Ön ezen az oldalon van:A játékelmélet magyar géniuszai

Korszakalakotó magyar tudósok és a játékelmélet

jatekelmelet-w.png

A játék a komplex gazdasági jelenségek megértésének alapja. A játékelmélet megalkotásában és továbbfejlesztésben két kiemelkedő magyar tudós, Neumann János és Harsányi János, meghatározó szerepet játszott.

Játékelméleten racionális szereplők (vagy csoportjaik) stratégiai interakcióinak elemzését értjük. A játékelmélet szó ma már nem csak a kutatók számára cseng ismerősen. Az utóbbi években két dolog is közrejátszott abban, hogy ez a viszonylag fiatal tudomány a szélesebb körű közönség számára is ismertté váljon. 1994-ben a játékelmélet elismeréseként Harsányi János, John F. Nash és Reinhard Selten közgazdaságtani Nobel-emlékdíjat kaptak, majd néhány évvel később Csodálatos elme címmel nagysikerű, Oscar-díjas film készült Nash életéből. Az azonban talán kevésbé ismert, hogy e „csodálatos elméletnek” (is) atyja a híres, magyar születésű matematikus, Neumann János, aki egyébként a kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté.

A fiatal Neumann János 1928-ban dolgozta ki játékelméletét. Ez eredetileg hétköznapi, kétszereplős helyzetek tanulmányozására szolgált, ahol mindegyik résztvevőnek olyan döntéseket kell hoznia, hogy az eredmény a lehető legelőnyösebb legyen számára, és ami persze nemcsak a saját döntésétől, hanem az ellenfeléétől is függ. A játékelmélet közgazdasági alkalmazását Neumann János és Oskar Morgenstern a „Játékelmélet és gazdasági tevékenység" című hatalmas tanulmányban alapozták meg, 1944-ben. Ma, több mint 70 év elmúltával, a játékelmélet a gazdasági tevékenység elemzésének legfőbb eszközévé vált. Nagyon hamar kiderült, hogy ez az elmélet nemcsak a kétszereplős szórakoztató játékok elemzésére alkalmas, hanem igen sok gyakorlati alkalmazása is van. Erre elsőnek a közgazdászok jöttek rá, hiszen a piac is tulajdonképpen egy játék. Neumann feltételezte, hogy a szereplők mindig a lehető legjobb lépést választják (racionalitás), és ismerik a saját maguk és az ellenfél által hozott különböző döntések összes lehetséges kimenetelét (teljes információ). Az ilyen játékokra optimális stratégiákat dolgozott ki, amelyekkel mindkét játékos a lehető legjobb eredményt érheti el.

Gyökeres változás következett be 1967-68-ban, amikor Harsányi János „Games with Incomplete Information Played by Bayesian Players" munkája megjelent. Harsányi János Nobel - díjas magyar kutató felismerte, hogy a hétköznapi életben a játékosok nem rendelkeznek minden, a racionális döntéshez szükséges információval. Ennek ismeretében bebizonyította, hogy hiányos információk ellenére is lehet elemezni a játékot, és ezzel megalapozott egy nagyon gyorsan fejlődő kutatási ágat, az információ gazdaságtanát, amely olyan stratégiai helyzeteket vesz figyelembe, ahol az egyes résztvevők nem ismerik egymás szándékait. A nem teljes információjú játékok Harsányi-féle megközelítése majdnem minden olyan gazdasági analízis alapjának tekinthető, ahol az információk lehetnek aszimmetrikusak, teljesen magánjellegűek vagy hivatalosak. A játékelmélet lehetővé teszi, hogy olyan társadalmi kísérleteket végezzünk, amelyeket élő emberekkel lehetetlen lenne végrehajtani. Így vizsgálhatjuk meg például, hogyan hatnak a különböző adókulcsok a gazdasági életre, a benzin ára a tömegközlekedés hatékonyságára, a büntetések mértéke a gyakoriságára, és így tovább.

A két tudóst a híres fasori evangélikus főgimnáziumba (Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium) is összeköti. Ebbe az iskolába járt Neumann János és Harsányi János mellett a Nobel-díjas Wigner Jenő is, és ők mindhárman Rátz László tanár úrtól tanulták a matematikát.

A Magyar Nemzeti Bank mindkét tudósról emlékérmét bocsátott ki születésük 100. évfordulóján, 2003-ban Neumann Jánosra és idén 2020-ban Harsányi Jánosra emlékeztünk.

Pénzmúzeum

Magyar Nemzeti Bank

Pénzmúzeumért és Látogatóközpontért felelős osztály

Eiffel Palace Irodaház

1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.

+3614282600

penzmuzeum@mnb.hu