Az egymilliárd bilpengő, vagyis a pengő rendszer egyik ikonikus darabja ugyan ma sem tesz minket milliárdossá, de egy-egy példány ára elérheti a félmillió forintot.

A pengőt 1927. január 1-jén vezették be Magyarországon. Célja, hogy az első világháború után kialakult gazdasági válságot stabilizálja, mégis a történelem egyik legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. 1946. július 31-ig volt hivatalos fizetőeszköz, majd augusztus elsején a forint váltotta.

Az utcán seperték
Indulásakor a pengő legnagyobb címlete a 100-as volt, ám annak érdekében, hogy a hiperinflációs folyamatot fékezzék, mind nagyobb címleteket adtak ki. A hirtelen megjelenő egyre magasabb címleteket gyorsan kellett gyártani, ezért az 1926-ban kinyomtatott bankjegyek nyomólemezeit használták fel újra és újra. A legmagasabb pengőcímletek pedig már sorszámozás nélkül készültek, méghozzá ofszetnyomással.
A hihetetlen árnövekedést talán legjobban szemléltető példa, hogy a Ludas Matyi hetilap ára indulásakor 1945 májusában 2 pengő volt, 1946 január elsején 2000 pengőbe, majd ugyanennek az év júliusában 1000 billió pengőbe került. Az infláció 1946 júliusában tetőzött, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke, vagyis az árak átlagosan 15 óránként duplázódtak. Olyan hirtelenséggel esett a pengő értéke, hogy 1946 nyarán már az utcán seperték a bankjegyeket, ezt örökítette meg Mizerák István mára már ikonikussá vált képeivel, melyeken utcaseprő sepregeti a főváros utcáin heverő bankjegyeket – ezek az eldobált, értéktelenné vált bankjegyek az utcáról a szolnoki papírgyár zúzdájába kerültek.

A pengő bevezetését a milpengő, majd az egymilliárd milpengő követte, ám egyik sem hozta meg a várt hatást, így végül bevezették a bilpengőt. Legnagyobb tétele az Egymilliárd B.-pengő, vagyis billió pengős volt, előlapján Lendvay Lúcia székesfehérvári lakos szerepelt, hátoldalán értékmegjelöléssel. Ez volt a világon valaha kiadott legnagyobb címletű pénz. A grafikai tervet Horváth Endre készítette. Azonban ez a bankjegy a forint bevezetésének köszönhetően már nem került forgalomba. Az új pénznem bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió (10²⁹) pengőt ért.

Gyűjtők álma
A tétel ma keresett, hiszen forgalomba nem került, kevesekhez jutott el, keveset nyomtattak belőle. Érdekesség, hogy az egymilliárd bilpengő teljes, 35 példányos felvágatlan ívben, illetve ívtöredékekben is ismert. A szóbeszéd szerint a bankból kikerült íveket hazavitték, majd otthon szakszerűtlenül feldarabolták, ezért találkozhatunk a kereskedelmi forgalomban ívben hajtott, nem megfelelő méretű eredeti példányokkal.

A numizmatikai világban több szempont alapján becsüljük meg egy műtárgy értékét. Ebbe beletartozik a ritkasági foka (mekkora példányszámban adták ki és az eltelt idő alatt ebből mennyi maradt meg), állapota és a gyűjtői piacon betöltött keresleti helye. Éppen ezért egy-egy érem vagy bankjegy esetében eltérő vélemények is születhetnek az adott darab értékéről. Nem meglepő tehát, hogy az egymilliárd bilpengő értékét és gyakoriságát illetően szintén eltérő véleményekkel találkoztunk, amikor Ádám János, Endre Csaba és Dombai István numizmatikusokkal beszélgettünk.

Kijelenthető azonban, hogy az egymilliárd bilpengő a pengő rendszer egyik ikonikus darabja, a korszakot gyűjtők rendszeresen keresik, főleg az utóbbi években nőtt meg az érdeklődés nem csak itthon, de a külföldi gyűjtők körében is iránta. Ez természetesen az elkelési árakon is nyomot hagy. A megnövekedett kereslet óhatatlanul maga után vonja a hamisítókat és ügyeskedőket, épp ezért óvatosnak kell lennie a kezdő gyűjtőnek, érdemes szakértő szemre bíznia az eredetiségvizsgálatot, többek között azért is, mert a piacon felbukkanó fázisnyomatok rendre hamisak.

Az ismert tényekből fakadóan sohasem kerül be a boltokba ilyen tétel úgy, hogy otthon a nagyi-dédi által eltett darabot megtalálja a hálás utókor, jellemzően inkább gyűjteményből vagy hagyatékból kerül elő egy-egy tétel. Érdekes, hogy 10 évvel ezelőttiig olykor egy-egy vágatlan ív is fellelhető volt a piacon. Manapság a numizmatikai börzéken találkozni a bankjeggyel, melyet 300-500.000 forint között kínálnak megvételre állapot függvényében.

Szerző: Bakonyi Lilla Fotó: Horváth András (Pénzmúzeum, Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye)