Kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank őrzi – mennyiségét és jelentőségét tekintve – az ország második legnagyobb pénztörténeti gyűjteményét. Az antik római aranypénzektől kezdve az erdélyi tallérokon át a modern kori bankjegyekig és banktörténeti relikviákig jelenleg nagyjából hatvanezer egyedi műtárgy található az MNB Bankjegy- és Éremgyűjteményében, amely a Széll Kálmán téri volt Postapalotában, jelenlegi nevén a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpontban került elhelyezésre. A gyűjtemény számos olyan érmét és bankjegyet is tartalmaz, amely különleges ritkaságnak számít, sőt, csupán egyetlen példány ismert belőle a világon. A most indított tízrészes sorozatunkban ezek közül szeretnénk bemutatni néhányat, amelyet a március 15-én megnyílt Pénzmúzeumban is megtekinthettek.

Két forintos emigrációs államjegy, London, 1860

A szabadságharc főszereplőinek egy tekintélyes része Kossuth Lajos vezetésével emigrációba vonult a bukás után. Kossuth a több évtizedes kényszerű emigráció alatt sokáig reménykedett Magyarország függetlenségének kivívásában. Az 1867-es kiegyezésig minden számottevő európai konfliktus idején készült a függetlenség visszaszerzésére. Ezen alkalmakkor már előre igyekezett gondoskodni megfelelő fizetőeszközről, mivel az 1848–1849-es tapasztalatai azt a tanulságot hozták számára, hogy egy szabad Magyarországnak az első pillanattól szüksége lesz pénzre.

Kossuth 1851 szeptemberében először Angliába, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Amerikai tartózkodása alatt, 1851 decembere és 1852 júliusa között beutazta az országot és Magyarország érdekében számtalan beszédet tartott és cikket írt. Felhasználva a magyar ügy iránti lelkesedést, személyének népszerűségét, úgy próbált pénzt szerezni, hogy kölcsönjegyeket gyártatott a Danfort, Bald & Co. New York & Philadelphia céggel 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros címletekben. A Magyar Alap javára kibocsátott kölcsönjegyek azt ígérték, hogy a független magyar kormány tényleges létrehozása után egy évvel „szükségei pótoltassanak.” Kossuth sorait alátámasztja az a tény is, hogy a magyarországi titkos függetlenségi szervezkedések felgöngyölítéséhez a kölcsönjegyek formuláréit az osztrák hatóságok elkészítették titkosrendőrségük számára.

Kossuth amerikai útja során a remélt új szabadságharc számára pénzjegyeket is gyártatott, mégpedig 1848–1849 tapasztalatai alapján csak kisebb címleteket, 1, 2 és 5 forintosokat. Ezeket a pénzjegyeket 1852-ben Philadelphiában a Toppan, Carpenter, Casilear & Co. nevű cég állította elő. Mivel alkalom nem adódott forgalomba hozatalukra, így többségük a vásárolt fegyverekkel együtt egy raktárban maradt.

Kossuth 1852-ben visszatért Angliába, ahol újságíróként részt vett a közéletben. Az európai események menete 1859-ben kínált új lehetőséget a magyar emigrációnak, amikor Itália egyesítéséért kitört a háború. Az osztrákok solferinói vereségét követő gyors béke nem adott ugyan módot a magyar függetlenségi törekvések újraélesztésére, de az olaszok szembenállása a Habsburg Birodalommal tovább éltette Kossuth reményeit. Ezért Londonban 1860-ban újabb pénzjegyeket gyártatott a Day & Son Co. nyomdával a remélt függetlenségi harc céljaira. A kis címletű, 1, 2 és 5 forintos pénzjegyek a szabadságharc bankóira emlékeztetnek. Kossuth az 1 forintosokból tizenhat, a 2 forintosokból három és fél, míg az 5 forintosokból két és fél millió darabot rendelt. A pénzjegyek gyártása nagy titokban folyt, az osztrák titkosrendőrség mégis tudomást szerzett róla. Ferenc József az angol kancellária ítélőszékénél pert indított Kossuth és a nyomdatulajdonosok, William, John és Joseph Day ellen, mondván, hogy a „nemzet nevében” készített pénzjegyek sértik felségjogait. A nagy hírveréssel és a Kossuth iránti rokonszenvvel zajló pert Ferenc József nyerte meg 1861-ben, a legyártott pénzjegyeket és nyomdai kliséiket, köveket, valamint a vonatkozó iratokat meg kellett semmisíteni, ezért a megmaradt példányok a magyar pénztörténet nagy ritkaságai közé tartoznak, amelyekből azóta is több megsemmisült.

Feleky Károly amerikai gyűjtő például beszerzett egy sorozatot egy öreg nyomdásztól, aki annak idején részt vett az előállításukban. A közvetítő birminghami könyvkereskedő cég a bankjegyeket postára is adta. A sors különös fintora, hogy a hajót, amely a küldeményt New Yorkba szállítani hivatott volt, a Titanic nevet viselte. Az elsüllyeszthetetlennek tartott hajó aztán 1912. április 14-én jéghegynek ütközött és elsüllyedt, rakterében a hihetetlen ritkaságú londoni emigrációs bankjegyekkel. A második világháború tovább csökkentette az ismert pénzjegyek számát, mivel Drezda bombázásakor, illetve Diósgyőrött egy-egy teljes sorozat, Debrecenben egy 5 forintos pusztult el. A Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye jelenleg egy teljes sorozatot őriz, ezek közül a 2 forintos megtekinthető a Pénzmúzeum kiállításán.