Kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank őrzi – mennyiségét és jelentőségét tekintve – az ország második legnagyobb pénztörténeti gyűjteményét. Az antik római aranypénzektől kezdve az erdélyi tallérokon át a modern kori bankjegyekig és banktörténeti relikviákig jelenleg nagyjából hatvanezer egyedi műtárgy található az MNB Bankjegy- és Éremgyűjteményében, amely a Széll Kálmán téri volt Postapalotában, jelenlegi nevén a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpontban került elhelyezésre. A gyűjtemény számos olyan érmét és bankjegyet is tartalmaz, amely különleges ritkaságnak számít, sőt, csupán egyetlen példány ismert belőle a világon. A most indított tízrészes sorozatunkban ezek közül szeretnénk bemutatni néhányat, amelyet a március 15-én megnyílt Pénzmúzeumban is megtekinthettek.

Ferenc József 100 korona, 1907 (3262)

Az Osztrák–Magyar Monarchia tagországaiban, így a Magyar Királyságban 1892-ben került bevezetésre az aranyalapú koronarendszer, amelynek értelmében 1 korona 100 fillért ért. Másfél évtizeden keresztül a címletsor legértékesebb elemét az aranyból készült 20 korona jelentette, csak 1907-ben merült fel a lehetősége egy ennél is magasabb értékű aranypénz kibocsátásának. Az alkalmat az uralkodói jubileum szolgáltatta. I. Ferenc Józsefet ugyanis 1867. június 8-án koronázták magyar királlyá Budán, a Mátyás-templomban, így 1907-ben ünnepelte az ország a koronázás 40. évfordulóját.

Törvényjavaslat született tehát „a dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József király megkoronáztatása negyvenedik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről”. A kormány azt kívánta, hogy „az évforduló megülése ne zajos ünnepségek által történjék”, ezért maradandó emlékeket kívánt állítani. A tervekben szerepelt különféle intézmények létrehozása, többek között egy munkáskórház felállítása, templomépítés és a zágrábi kereskedelmi múzeum épületének kibővítése is, valamint a jubileumra készülő emlékpénzek kibocsátása. A javaslat két címletre szólt, amelyek azonos éremképpel készültek volna. A pénzeket aranyból 100 korona, ezüstből 5 korona névértékkel kívánták elkészíteni. A jubileumi ezüst 5 és arany 100 koronás pénzérmék verését lehetővé tevő törvényjavaslat augusztus 11-én lett szentesítve és augusztus 20-án kihirdetve. A törvény szerint a pénzek kibocsátása 1908. június 8-áig tartott, vagyis a törvényalkotók nem is kívánták azt a jubileumra megjelenteti. Ennek következtében a veretek zöme nem is a jubileumi évben, hanem 1908-ban készülhetett csak el, de változatlanul az 1907-es évszámmal. A törvény részletesen rendelkezett a pénzek éremképéről is, miszerint az előlapra „Ő felsége mellképe jő”, míg a hátlapra „jő Ő Felségének megkoronáztatását ábrázoló csoportozat ezzel a körirattal: «Megkoronáztatásának negyvenedik évfordulójára.» és folytatólag 1867–1907 évszámok; a rajz alá az értékjelzés: «100 korona»”. A peremirat a korábban megszokott volt, az érme „harmadik” oldalát a BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN felirat díszítette. A pénzek Körmöcbányán, a Magyar Királyság egyedüli pénzverdéjében készültek. Az emlékveretek tervezőit illetően még nem született konszenzus a numizmatikai szakirodalomban, annak ellenére, hogy ezek szinte a közelmúltban készültek. Általában Gerl Károlynak és Reisner Józsefnek, a körmöcbányai pénzverde vésnökeinek tulajdonítják az érdemet, de az sem kizárt, hogy Lóránfi Antal, a neves éremművész tervezte őket.

A pénzek előlapjára I. Ferenc József jobbra forduló, szakállas, öregkori portréja került, fején babérkoszorúval. A hátlapi éremkép megtervezését az 1867. évi koronázást ábrázoló számtalan képi ábrázolás egyike inspirálhatta. Bár több ilyen jellegű alkotás is ismert, a közvetlen előkép feltehetőleg az igen reprezentatív Koronázási emlékkönyv 1867. június 8. című díszkötet egyik metszete lehetett. Az ebben található, a koronázási aktust ábrázoló rajzot Kolarz Ferenc készítette, a fametszet Rusz Károly munkája. Magától értetődik, hogy a metszet igen részletes ábrázolását fémben nem lehetett ugyanolyan szinten megmintázni. Ennek következtében a koronázási jelenetet némiképp leegyszerűsített formában kellett megjeleníteni. Az éremkép azt a pillanatot örökíti meg, amikor Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula miniszterelnök, mielőtt a térdelő uralkodó fejére helyezné, előtte magasra tartva felmutatja a Szent Koronát.