevékenysége jellemzően lépten-nyomon szellemi tulajdonokhoz kötődik. Hogy a saját házunk táján maradjunk: a Pénzmúzeumnak otthont adó Buda Palota Sándy Gyula tervei alapján készült, s ez a szerzői jog a tervező halála után is érvényben marad, öröklődik. A tervezett kiállítások koncepciója, a felújított belső terek tervei épp úgy szellemi tulajdont képeznek, mint az épület bejáratánál felállított, Az arany dinamikája című szobor. Persze, ezek az esetek viszonylag egyszerűek, hiszen ismertek a szerzők, ráadásul egy múzeumnak kifejezetten célja a szellemi tulajdon védelme – de mi történik akkor, ha a viszonyok kevésbé egyértelműek?

Mentés másként

Kinek a szellemi tulajdona az alábbi, egyszerű szóviccel játszó internetes mém?

van-gogh.jpg

A digitalizáció korában rendkívül egyszerűvé vált különböző szellemi termékek másolása és módosítása, ezért – főleg az internet megjelenése óta – ez a jogi terület komoly kihívásokkal néz szembe. Közismert a zeneipar helyzete, mely az internetes kalózkodás miatt mára teljesen átalakult, így a zenészek egyre inkább az élő koncertekre építik megélhetésüket a felvételek értékesítése helyett. Nagyon komoly harcokat folytatnak a nagy filmstúdiók is a produkciók jogainak megvédése érdekében – de napjainkban ez is sziszifuszi küzdelemnek tűnik. Tovább árnyalja a képet, hogy kulturális értelemben nehéz azt mondani, hogy a különböző alkotások digitális sokszorosításából és átalakításából kizárólag kára származna az emberiségnek. Jól látható, hogy a napjainkban már szinte mindenki számára elérhető technológiai eszközöknek köszönhetően a korábbiaknál sokkal kreatívabbá vált a társadalom, és ennek köszönhetően rengeteg értékes mű is születik. Az alkotás szabadsága ugyanakkor nem sértheti mások jogait, ezért a problémára napjainkban is több irányban keresik a megoldást. Ezek egyike egy védjegy, a „Creative Commons Licence” létrehozásához kötődik. A ma már meglehetősen elterjedt licence segítségével az alkotók gyakorlatilag jelölhetik, ha beleegyeznek abba, hogy műveiket szabadon felhasználja az online társadalom. Bár sok komoly alkotónak fontos, hogy rögtön lássa, felhasználhat-e szabályosan egy interneten talált szellemi terméket, a jogok védelme szempontjából ez a megoldás nem sokat ér.Képfájl húszmilliárdért?Nem úgy, mint napjaink művészeti világának egyik legnagyobb újdonsága, az NFT-technológia, vagyis a Non-fungible Token. A magyarra leginkább Nem-helyettesíthető Zseton-ként átültethető kifejezés egy olyan új műszaki megoldást takar, melynek használatával garantálni lehet egy adatállomány eredetiségét és sértetlenségét. És hol lenne nagyobb szükség egy ilyen eszközre, mint a művészeti piacon, ahol a digitális sokszorosítás elterjedése óta szinte lehetetlenné vált a szellemi termékek, művészeti alkotások eredetiségének bizonyítása? Az NFT ugyanarra a technológiára épül, mint ami a kriptovaluták – például a bitcoin – működését is biztosítja, tehát gyakorlatilag feltörhetetlen. Azt, hogy milyen óriási igény volt egy olyan módszerre, ami képes az online térben is megvédeni a szellemi tulajdonhoz való jogot, semmi sem mutatja pontosabban, mint hogy az NFT megjelenése óta soha nem látott mértékben pezsdült föl a nemzetközi digitális művészeti piac forgalma. Példaként csak egyetlen, jellemző tranzakciót emelnénk ki: 2021. márciusában több mint 69 millió dollárért, azaz nagyjából 21,2 milliárd forintért kelt el egy NFT-vel védett digitális montázs, amit az alkotó a tabletjén állított elő. A művész, Mike Winkelmann ennek a jpg-fájlnak az értékesítésével egycsapásra bekerült a világ három legértékesebb kortárs képzőművésze közé. Bár az összeg nagysága is megdöbbentő, az ügylet nem kizárólag emiatt figyelemreméltó, hanem elsősorban azért, mert rámutat: a szellemi tulajdon a digitális korban is fontos, védendő érték maradt, melynek joga kizárólag az alkotót illeti.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu