Kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank őrzi – mennyiségét és jelentőségét tekintve – az ország második legnagyobb pénztörténeti gyűjteményét. Az antik római aranypénzektől kezdve az erdélyi tallérokon át a modern kori bankjegyekig és banktörténeti relikviákig jelenleg nagyjából hatvanezer egyedi műtárgy található az MNB Bankjegy- és Éremgyűjteményében, amely a Széll Kálmán téri volt Postapalotában, jelenlegi nevén a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpontban került elhelyezésre. A gyűjtemény számos olyan érmét és bankjegyet is tartalmaz, amely különleges ritkaságnak számít, sőt, csupán egyetlen példány ismert belőle a világon. A most indított tízrészes sorozatunkban ezek közül szeretnénk bemutatni néhányat, amelyet a március 15-én megnyílt Pénzmúzeumban is megtekinthettek.

Kincstári utalvány 2 pengő forintra, 1849

Az 1848–1849-i forradalom és szabadságharc több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bírt a magyar pénztörténetben, hiszen ekkor készültek Magyarországon az első papírpénzek, valamint ekkor kerültek első ízben magyar nyelvű feliratok pénzeinkre. A szabadságharc éveiben több címletben is folyt érmeverés aranyból, ezüstből, illetve rézből, a mindennapi pénzforgalom jelentős hányadát azonban a papíralapú fizetőezközök tették ki. Bár összefoglalóan általában Kossuth-bankónak szokás nevezni a szabadságharc idején kiadott összes papírpénzt, valójában bankjegynek csupán a pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kiadott 1 és 2 forintosok számítanak, amelyek mögött nemesfémfedezet állt. Mivel a nemesfémmel fedezett bankjegyek mennyisége nem volt elegendő, a bankjegyeket többféle, fedezet nélküli papírpénz kibocsátása követte, többek között államjegyek és kincstári utalványok, amelyek mögött nem állt nemesfémfedezet, csak az állam közjövedelmei, illetve hitele.

A szabadságharc utolsó pénzkibocsátásai közé sorolhatók az 1849. július 1-jére keltezett, a kibocsátás helyéül Budapestet jelölő 2 és 10 forint címletű kincstári utalványok, amelyek a korábbiaktól eltérő, kevésbé igényes magasnyomással készültek. A kincstári utalványokon, mivel azok a Habsburg-ház áprilisi trónfosztása után készültek, a korona helyét egy azt idéző ornamentika vette át. A 2 forintos címletű pénzjegyek két aláírásváltozattal készültek. Többségükre Kossuth Lajos kormányzó és Duschek Ferenc pénzügyminiszter, míg a ritkább példányokra Kossuth neve mellett Szemere Bertalan miniszterelnök fakszimile aláírása került. Az előoldalon „Kincstári utalvány / Két pengő forintra, / melly, a’ kincstári pénztáraknál magyar pénzjegyek iránt minden- / kor beváltatik, és minden közpénztáraknál fizetés gyanánt elfogad- / tatik. – Budapesten 1849-ki julius 1-én.” szöveg olvasható, alatta az ország kormányzójának és miniszterelnökének, Kossuth Lajosnak és Szemere Bertalannak a fakszimile aláírása helyezkedik el, a kettő között legalul a korona nélküli ún. Kossuth-címer kapott helyet. A hátoldalon a büntetési záradék – „Ezen jegyek’ hamisitói ’s utánzói nyolcz évre terjedhető börtönöztetéssel büntettetnek.” – a magyaron kívül még négy nyelven került feltüntetésre. Az 1849-es, ún. Szemere 2 forintosok az 1848–1849-es szabadságharc papírpénzei közül a legritkábbak közé tartoznak, csupán két ismert példány lelhető fel belőlük, az egyiket a Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye őrzi.