Ön ezen az oldalon van:A tánc világnapja

A tánc világnapja

Kodály Zoltán ismert mondásához („A zene mindenkié”) szorosan kapcsolódik a tánc is legyen mindenkié jelszó. Hungarikumaink egyike, a világhírűvé vált magyar táncházmozgalom, amely felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára is, hűen tükrözi ezt a törekvést.

tánc világnapja_leader.jpg

1982 óta ünnepeljük a tánc világnapját az 1727-ben született francia táncos és balettművész, a „Balett Shakespeare-je”- ként ismert Jean-Georges Noverre április 29-ei születésnapján.

A 2006-ban megfogalmazott „Világ táncosai, egyesüljetek!”- felhívás ma is arra buzdítja a világ vezetőit, hogy országukban népszerűsítsék ezt az ősi eredetű mozgásformát, és arra, hogy a tánc már kisiskolás kortól kezdve legyen része az oktatásnak.

A tánc az egyik legrégebbi művészeti ág. Legtöbbször zenével, énekkel kísért ritmikus mozdulatsor, amely gyakran valamilyen szertartáshoz kötődik. Az őskori ember életének minden szakaszát áthatotta: ha vadászni mentek, mágiához kötődő táncokat lejtettek; táncoltak a bő termésért, a jó időért, a gyógyulásért, vagy ha öröm, bánat érte őket.A tánc a későbbi korokban már a világi ünnepségek szórakoztató eleme lett, kivéve, amikor tiltották, pl. az 1640-es években Cromwell Angliájában.

A tánc önkifejezési eszköz, olyan tevékenység, amellyel a gondolatokat, az érzéseket, a hangulatokat nem szavakkal, hanem mozdulatokkal fejezzük ki.

A sportok közül pl. a torna, a jégtánc, a szinkronúszás is tartalmaz táncelemeket, és az állatvilágban is találkozhatunk a tánccal, mint a kommunikáció nonverbális eszközével (pl. párzási tánc, méhek tánca).

A táncnak pozitív hatása van egész lényünkre: a flamenco erősíti az öntudatot; a hastánc, amelynek gyökere a termékenységi táncokig nyúlik vissza, a nőiességet hangsúlyozza; a tangó szenvedélyt ébreszt; a modern táncokban az improvizáció jóvoltából a szabad önkifejezés kerül előtérbe.

Kutatások, de saját élményeink is bizonyítják, hogy endorfint (boldogsághormont) termel, csökkenti a stresszt, a depressziót és a fájdalmat, jó hatással van a szív- és érrendszerre is, erősíti az izomzatunkat, a koreográfia megjegyzése pedig koncentrálásra késztet.

A tánc erősíti a közösségi összetartozást. Minden népcsoportnak megvannak a saját táncai, amelyekhez szorosan hozzátartozik a zene, a viselet és a népszokások. Ezek így együtt nagy összetartó erővel bírnak. A magyar néptánc történetéről a XVI. századtól vannak forrásaink: akkor maszkos és ünnepi táncok, forgó páros táncok jellemezték a kor néptáncművészetét, majd ezek a verbunkkal és a csárdással bővültek.

A táncháznak, mint helynek és szórakozási lehetőségnek hagyományos formája az erdélyi (mezőségi) Szék településen maradt fenn a legtisztább formában. Budapesten 1972-ben, a Liszt Ferenc téren megrendezett első táncházat tekinthetjük a mozgalom születésének. Itt négy amatőr néptáncegyüttes ropta a táncot, akkor még csak a saját kedvtelésükre. Tímár Sándornak, Sebő Ferencnek, Halmos Bélának, Martin Györgynek, Novák Ferencnek köszönhetjük, hogy kitárultak az ajtók a civilek, a laikusok előtt. Ők a tömegek felé fordulva, az általuk kidolgozott pedagógiai módszerekkel bebizonyították a kételkedőknek, hogy az elődök által összegyűjtött táncokat bárki képes elsajátítani, az eredetihez hűen megtanulni. A talpalávalót az autentikus népzenei alapokat követő, eredeti népi hangszereken játszó zenekarok élőben szolgáltatják.

A következő években egyre többen (főleg a városi fiatalok) érdeklődtek eziránt a kikapcsolódási forma iránt - felismerve azt, hogy a folklór nem múzeumba való múlt, hanem élővé tehető örökség. A táncház mint a népi hagyományok fenntartásának egyik lehetséges eszköze, mint szórakozási lehetőség azóta is kedvelt időtöltés.

A rendszerváltás után egyre nagyobb számban működnek népzenei iskolák; az általános iskolákban tanórai keretben, délutáni szakkörökön tanulják kicsik és nagyok a tánclépéseket; nyári táborokban eredeti helyszíneken lesik el a tánc gyökereit. A Röpülj páva népzenei vetélkedő az 1960-as évek végén, majd a Felszállott a páva népi tehetségkutató műsor a 2000-es években több százezer nézőt vonzott a képernyők elé, és az évente megrendezésre kerülő táncháztalálkozó és vásár is ezreket vonz. Mivel az apáról fiúra öröklődő, természetes hagyományozódás visszaszorult, a hagyományok átadásában az oktatáson túl ezeknek az alkalmaknak is nagy a szerepük.

A határon túli magyaroknál is egyre népszerűbbek a táncházak, amelyek alkalmasak a kisebbségi létben a nemzeti érzések életben tartására, kinyilvánítására is.

Az egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert, a már több mint negyven éves táncházmozgalom az egész Kárpát-medence magyarságának népzenei és néptánckultúráját magába foglalja. Összetartozásunk, a nemzeti tudat erősítése érdekében nemzeti örökségünket, évezredes szellemi és anyagi értékeinket össze kell gyűjteni, meg kell őrizni, ápolni, védelmezni és támogatni kell. Ez összecseng a Magyar Nemzeti Bank programjával, gondoljunk pl. a Buda Palota épületének felújítására, amely új funkcióval kiegészülve, mint Pénzmúzeum várja majd a látogatókat.

Végül egy jellegzetesen magyar táncról olvashattok: ez a menyasszonytánc. A múlt században akár több napos is lehetett az esküvő, a meghívott vendégek is sokan voltak. A költségeket egyrészt úgy próbálták csökkenteni, hogy az előkészület idején az asszonyok közösen sütöttek-főztek, mindenki hozott valamit a saját háztartásából, másrészt a lakodalom egyik elemeként „meg lehetett vásárolni” a menyasszonyt. Az „Eladó a menyasszony!” hívószóra a vendégek táncba vihették az arát, ám ennek ára volt. A pénzt lábasban, kosárban, rostában gyűjtötték- innen ered a rostapénz, a rostatánc elnevezés is. Noha ezek a kifejezések már kikoptak a használatból, a menyasszonytánc ugyanazzal a céllal napjainkban is jelen van a lakodalmakban.

Hazánk hírnevét nemcsak a táncházmozgalom, hanem a kortárs táncegyüttesek produkciói is népszerűsítik, külföldi fellépéseikkel mai értékeinkre is felhívják a figyelmet.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu