Ön ezen az oldalon van:A tudás hatalom – a haditechnológia, ami megváltoztatta az életünket

A tudás hatalom – a haditechnológia, ami megváltoztatta az életünket

haditechnika__header.png

Feloldhatatlan önellentmondás, vagy nagyon is logikus, szükségszerű összefüggés, hogy néha épp a hadiipari kutatások hozzák létre a későbbi tartós békét és gazdasági fejlődést szolgáló technológiákat? Bárhogy is legyen, ma már világosan látható, hogy az atomtechnológiai fejlesztések során néhány magyar géniusz történelmi jelentőségű kutatásokkal járult hozzá napjaink modern, jóléti világának megteremtéséhez. Ismerjük meg őket a haditechnikai fejlesztők világnapja és a nukleáris fegyverek leszerelésének világnapja alkalmából!

A tudás hatalom – ahogy azt sokat hallhatjuk, mégis ritkán találkozunk olyan példával, ami annyira sokoldalúan mutatná ennek az állításnak az igazságát, mint az atomenergia hasznosításának története. Bár a fejlesztés elsősorban egy minden korábbinál pusztítóbb erejű fegyver létrehozására irányult, az eredmény messze túlmutatott a taktikai célokon: a nukleáris energia megzabolázása nem csak véget vetett a II. világháborúnak, de egyben a történelem egy új, máig tartó korszakát is megnyitotta. Ebben a hatalmas jelentőségű áttörésben vezető szerepet vállalt nem is egy, hanem legalább öt kiemelkedő magyar tudós, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Kármán Tódor és Teller Ede.

 „Marslakók”?

Minden egy levéllel kezdődött, melynek szerzője Szilárd Leó és Wigner Jenő, aláírója pedig Albert Einstein volt. A magyar származású fizikus, Szilárd Leó volt az első, aki felismerte, hogy a nukleáris láncreakció létrehozható, így pontosan érzékelte a súlyát annak is, mikor kiderült, hogy a náci Németország elkezdett dolgozni egy atomenergiát hasznosító fegyveren. A Szilárd és Wigner által írt, majd Einstein egyetértésével az ő nevében küldött levél erre a veszélyre figyelmeztette az akkori amerikai elnököt, Franklin D. Rooseveltet – s gyakorlatilag ez tekinthető az atombomba kifejlesztésére elindított tudományos projekt, a Manhattan-terv első lépésének is.

Bár a Manhattan-terv elsőszámú vezetője az amerikai elméleti fizikus, Robert Oppenheimer volt, az első működő atomreaktor létrehozása Szilárd Leó és az olasz Enrico Fermi nevéhez fűződik. Az ismert anekdota szerint az olasz fizikus egyszer egy beszélgetés során úgy vélekedett, hogy a magasrendű intelligenciával rendelkező, földönkívüli civilizációknak már el kellett jutniuk a Földre, ám ha így van – vetette fel –, akkor miért nem találjuk őket? „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat” – kontrázott Szilárd Leó, ezzel elérve, hogy a kor tudományos közössége a továbbiakban csak marslakókként hivatkozzon a nukleáris fejlesztést végző magyar kutatókra.

Maghasadás magyar módra

Marslakóból pedig Szilárdon kívül még legalább négy dolgozott a Manhattan-projekten. Wigner Jenő az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért többek között fizikai Nobel-díjat kapott, de a projektben részt vett Neumann János, aki a kritikus tömeg eléréséhez szükséges matematikai számításokat végezte, Kármán Tódor, akit azóta a szuperszonikus repülés és a rakétatechnológia atyjaként tartanak számon, valamint Teller Ede is, aki később a hidrogénbomba kifejlesztésével vonult be a tudománytörténetbe.

Noha a Manhattan-terv óriási tudományos áttörést jelentett, a technológia veszélyeire már maguk a kutató tudósok is figyelmeztettek. Szilárd Leó például amellett érvelt, hogy a háború magától is hamarosan befejeződik, így nincs szükség az atombomba bevetésére. Harry Truman elnöknek címzett memorandumában többek között úgy fogalmazott: „A bomba bevetése Japán ellen hatásos lehet, de semmivel sem igazolható”. A fizikus a II. világháborút követően vitába is keveredett Teller Edével, aki a Szovjetunió által támasztott új hadiipari versenyben a nukleáris fegyverkezés folytatása mellett foglalt állást. Bár a hidegháború során végül valóban megszületett az eddigieknél is nagyságrendekkel nagyobb erejű új nukleáris fegyver, a hidrogénbomba, ezt éles helyzetben soha nem vetették be. A bomba egyetlen, Bikini-szigeteken végzett kísérleti robbantásának dátuma, 1954. március 1-je ma a nukleáris fegyverek leszerelésének világnapja – így akár igazoltnak is tekinthetjük, hogy bizonyos esetekben a békét épp egy új fegyver létrejötte hozhatja el.

A Manhattan-projekt marslakóinak öröksége – ma már látjuk –, egyértelműen túlmutat a hadászati célokon. A nukleáris energia biztonságos hasznosítása bár különös körültekintést igényel, ugyanakkor a szükséges intézkedések mellett fenntartható, hosszútávú alternatívát nyújthat az egyre fokozódó villamosenergia-igény fedezésére. Természetesen minden országnak különböznek a földrajzi fekvésből, nyersanyagokhoz való hozzáférésből fakadó lehetőségei, de az önmagában sokatmondó, hogy a megújuló és a szénhidrogén alapú energiatermelés mellett, ma Magyarország energiaigényének közel 50 százalékát a paksi atomerőmű fedezi.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu