Ön ezen az oldalon van:A vadon pénzügyei

A vadon pénzügyei

vadonélőállatoknapja_header.jpg

Kevés olyan téma van, ami első ránézésre távolabb állna a gazdaság és a pénzügyek területétől, mint a vadon élő állatok világa. Hogy bebizonyítsuk, bármit lehet – és szükséges is – pénzügyi aspektusból vizsgálni, a vadvilág világnapja alkalmából rögtön három különböző irányból is megmutatjuk: a gazdasági szemléletnek még a legsűrűbb erdők fái között is van értelme. Sőt, néha kifejezetten megkerülhetetlen.

Felszínesebb gyerekmesékben, de akár felnőtteknek szánt filmekben is gyakran találkozhatunk azzal az ábrázolással, mely a társadalomban élő emberek romlottságát a pénzzel szimbolizálja, míg ezzel szemben az eredeti, megrontatlan életet és a szabadság eszményét a vadállatok világa személyesíti meg. Rajzfilm- és mozgóképelemzésbe ennek a cikknek a keretei között nem bonyolódnánk, viszont összegyűjtöttünk három olyan szempontot, melyeken keresztül beláthatjuk: a gazdaság nemhogy nem a természeti világ ellenpólusa, de sok szempontból kifejezetten a megóvásának eszköze.

Állati világnap

Cikkünk a vadvilág napján, március 3-án jelenik meg, így kézenfekvő, hogy beszéljünk kicsit erről a fontos és nemzetközi szinten számontartott világnapról. 1973-ban ezen a napon született meg a Washingtoni Egyezmény, mely a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajokkal való nemzetközi kereskedelmet szabályozza. Az egyezmény célja az volt, hogy az összefogó államok által gyakorolt kontroll révén megakadályozza a veszélyezetetett fajok folyamatos sodródását a kipusztulás felé. A világméretű megállapodásnak – mely közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja – ma már világszerte több mint 180 ország és a teljes Európai Unió a tagjai között van.

Hogy hol van ebben a gazdasági szemlélet? Az egyezmény három kategóriába sorolja a védendő fajokat – attól függően, hogy milyen mértékben indokolt korlátozni az állatok kereskedelmét. A különböző védettségi szinthez pedig pénzben megállapított árat, úgynevezett természetvédelmi értéket is rendelnek az illetékes hatóságok, ezáltal számszerűsítve, mekkora kár keletkezik az ország természeti értékeiben, ha egyes fajok példányaival illegálisan kereskednek. Természetesen fel lehet vetni, hogy mi alapján értékeli valaki egymillió forintra a Magyarországon is honos réti sast, és miért csak 10 ezerre a hóvirágot – de a hangsúly itt nem a pontos összegeken, inkább a gazdasági szemléleten keresztül megvalósuló természetvédelmen van. A gyakorlati tapasztalat azt mondatja: aminek nincs ára, azt sokan úgy kezelik, mintha ingyen lenne, ezért a természetvédelmi értékek megállapítása fontos áttörésnek tekinthető.

Vadat és halat, s mi jó falat

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha eltekintünk a védett fajoktól, Magyarország erdei nemzetközi összevetésben kifejezetten gazdagnak tekinthetőek a vadászható nagyvadakban. A KSH vadgazdálkodásról szóló jelentése kiemeli: „Hazánk vadállománya nemzeti kincs, e megújítható természeti erőforrás csak szakszerű gazdálkodással őrizhető meg. A vadállomány szabályozás hiányában túlszaporodna, ezért nehezítenék az erdők megújulását, károkat okoznának a mezőgazdasági ültetvényekben és a szántóföldi kultúrákban, nőne a vad-gépjármű ütközések száma, valamint emelkedne a vadfajokhoz köthető humán és állat-egészségügyi kockázatok szintje is.”

A szabályozott keretek között végzett vadgazdálkodás és vadászat tehát nem egy öncélú, pusztán a szórakozást szolgáló, kegyetlen sport, hanem egy tudatos gazdasági tevékenység, mely mind az emberi települések, mind az erdők állagának megóvása szempontjából rendkívül fontos. Nem utolsó sorban jegyezzük meg azt is: a vadhús kifejezetten értékes és egészséges élelmiszer, melyből az itthon egy évben feldolgozott mennyiség 80 százalékát külföldre exportáljuk. Bár ez részben a hazai vadhús termékek minőségének elismerését is jelzi, a gazdaság számára előnyösebb lenne, ha a belföldi és a külföldi értékesítés közt megoszlás kiegyenlítettebb lenne, ezért például 2014 óta már az iskolai menzákra és a közétkeztetésbe is bekerültek a vadhúsok.

Egy kis garasoskodás

Végül érdekességképpen emlékezzünk meg arról is, hogy a pénzérmék mintázatául a fémpénzek történetének kezdete óta használtak különböző, állatokat ábrázoló grafikákat. Az érméket díszítő állat kiválasztása az esetek többségében valamilyen címerhez vagy nemzetségi, nemzeti szimbólumhoz kapcsolódott – s sok esetben így van ez mai napig. Magyarország érméi ezzel szemben a történelmi szimbólumok helyett inkább természetvédelmi szempontból fontos állatokat, virágokat örökítenek meg. Vessünk egy pillantást a napjainkban is forgalomban lévő, legismertebb hazai „állatos” érmékre!

vadon-penzugyei-1.png

Az ötforintos érmén látható nagy kócsag a hófehér gémfélék legnagyobb képviselője. Régies neve nemes kócsag. A magyar természetvédelem címermadara.

vadon-penzugyei-2.png

Az ötvenforintoson látható kerecsensólyom Európában és Ázsiában honos, elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Hazánkban fokozottan védett, végveszélyben lévő faj, melynek természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.

vadon-penzugyei-3.png

Bár nem állat, de azért ne feledkezzünk meg a húszforintoson látható magyar nősziromról sem, mely egy Magyarországon védett, lágy szárú, évelő növényfaj, és Közép-Európa, Oroszország és Kis-Ázsia területén honos.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu