Denár és garas, dukát és guldiner, krajcár és poltura – hosszan sorolhatnánk azoknak a pénzeknek a neveit, amelyekkel elődeink ezer éven át fizettek, illetve részben napjainkba is fizetünk Magyarországon. Sokakban felmerül a kérdés, honnan kapták ezek a pénzek az elnevezésüket? Miért hívják jelenlegi törvényes fizetőeszközünket éppen forintnak? A következő hetekben 12 részes, „Denártól a forintig” című sorozatot indítunk, amelyben a magyar pénzelnevezések etimológiáját járjuk körül.

A cikksorozat negyedik részében a garas pénzelnevezés eredetének járunk utána. Tudtátok, hogy a garas elnevezés, amely napjainkban a szinte semmit nem érő pénz fogalmával kapcsolódik össze, fénykorában, a középkorban a legértékesebb ezüstpénzt takarta? Ezekkel a pénzekkel Te is találkozhatsz majd a Magyar Nemzeti Bank hamarosan megnyíló Pénzmúzeumában, ahol bemutatjuk a közép- és újkori magyar forgalmi pénzeszközöket is.

4. Garas

Mivel a 13. századra a kisméretű ezüstpénz, a dénár már nem tudta kielégíteni a magasabb értékű pénzek iránt támasztott igényeket, a pénzrendszereket a megváltozott gazdasági követelményekhez kellett igazítani. A legkézenfekvőbb megoldásnak a dénár súlyának növelése látszott, így az új pénzek a helyi dénárok többszörös értékében készültek. Mintapéldányuk a Velencében 1202-ben kibocsátott grosso volt, amely 24 helyi dénárral volt egyenértékű. Az elnevezés a latin denarius grossus (vastag dénár) kifejezésből eredt, amelynek ejtésmódja hamarosan igazodott a helyi nyelvekéhez: német nyelvterületen groschen, Angliában groat, míg magyarul garas elnevezés alatt vonult be a köztudatba. A középkorban a legnépszerűbb garasértékű pénzek közé számított a francia gros tournois, a cseh praguer Groschen, illetve a nápolyi gigliato.

A Magyar Királyságban cseh és nápolyi mintákra I. (Anjou) Károly kezdte meg – valószínűleg 1329-ben – a garasértékű ezüstpénzek kibocsátását, viszont ez a folyamat egy évtized után megszakadt. Fia, I. (Nagy) Lajos uralkodása első felében veretett ugyan garasokat, de az 1360-as évektől kezdve nagyjából száz éven keresztül szünetelt az országban ennek a címletnek a kibocsátása. I. (Hunyadi) Mátyás 1467. évi pénzreformjához kapcsolódóan indult újra a garasértékű pénzek verése Magyarországon, ekkor egy aranyforintért 20 garast adtak, míg egy garas öt dénárt ért. Ettől kezdve a garasok kibocsátása folyamatossá vált hazánkban, bár továbbra is másodrendű szerepet játszott a dénárverés mellett, egyes garastípusok kifejezetten ritkaságnak számítanak. Az újkori Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben a 16–17. században változó intenzitással folyt tovább a garasverés, mígnem az I. Lipót korában bevezetett krajcárrendszer végképp kiszorította őket a magyar pénzrendszerből, habár a három krajcár értékű ezüstpénzeket még sokáig garasnak is nevezték.