A pénz beszél, a kard csörög

2025. márciusában debütált a Hunyadi-sorozat, amely a magyar történelem izgalmas időszakát öleli fel. A sorozat bővelkedik intrikában, vérfürdőben, hősökben és szerelemben, de van itt még valami.  A török elleni háborúk időszaka a pénzverés tekintetében is izgalmas volt, mondhatnánk úgy is, a pénz beszél, a kard csörög. Numizmatikai kibeszélőnk a televíziós sorozat haladásával időrendi párhuzamban a korabeli pénzverési szokások összefüggéseit igyekszik megvilágítani. Aki pedig ellátogat a Pénzmúzeumba, a korabeli érmékből is megcsodálhat jópárat!
Luxemburgi Zsigmond 50 mozgalmas évig ült Magyarország trónján. Ambiciózus politikusként a magyar trón mellett a horvát, német, cseh uralkodói címet és élete végén a Német-Római császári címet is megszerezte. Több pénzreform is köthető a nevéhez, pénzverésében igyekezett a minőséget fenntartani különösen az aranyforintok esetében. A Pénzmúzeum kiállításában látható C118-as típusú aranyforint a korai veretei közé tartozik. Előlapján négyelt címerpajzs látható, mezőiben a magyar vágások és a brandenburgi őrgrófi címet szimbolizáló sas. Körirata kettős gyöngykörben: „SIGISMUNDI : D : G: R : UNGARIAE” vagyis Zsigmond Isten kegyelméből Magyarország királya. Hátlapján Szent László király látható attribútumával a bárddal, és a körirat is őt jelöli meg: „ S . LADISL –AVS REX” vagyis Szent László király. A hátlap mezőjében Franciscus Bernardi olasz származású kamaraispán jegye látható.

Ki veri a pénzt?

A középkori Magyarországon a pénzverés az uralkodói szuverenitás kifejezője, így királyi felségjog volt. A pénzhamisítókat ezért kegyetlen büntetéssel sújtották, hiszen tettük felségsértésnek minősült.  A történelem során mégis akadtak olyan szorongatott helyzetek, mikor a király engedményeket tett és pénzverési jogot adományozott bizonyos személyek számára. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a jogosultak saját pénzt verethettek volna. A király nevére vertek magyar királyi pénzeket, mégis a saját anyagi hasznukra tehették ezt.

Zsigmond ad, de kér is

Luxemburgi Zsigmond, saját pénzverése mellett, hogy a török elleni védekezést anyagilag támogassa pénzverési jogosultságot adott a védekezésben érdekelteknek. 1411-ben a Nagybányai pénzverdét Lazarevics István szerb despotának adományozta, hogy ott saját hasznára pénzt veressen. Lazarevics hű szövetségesnek bizonyult, így Zsigmond garantálta számára, hogy Szerbiát a törökkel szemben megvédelmezi, fiú utód nélküli halála esetén pedig unokaöccsének, Brankovics Györgynek az öröklését biztosítja. Lazarevics cserébe csapatival támogatta a magyar hadakat és megígérte, hogy halálakor 17 vár, többek között Nándorfehérvár és Galambóc vára a magyar koronára száll vissza. A despota 1427-es halálakor valóban Brankovics követte őt, a várak átadása azonban nehézkesen zajlott. Jeremiás, Galambóc kapitánya ugyanis Lazarevics Istvánra hivatkozva 12 ezer aranyat követelt Zsigmondtól Galambóc átadásának fejében. Ezt Zsigmond király nem volt hajlandó vagy nem tudta megfizetni, ezért Jeremiás pénz fejében Galambóc várát török kézre játszotta. Brankovics a későbbiekben nem bizonyult olyan megbízható szövetségesnek, mint elődje, így végül 1444-ben Hunyadi János, aki ekkor már erdélyi vajda volt, elvette tőle a nagybányai pénzverő kamarát.

Zsigmond 1429-ben a brassói és nagyszebeni verde jövedelmeit a Szörénységgel együtt a déli határ védelmének megszervezése fejében a Német Lovagrendnek adományozta. A nagyszebeni verdében ekkor készült aranyforintokon feltűnő verdejegy, a kereszttel négyelt címerpajzs egyértelmű utalás a Német Lovagrendre. 1932-ben azonban a törökök feldúlták a Lovagrend területét, a lovagok nagyrésze pedig odaveszett.

A király harmadik adományozottja Vlad Dracul, a Drakulaként elhíresült Vlad Tepes édesapja, akinek törekvését a havasalföldi vajdai méltóságra Zsigmond támogatta. Vlad Segesváron rendezte be verdéjét, és az áhított vajdai méltóságot végül meg is szerezte, miután meggyilkoltatta riválisait.