Világszerte különleges csoportját képezik a múzeumoknak és kiállításoknak a jegybanki múzeumok gyűjteményei, tárlatai. A gyűjtemények célja lehet értékőrzés, támogatás, befektetés. Míg az egyik jegybank a hazai kortárs művészeket támogatva tőlük vásárol műalkotásokat, a másik szobrokat, a harmadik grafikákat is gyűjt, de a gyűjtemények gerincét szinte mindenhol a régi pénzek és a régi banktörténeti tárgyak, dokumentumok adják. Legtöbb helyen állandó és időszaki kiállításaikat a székházban vagy ahhoz kapcsolódó épületben ingyenesen tekinthetik meg az érdeklődők. Az új idők kihívásainak megfelelően egyre több a digitálisan elérhető tartalom, a gyűjtemény egy része online is elérhető, a kiállításokról virtuális bemutató ad ízelítőt, egyre több az interaktív program, a múzeumpedagógiai foglalkozás, a tematikus, akár interaktív tárlatvezetés, kvízek, szórakoztatva tanító rejtvények.

Nincs ez másként a Magyar Nemzeti Bank esetében sem. A gyűjtemény új, de történelmi múlttal rendelkező helyen, a korábbinál nagyobb téren és több funkcióval várja majd a látogatókat. A Pénzmúzeum célja, hogy a régi pénzek, értékpapírok és más numizmatikai emlékek segítségével nemcsak a múlt, hanem a jelen pénzügyeit is közelebb hozza, jobban megértesse és hozzásegítsen az itt szerzett tudással a tudatos pénzügyi döntések meghozatalában.

Kevés forrás maradt fenn a jegybanki gyűjtemény kezdeteiről. Kezdetben az értéket a nemesfémek: az arany- és ezüstrudak és érmék jelentették. 1878-tól az első világháborút követő időszakig az Osztrák–Magyar Monarchia közös bankja, az Osztrák–Magyar Bank töltötte be a jegybank szerepét. A monarchia felbomlásával a közös banknak is felszámolás lett a sorsa. Megállapodás szerint a bank vagyonából annak 30%-a illette meg Magyarországot. Ezek között voltak az említett nemesfémek is. A Magyar Nemzeti Bank 1924-es alapítása után az általa kibocsátott bankjegyeknek még valódi nemesfém fedezetet írt elő a törvény. Ezek között lehettek feltehetően már forgalomból kivont arany- és ezüstpénzek, régi korok érméi is, amelynek forgalmi értéke már nem volt, nem nemesfémtartalmuk szerinti belső értékük azonban igen. Elvétve maradt fenn adat történeti értékű régi érmek felajánlásáról, vásárlásáról, de a szisztematikus gyűjtés csak a második világháború után kezdődött el.

A második világháború után a múzeumi életet is újjászervezték Magyarországon. A bankban 1946-ból maradt fenn adat egy ún. Bankmúzeumról, majd három évvel később egy háromtagú bizottság vette át a muzeális értékek kezelését. Ez megfelel a bank értékkezelési gyakorlatának, mely szerint értékeket kettő, vagy három ember kezelhet együttesen. A formálódó, de akkor még állandó kiállítótérrel nem rendelkező gyűjteményt a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja védetté nyilvánította. 1974-ben, a bank alapításának 50. évfordulóján működési engedély megadásával ismerték el hivatalosan közgyűjteménynek. Ekkor szervezték meg első állandó kiállítását, amely a Szabadság téri székház földszintjén kapott helyet, s lett otthona mind a gyűjteménynek, mind a kiállításnak 2004-ig. 1986-ban érkezett meg a szakmúzeumi besorolás a Művelődési Minisztériumtól.

A kollekció folyamatosan gyarapodott. Kezdetben főleg a bank alkalmazottai mind hivatalos, mind magánszemélyi minőségükben történt adományai jelentették a gyarapodás fő forrását. A Magyar Nemzeti Múzeum duplumaiból is került szép számmal a banki kollekcióba. Mintegy kötelespéldányként a mindenkori kibocsátások forgalmi, próba-, illetve mintapéldányainak két-két darabja is a gyűjteményt gazdagítja, csakúgy, mint a partner jegybankok kibocsátásai. Egy idő után elindult a vásárlás is numizmatikai kereskedőktől, árverező házaktól, magánszemélyektől.

A fém- és papírpénzeken kívül verőtövek, nyomólemezek, a pénzverés és a bankjegygyártás egyes fázisaihoz köthető próbák, nyomatok, grafikák, történeti értékpapírok és banktörténeti tárgyak, dokumentumok, valamint egy kisebb numizmatikai szakkönyvtár teszi teljessé a gyűjteményt.

Az „50 éves az MNB”, majd a „Pénzkibocsátás Magyarországon” című állandó kiállítás a magyar pénztörténetet kísérte végig a kibocsátott pénzek alaptípusait felvonultatva az első pénztől, Szent István király ezüstből készült denárjától a mindenkori legújabb kibocsátásokig. 1998-tól évente új tematikus tárlat mutatta be a gyűjtemény sokoldalúságát. Akkor az 1848–49-es-es forradalom és szabadságharc 150., a következő évben az MNB alapításának 75. évfordulója adott erre alkalmat. 2000-ben az új szerzeményekkel, a következő évben pedig a régi értékpapírok világával ismertettük meg a látogatókat. A régi kiállítások hangulatát ma már csak a kiállításvezető katalógusok őrzik. Később döntés született egy nagyobb alapterületű, többfunkciós Látogatóközpontról, amely a Szabadság téri székház félemeletén nyílt meg 2004 márciusában, s fogadta a csoportokat, egyéni látogatókat tíz éven keresztül. A régi és új pénzeken kívül egy régi trezorszekrénnyel, a bankban használt munkaeszközökkel, aranyrudakkal berendezett banki szobát is meg lehetett tekinteni. Az aranyrudak közül egyet meg is lehetett emelni. 

Belföldön és külföldön is számos vendégkiállítást rendezett az elmúlt évtizedek során a gyűjtemény. Kevesek – főleg a bank munkatársai – láthatták azokat a kis kamarakiállításokat, amelyek vitrinjei a bank egykori két épületét, a Hold utcait és a Vadász utcait összekötő folyosón helyezkedtek el. Itt olyan érdekességeket, aktualitásokhoz kapcsolódó darabokat tártunk a látogatók elé, amelyek jellemzően nem képezik a nagy kiállítások tematikáját.

A Budai Várban a régi Városháza felújított épületében nyílt meg a Bölcs Vár 2018-ban, amely egyik része adott otthont numizmatikai tárlatnak, amelyek közül a magyar középkori pénzverést bemutató kapott legnagyobb hangsúlyt.

Magyarország második legnagyobb rendszerezett numizmatikai közgyűjteménye darabjait a kiállítások mellett régebben csak nyomtatott formában, kiadványokban, szak- és ismeretterjesztő cikkekben lehetett bemutatni, ma már erre az internet és a digitális világ sokkal nagyobb teret nyújt.