Szövegrészlet Edward Glaeser: A város diadala című könyvéből

Vajon London egy luxusparadicsom?
Winston Churchillt és Franklin Delano Rooseveltet jellemzően a sorsfordító
hősöknek, határozott és félelmet nem ismerő alakoknak látjuk, a Bond Streeten
álló bronzszobruk azonban a csevegős-szivarozós arcukat mutatja; úgy tekintenek
le onnan az egész világra, mint ha épp most fejeztek volna be egy drága francia
étkezést, és épp Eleanorra, valamint Clementine-re várnának, hogy azok
visszatérjenek a shoppingolásból. A két figura, akiknek a barátsága hozzájárult
London megmentéséhez annak legsötétebb óráján, mintha kifejezetten örömmel
szemlélné a város legújabb kori, szórakozásnak szentelt inkarnációját. Sehol
nem olyan nyilvánvaló London extravaganciája, mint a Bond Streeten, amelynek
boltjai London elegáns múltját visszhangozzák, és ami tele van drága
csecsebecsékkel: túlméretezett Graff gyémántokkal, Patek Philippe órákkal,
Chanel öltönyökkel, Louboutin cipőkkel és mindazzal, amit a Sotheby éppen
árverésre kínál.
A Bond Street a világ egyik legnagyobb városi szórakozóhelyének közepén
fekszik, egy olyan városban, ami tele van látni, vásárolni és tanulnivalóval.
Akinek az ár nem okoz gondot, a Bond Streethez közeli Claridge’s-ben megszállva
kedvére gyönyörködhet az art deco-díszek luxusában majd megebédelhet Gordon
Ramsey éttermében. Ha a látogató ezek után lesétál a Burlington Arcade, e Bond
Streettel párhuzamos, elegáns previktoriánus üzletsor mentén, és áthalad a Piccadillyn,
hogy egy pillantást vessen a Piccadilly Arcade-ban árult díszes mellényekre,
gyors egymásutánban megtalálhatja Churchill ingkereskedőjét, a New &
Lingwoodot; a szivarosát, a JJ Foxot; a cipőkészítőjét, a John Lobbot; valamint
a borárusát, a Berry Brothers and Ruddot is. Ezek még mindig ugyanott kínálják
portékáikat a világ elitjének.
Londonnak természetesen vannak más, emelkedettebb szellemiséget képviselõ
élvezetei is. A város néhány szellemi ékköve, a Linnean Társaság, a Királyi
Asztronómiai Társaság és a Királyi Mûvészeti Akadémia mind a Burlington Arcade
szomszédságában nyertek elszállásolást, egy ragyogó palladiói palotában. Csak
néhány percnyi taxis utazásba telik eljutni innen a West End színházaihoz vagy
a Nemzeti Galéria kincseihez. Samuel Johnson szavai még a fülünkben
csenghetnek: „Aki belefáradt Londonba, belefáradt az életbe; mert Londonban
minden megvan, ami az élethez kell.” A szórakozásnak nagy a vonzereje, és
London élvezetei nem merülnek ki az utazási magazinok csillogó oldalain kínált
csecsebecsékben. A városi kikapcsolódási formák segíthetik a város sikerét. A
tehetség mobilis, és olyan helyet keres magának, ahol neki fogyasztani és a
termelni is érdemes. London attrakciói a Forbes szerint harminckét milliárdost
vonzottak a városba, ami a világ leggazdagabbjainak egy jelentõs hányada. E a
szupergazdagoknak mintegy a fele nem angol származású; például Lakshmi Mittal
sem, aki a vagyonát Indiában gyarapítja, de Londonban lakik egy Kensington
Palace Gardens-beli palotában, amit százmillió dollárért vásárolt 2004-ben.
E milliárdosok némelyike talán Nagy-Britannia adókedvezményei miatt érkezett az
országba, de az országon belül azért választják Londont, mert itt jól ki lehet
élvezni a gazdagságot. Míg a jellegzetes 19. századi városok ott épültek fel a
gyárak körül, ahol az a termelésnek kedvezett, a tipikus 21. századi városok
helyzete sokkal inkább a dolgozók fogyasztói igényeinek kedvez. Száz évvel
ezelőtt a cégek oda voltak láncolva egyes helyekhez (mint Liverpool vagy
Pittsburgh) azok természetes adottságai, például a kikötőik vagy a szénbányáik
miatt. A szállítási költségek világszintű csökkenésével a vállalkozások
mostanra rugalmassá váltak, szabadon telepednek le az emberek által választott
lakóhelyek körül. A lehetőségek ilyen szabadsága néha a szuburbiákba vagy éppen
a napfényövezetbe viszi őket, a vonzó városok azonban, mint London,
életminőségükkel ugyancsak odacsalogatják magukhoz a vállalatokat és a
vállalkozókat.
Amikor gyermek voltam Manhattanben az 1970-es években, az emberek menekültek
New Yorkból, mert a város bűnözése és szennye sokak számára kellemetlenné tette
az ottani életet. A lakhatás nem volt különösebben drága, mivel New York nem
volt vonzó lakóhely. Persze voltak olyan õrültek, akik Manhattanben éltek és
kertvárosi munkahelyekre jártak dolgozni. Míg Scorsese klasszikus filmjeiben
ábrázolt New York az 1970-es években a gyötrő bűnözés otthona volt, a 21.
századi New York már a jómódúak szórakozóhelye. Amíg az autóbuszforgalom el nem
indult 2006-ban, az ingatlanárak sokkal gyorsabban emelkedtek, mint a
jövedelmek, ami azt mutatja, hogy sokan hajlandóak sokat fizetni csak azért,
hogy New Yorkban élhessenek.
London, New York és Párizs többek között azért ennyire kellemes helyek, mert
több évszázadnyi ingatlanberuházás halmozódott fel a határaikon belül, például
múzeumok és parkok formájában, és mert a városi létnek az emberi kreativitást
felnagyító tulajdonságából is sokat profitáltak, minek révén bármely város
örömteli és termékeny hellyé válhat. A városi innováció nemcsak új típusú
gyárakat vagy pénzügyi eszközöket jelent, hanem új gasztronómiai irányokat és
színdarabokat is. Az emberi tehetség gazdagsága a Londonban is mindenekelőtt
azt a lehetőséget nyújtja az embernek, hogy interakcióba léphessen azokkal,
akik érdeklik őt. A milliárdosok azért kedvelik olyan nagyon Londont, New
Yorkot és az ezekhez hasonló helyeket, mert itt együtt lehetnek a többi
milliárdossal, akik feltehetőleg megértik az õ megpróbáltatásaikat és
gyötrelmeiket. Ahogy az emberiség egyre gazdagabbá válik, az élvezetek
elérhetősége lassan ugyanolyan fontos lakóhelyválasztó tényezővé válik, mint a
termelékenység. Hogy megtudjuk, miért sikeresek a városok, és hogy a jövőben is
azok maradnak-e, azt is meg kell értenünk, hogyan hatnak egymásra a város adottságai,
és hogyan válnak sikeressé a fogyasztásra épülő városok.
A könyv megvásárolható a Pallas Athéné Kiadó webshopjában