Kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank őrzi – mennyiségét és jelentőségét tekintve – az ország második legnagyobb pénztörténeti gyűjteményét. Az antik római aranypénzektől kezdve az erdélyi tallérokon át a modern kori bankjegyekig és banktörténeti relikviákig jelenleg nagyjából hatvanezer egyedi műtárgy található az MNB Bankjegy- és Éremgyűjteményében, amely a Széll Kálmán téri volt Postapalotában, jelenlegi nevén a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpontban került elhelyezésre. A gyűjtemény számos olyan érmét és bankjegyet is tartalmaz, amely különleges ritkaságnak számít, sőt, csupán egyetlen példány ismert belőle a világon. A most indított tízrészes sorozatunkban ezek közül szeretnénk bemutatni néhányat, amelyet a március 15-én megnyílt Pénzmúzeumban is megtekinthettek.

1 milliárd bilpengő, 1946. június 3.

Magyarországon a II. világháború végére jelentős méreteket öltött az infláció, amelyet elsősorban az ország hadszíntérré válása, a nyomában járó pusztítás, a javak tekintélyes részének külföldre, Németországba, illetve a Szovjetunióba hurcolása mélyített el. A nyugatra menekítés során került Ausztriába a Pénzverde és a Magyar Nemzeti Bank nemesfémtartaléka is, amely 35 tonna aranyat tartalmazott. A háborús károk összegszerűen 22 milliárd békebeli pengőre rúgtak, amely a nemzeti vagyon 40%-át jelentette. Az 1945 nyarán újra megindult bankjegykibocsátás címletei a rohamosan növekvő inflációhoz igazodtak. Az 1926-os nyomólemezekkel készült 50 és 100 pengősök képezték a legkisebb címleteket, majd elkezdődött a magasabb címletek kibocsátása is: az 500 pengős júniusban, az 1000-es júliusban, a 10 000-es októberben, a 100 000-es decemberben jelent meg. Ezzel egyidejűleg a fémpénzek forgalmát megszüntették. Az infláció megfékezésére tett kísérletként 1945 decemberében úgynevezett bankjegydézsmát vezettek be, vagyis az 1000-es, a 10 000-es és 100 000-es bankjegyekre az adott címlet háromszorosáért megvásárolható bélyeget kellett ragasztani. A bélyeg nélkül maradt bankjegyeket 1945 végén kivonták a forgalomból. Az államháztartás nagyméretű hiánya miatt egyre nagyobb címletek jelentek meg 1946 első hónapjaiban. 1945. november 16-i keltezéssel, de csak 1946 februárjában jelent meg az 1 millió pengős, majd áprilisban a 10 millió pengős. Ezt követte 1946. március 18-i keltezéssel április végén a 100 millió pengős, majd május közepén az 1 milliárd pengős címlet. A bankjegyek gyors kivitelezése miatt korábbi pénzjegyterveket is felhasználtak. Az 500-as, az 1000-es és a 10 000-es gyártásához Helbing Ferenc korábbi pénzterveit használták fel, a többi címletet Horváth Endre tervezte, azonban az 1 millió és a 100 millió pengőshöz Helbing 1926-os 20, illetve 10 pengős bankjegyét tervezte át. A pénz elértéktelenedése, a rohamos áremelkedés miatt egyre magasabb címletű bankjegyek készültek, amelyeket a számolás megkönnyítésére 6 nullával egyszerűsítve milpengő néven hoztak forgalomba címleteket 1946. május 27. és június 27. között, majd július 1. és július 11. között 12 nullával egyszerűsítve úgynevezett B.-pengőket (bilpengő) bocsátottak ki. A hiperinflációs bankjegyekhez a májusig kibocsátott inflációs címletek nyomólemezeit használták fel. A legmagasabb forgalomba hozott címlet, a Százmillió B.-pengő mindössze három hétig volt törvényes fizetőeszköz. A legmagasabb elkészült címlet az 1 milliárd bilpengő lett, amely a címletmegjelölésen kívül csak színében tér el az Egymilliárd és az Egymilliárd milpengőtől. a két magasabb címletnek még a dátuma is azonos. Az 1 milliárd B.-pengő azonban már nem került forgalomba, mivel augusztus 1-jén bevezetésre került az új fizetőezköz, a forint. A magyar pénztörténet minden idők legnagyobb címletű legyártott, de forgalomba nem hozott bankjegyét, az 1 milliárd bilpengőst Te is megtekintheted a Magyar Nemzeti Bank Pénzmúzeumának kiállításán.