Az újrakezdés és a szocializmus évtizedei

1938. március 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök meghirdette a győri programot, a háborúra való felkészülés fegyverkezési programját, aminek végrehajtása rengeteg pénzt igényelt. Az új jogszabályok lehetővé tették az államnak, hogy hitelt vehessen fel a jegybanktól.

1944-től az ország hadszíntérré vált. Az egy főre jutó évi bankjegymennyiség a többszörösére emelkedett. A nemzetközi pénzpiacon nagyot esett a pengő értéke. A jegybank arany- és devizakészletei csökkentek.

Soha nem látott, csak a csillagászatból ismert névértékű bankjegyek jelentek meg. A legmagasabb forgalomban lévő címlet a Százmillió B.-pengős volt. Sokáig a magyar 1945–46-os pénzromlás tartotta a világ legnagyobb inflációjának rekordját. Az Egymilliárd B.-pengőst is kinyomtatták, de az már az új valuta, a forint 1946. augusztus 1-jei bevezetése miatt nem került forgalomba.

Már a harmincas évek második felében felkészült az ország egy esetleges következő háborúra. Az intézmények menekítési terveket készítettek. Az MNB Veszprémben többszintes sziklabunkert alakított ki. Érkeztek más intézményekből a bank őrizetére bízott értékek is, többek között a Corvinák, a Magyar Tudományos Akadémia kéziratai és nyomtatványai, a posta bélyeggyűjteménye, a méter etalon két platina rúdja, múzeumok festményei, a Székesfővárosi Levéltár legrégebbi iratai, valamint rövid időre a Szent Korona és a koronázási jelvények is. A németek az értékeket Németországba akarták szállítani. Ezzel szemben a magyarok azért küzdöttek, hogy a kincsek egyben maradjanak, ne minősüljenek hadizsákmánynak és a németek se rendelkezhessenek felette.

A közel nettó 30 tonna aranykészletet, a bankjegy- és devizakészletet, a bank irattárát és a bankra bízott értékeket vonatokra pakolták, és csendőrök kíséretében nyugat felé útnak indították a bank vezetői és alkalmazottai. A szerelvényeket Fertőbozon egyesítették, majd hathetes várakozás után tovább indultak a felső-ausztriai Spital am Pyhrnbe. A kincseket az egykori bencés rendi apátság használaton kívüli altemplomában helyezték el, amelyet a csendőrök védtek. Az egykori kolostor termeiben alakította ki a bank az ideiglenes irodáit, s végezte napi feladatait. A bankosokat és a családtagokat – összesen 684 főt – a faluban szétszórva tudták elhelyezni. Mindenki részt vett a falu életében, az élelmezésben, a favágásban.

1945. május első napjaiban a bank vezetősége felvette a kapcsolatot az amerikai hadsereggel. Amerikai katonai felügyelettel teherautóra rakták az aranytömböket és érméket, a külföldi valutát és a letéteket. A konvoj a birodalmi bank Frankfurt am Main-i trezorjai felé indult.

1946 júniusában a Nagy Ferenc miniszterelnök által vezetett küldöttség Harry Truman elnökkel tárgyalt Washingtonban. Ennek eredményeképp az USA kormányzata hozzájárult az aranykészlet és a többi érték maradéktalan visszaszolgáltatásához, amennyiben Magyarország lemond minden további monetáris igényéről. 1946. augusztus 6-án érkezett Budapestre a vonat a 2696 aranyrúddal, 40 zsák érmével és a más intézmények által Veszprémben őrzött és onnan nyugatra vitt értékeivel. Ez az aranykészlet lett az újonnan bevezetett forint alapja.

1946. augusztus 1-jét, a forint bevezetésének a napját gondosan választották meg: az aratás és jelentős árukészletek felhalmozása utánra időzítették. A névválasztást viták előzték meg. A libertás, a máriás, a turul, a turán is felmerült, azonban a tallér volt a legnépszerűbb. A választás végül az évszázadokon át értékét megtartó aranypénzre, a forintra esett. A szó az olasz fiorino d’oro, a firenzei aranypénz nevéből származik. Forintok voltak Mátyás király aranypénzei és 1848-ban a Kossuth-bankók is.

Aranyalapú valuta volt, akárcsak a pengő és a korona. Értéke 374.000.000 forinttal volt egyenlő. 1 forint 0,0757575 gramm színaranyat, vagyis 1 kg arany 13.210 forintot ért.

Az első két forintbankjegyen, a 10 és 100 forintoson, a tervező a Pénzjegynyomda két dolgozóját, Pfeffer Mihály gépmestert és Tőkés Jánosné Várszegi Gizella berakónőt örökítette meg a kor szimbólumaival, kalapáccsal, búzával és sarlóval. Mindkét bankjegyet hamar ki kellett vonni a forgalomból a gyenge minőségű papír miatt. A következő sorozatot a máig tartó hagyománynak megfelelően a magyar történelem jelentős személyiségeinek portréi díszítik.

A második világháborút követő összeomlás majd újjáépítés a magyar pénzügyi világot is alapjaiban forgatta fel. Az 1947. évi XXX. törvénycikk rögzítette a Magyar Nemzeti Bank és az üzleti nagybankok magyar kézben lévő részvényeinek államosítását, majd ezt követően megkezdődött a kereskedelmi bankok felszámolása. A bankrendszer kétszintűsége ezzel megszűnt, egyszintűvé vált. De miért volt erre szükség?

A Magyar Dolgozók Pártja által irányított, központi tervutasításon alapuló, szélsőségesen centralizált gazdaságirányításba nem fért bele a kereskedelmi bankok versenyen alapuló piaci modellje. Megszűnt az MNB függetlensége is, a Pénzügyminisztériumból kézi vezérelt jegybankot így lehetett az ötéves tervekben meghatározott, gigantomán iparosítás szolgálatába állítani. A tervutasításos rendszert természetéből adódóan a centralizált, egyszintű bankrendszer szolgálta ki, egyetlen helyről irányítva és ellenőrizve a gazdaság pénzügyi folyamatait. A vállalatok – amelyek a központi tervek végrehajtói voltak – a jegybanknál vezették számlájukat, ezáltal pontosan követhető volt minden pénzmozgás. A jegybank döntött a hitelek odaítéléséről, és ellenőrizte a pénz felhasználását is.

Az egyszintű bankrendszer – amelyben a jegybankot is megfosztották önállóságától – jellegéből adódóan rugalmatlan, a gazdaság igényeire lassan, nehézkesen reagált. Az 1968-as gazdasági reform, amely már piaci hatásokat is érvényesített a gazdaságpolitikában, valamint a közvetlen tervutasításról áttért a szabályozókkal való irányításra, a bankrendszer kétszintűségével is kacérkodott. Ezért 1971-ben a Magyar Nemzeti Bank a lakossági pénzügyek mellé átadta az Országos Takarékpénztárnak a tanácsok és intézményeik számlavezetését is, de a vállalatok nagy többségének számláit továbbra is az MNB kezelte.

Az Új Gazdasági Mechanizmus és a bankrendszer reformja azonban az 1970-es évek első felében ezen a ponton megtorpant, mert a Szovjetunióban bekövetkezett retrográd brezsnyevi fordulat, valamint az olajárrobbanás inflációs nyomása felerősítette a hazai keményvonalas, konzervatív politikai erőket, akik a piaci nyitás visszafordításán dolgoztak.

Videók:

Aranyvonat: Az Aranytartalék Megmentői

Az 1940-es évek

Az 1950-es évek

Az 1960-as évek

Az 1970-es évek