Numizmatikai kibeszélő rovatunk a Hunyadi sorozat sikerén felbuzdulva olyan érméket mutat be, amely a Pénzmúzeum kiállításában is megtekinthetőráadásul kapcsolódik a sorozathoz térben és időben. Tekintsd meg a Pénzmúzeum kiállításában I. Ulászló király aranyforintját!

I. Ulászló aranyforint CNH II. 140

I. Ulászló trónra lépésével Lengyelország és Magyarország között perszonálunió jött létre. A litván eredetű Jagelló dinasztiából származó Ulászló aranyforintjának éremképe egyértelműen tükrözi az ifjú király származását. Az előlapon a körirat változatlanul megnevezi az uralkodót: +WLADISLAVS . D . G . R . VnGARIE ( Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország királya) azonban a címer a Jagelló-dinasztia címertani hagyományait tükrözi. A négyosztatú címerpajzs első és negyedik mezejében továbbra is a magyar vágások és a kettős kereszt látható, azonban a második mezőben a lengyel sas, míg a harmadikban a litván lovas kapott helyet. Hátlapon a már állandósult Szent László ábrázolás látható, azonban itt már idősebb férfiúként jelenik meg. A körirat is őt jelöli meg a szokásos módon: .S. LADISL-AVS .REX ( Szent László király). Szent László ábrázolásának különlegessége, hogy karja alatt feltűnik a kardmarkolat. Ez az ábrázolás az Erzsébettől visszaszerzett nagyszebeni kamara illetve nagybányai kamara vereteire jellemző és nagy valószínűséggel Hunyadi Jánoshoz köthető. A szent király oldalán lógó karmarkolatot a háborúra, vitézségre és a török elleni hadjáratokra való utalásként értelmezi a kutatás. A hátlapi mezőben feltűnő verdejegy is Nagyszebenre és Firenzei Kristóf kamaraispánra, Hunyadi János bizalmi emberére utal.
A két király

Zsigmond halálát követően Habsburg Albert követte őt a trónon, azonban mindössze 2 évet uralkodott. A sorozatban ábrázoltakkal ellentétben több közös gyermeke is született Luxemburgi Erzsébettel, azonban két fia közül csak a későbbi V. László érte meg a felnőtt kort. Habsburg Albert azonban az ő születését már nem érhette meg mivel 1439-ben vérhasjárványban elhunyt. Luxemburgi Erzsébet szerette volna a hatalmat megtartani születendő gyermekének, azonban a budai országgyűlés Lengyelország királyát a későbbi I. Ulászlót választotta királynak. Az özvegy királyné 1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka udvarhölgyével, Kottanner Jánosné Wolfram Ilonával ellopatta a Szent Koronát és a fiát megkoronáztatta. Uralmát azonban nem fogadta el az egész ország, a magyar nemesség egy része, köztük Hunyadi János is a csecsemő királlyal szemben I. Ulászlót támogatta, akitől azt remélték, hogy hathatósan fellép majd a török ellen.

Párhuzamos pénzverés időszaka

Az ország megosztottsága a pénzverésben is megmutatkozott, súlyos válsághelyzetet teremtve és az ország egész területén egyre fokozódó pénzszükséglet megágyazott a pénzrontásnak. Ulászlónak a hadait valahogyan finanszíroznia kellett, azonban a verdék túlnyomó része Erzsébet kezén volt, és az özvegy királyné szolgálatában álló Giskra János cseh zsoldosvezér a Habsburgok megbízásából V. László nevére veretett pénzt a körmöci és kassai verdében.  Az aranypénzverés miatt kiemelten fontos Nagybánya Brankovics György szerb despota fennhatósága alatt ált, aki viszont vonakodott I. Ulászlónak hűséget esküdni és csak azt követően tért jobb belátásra, hogy megtudta, Szendrőn fogságba esett két fiát a szultán megvakíttatta.  I. Ulászló a budai verdében verette saját pénzeit, azonban ehhez a verdéhez nem tartozott nemesfémbánya. Hogy hatalmát megszilárdítsa, a koronázáson jelen lévő hozzá hű püspöki kar tagjainak pénzverési jogosultságot adományozott. Az ország védelmének biztosítása érdekében, Hunyadi Jánost és Ujlaki Miklóst erdélyi vajdákká nevezte ki, rájuk bízva a déli határvidék katonai és gazdasági megszervezését. Hunyadi János, I. Ulászló bizalmasaként fontosnak tartotta volna a pénzügyi helyzet rendezését, ezért sugallatára 1444-ben az országgyűlés megtiltotta, hogy a királyi kamarákon kívül más is pénzt verethessen, de ezt teljesen betartatni nem sikerült.  

Hunyadi az erdélyi vajda

Hunyadi János felemelkedését, aki még Lazarevics szerb despota szolgálatában kezdte katonai pályafutását, I. Ulászló uralkodásának ideje hozta el. 1441-es erdélyi vajdává való kinevezésével pénzverési jogosultság is járt, és jelentős birtokadományok is társultak hozzá. Pénzverési jogával azonban valószínűleg csak később tudott élni, tekintve, hogy az erdélyi verdék ekkor még Brankovics és Vlad Dracul kezében voltak. 1444-ben Brankovics kiszámíthatatlan politikai viselkedése miatt végül a nagybányai pénzverde Hunyadihoz került. Bár már korábban is előfordult, hogy neve megjelent pénzeken, pl. 1443-ban I. Ulászló által veretett háborús inflációs kispénzeken, 1445-ös kormányzói kinevezése után a pénzverést már saját nevére gyakorolhatta.