Lyukas garas, gyémánt félkrajcár – a mesék a pénzről is tanítanak

A mesék fontos pénzügyi attitűdöt és értékeket közvetítenek, a gyerekek sokat tanulhatnak belőle arról, mennyit ér a pénz – ezt pedig a népmese napján, szeptember 29-én a Pénzmúzeumban is megélhetik az oda látogatók.

Mesekincsünk segítségünkre lehet a gyerekek pénzügyi nevelésében, hiszen rengeteg népmese, valamint népi mondóka, ének szól a pénzről. A magyar népmese napján a pénzügyi edukációra hívja fel a figyelmet a Pénzmúzeum, amely „mesés” programokkal várja a gyerekeket szeptember 29-én, Benedek Elek születésnapján 10 és 18 óra között.

Mesék pénzei

A ’mesék forgatókönyve’ szerint a siker összetevője a komfortzóna elhagyása, a perspektívaváltás, az alkalmazkodóképesség, az erőforrások okos igénybevétele, a kitartás. A mesehős útközben nem adja fel a küzdelmet egy esetleges kudarc után sem; több megpróbáltatáson is keresztülmegy a cél eléréséig.

Bár a népmesék sokszáz évvel ezelőtt születtek, korunkra és a pénzügyekkel kapcsolatos helyzeteinkre is érvényesíthetők. Noha a pénz a mesékben legtöbbször szimbolikus értelemben jelenik meg, néha konkrét fizetőeszközt is jelöl, ezért a gyerekek sokat tanulhatnak arról, mennyit érhetett a pénz egy bizonyos korban, és mit kapnának ezért az összegért ma. A csere fogalma szintén a pénz témájához tartozhat, így akár a kisebbeknek bevezetésként, ráhangolódásként is bemutatható, hiszen ez esetben ugyan még nincs szó konkrétan pénzről, ugyanakkor a cserével értéket rendelünk az adott tárgyhoz – erről szól például Az aranyszőrű és a fekete bárány című mese.

Garasoskodás

A pénzre számos kifejezésünk van, amelyek a magyar néphagyományban visszaköszönnek: forint, krajcár, garas, pengő, tallér. A garas számos mondókában megjelenik („Megy a garas vándorútra: Egyik kézből a másikba. Aki tudja, meg ne mondja: Merre van a garas útja!”)  öt, három, két krajcár értékű, ezüstből vagy rézből vert váltópénz volt. Amikor Károly Róbert bevezette az aranypénzt, a váltópénze a garas lett. Ebben az időben egy aranyforint (fiorino de oro) 16 ezüst garast ért. A garas tehát kevésbé volt értékes pénznem, a dénárhoz hasonlóan aprópénznek számított - innen is eredhetnek a „garasoskodik, fogához veri a garast” kifejezéseink.  A garasoskodás, mint a kicsinyesség szinonimája a Két garas című mesében is megjelenik, amelyben Jancsika és Dani két garason vesznek össze, és hiába gazdagodnak meg a rablók kincseinek köszönhetően, Dani még ezek után is köti az ebet a karóhoz, és ragaszkodik a két garasnyi tartozáshoz. A „nem ér egy lyukas garast sem” mondat is sokszor hangzik el meséinkben, ahogy az ehhez hasonló „nem ér egy fabatkát sem” kifejezés is. A batka a 16. századi Csehországban volt aprópénz, és a valaha forgalomban volt pénznemek közül a legkevesebbet ért, ezért, ha még fából is készült volna, semmilyen értéket nem tulajdonítottak volna neki.

A török hódoltság megszűnése után I. Lipót bevezette a krajcárt, amelyből a háromkrajcáros lett egyenértékű egy garassal. Kijelenthető tehát, hogy a krajcár sem ért túl sokat. „Két krajcárom volt nékem, búzát vettem én azon” – szól a dalocska, persze kérdés, mennyi búzát is lehetett venni ennyi pénzért. Ami biztos, hogy a marhahús kilója a múlt századfordulón 36-60 krajcár, a tejföl 25-35 krajcár, egy kiló trappista 100 krajcár volt. A „krajcárból lesz a forint” közmondásunk is arra utal, hogy a takarékos ember a legkisebb pénzösszeget is megbecsüli. Ha gyermekünk arra kíváncsi, hogy az akkori jövedelmek mellett mekkora teher lehetett egy krajcárt kifizetni, akkor az inflációval, valamint a reáljövedelmek emelkedésével is fel kellene szoroznunk mai értékre. Vagyis annak meghatározása, hogy a 19. században egy krajcár pontosan hány mai forintnak felelne meg, összetett kérdés, de elindíthat egy beszélgetést az inflációról, a pénzügyi rendszer változásairól és más gazdasági tényezőkről.

Tallér, pengő

Az aranytallér – akárcsak a gyémánt félkrajcár – szintén csak a mesekönyvekben létezik. A tallér ugyanis ezüstből készült, hazánkban még a 19. sz. első felében is a tallér volt az uralkodó pénz, két forintot ért, azt viszont homály fedi, hogy a csillagtallér, amit a Grimm mesében a lány kap jóságáért, vajon mennyit érhet? A pengő, mely 1927-es bevezetésekor még sokat ért (ma kb. 1140 forinttal egyenlő), végül elértéktelenedett, és bár nem sokszor, de szintén megjelenik a mesékben és a népi játékokban - gondoljunk a Pengő című népmesére, amelyben a királyfit hívják így.  A gyerekekkel közös mesélés kapcsán beszéljünk velük arról, hogy a pénzt mire tudjuk elkölteni, hogyan lehet jól elkölteni, mik a hasznos és haszontalan dolgok, mi történik, ha nem fizetünk.