Denár és garas, dukát és guldiner, krajcár és poltura – hosszan sorolhatnánk azoknak a pénzeknek a neveit, amelyekkel elődeink ezer éven át fizettek, illetve részben napjainkba is fizetünk Magyarországon. Sokakban felmerül a kérdés, honnan kapták ezek a pénzek az elnevezésüket? Miért hívják jelenlegi törvényes fizetőeszközünket éppen forintnak? A következő hetekben 12 részes, „Denártól a forintig” című sorozatot indítunk, amelyben a magyar pénzelnevezések etimológiáját járjuk körül.

A cikksorozat ötödik részében a guldiner pénzelnevezés eredetének járunk utána. Tudtátok, hogy magyar pénzen a verési évszám legelőször a II. Ulászló uralkodása idején 1499-ben Körmöcbányán készült guldinereken került feltüntetésre? Ezekkel a pénzekkel Te is találkozhatsz majd a Magyar Nemzeti Bank hamarosan megnyíló Pénzmúzeumában, ahol bemutatjuk a közép- és újkori magyar forgalmi pénzeszközöket is.

5. Guldiner

A guldiner prototípusa Tirolban született meg, ahol a gazdag schwaz-i bányák hozamából Zsigmond főherceg 1484-ben fél, majd 1486-ban egész súlyú nagy ezüstpénz kibocsátását kezdte meg a hall-i pénzverdében. Ez a pénz egyenértékű volt a rajnai aranyforinttal (rheinische Gulden), ezért guldinernek vagy guldengroschennek (aranygaras) nevezték, súlya miatt időnként unciálisnak. A guldiner már ki tudta váltani értékben az aranypénzt, így hamarosan Tirolon kívül is számos követőre talált. 

Magyarországon szintén tiroli mintára indult meg a guldinerek verése 1499-ben, mégpedig Körmöcbányán. Az 1499-ben vert guldiner volt az első magyar pénz, amelyen már feltüntették a kibocsátás dátumát is. A külföldön készült hasonló jellegű pénzekkel ellentétben a magyar guldinerek nem vettek részt a mindennapi pénzforgalomban, és néhány év után kibocsátásuk megszűnt. Magyarország legendás aranygazdagsága miatt az ország pénzforgalmának nem volt szüksége az aranyforintot értékben kiváltó nagy ezüstpénzre. Ennek következtében a guldiner nem tudott betagozódni a magyar pénzrendszerbe, készítésük csupán néhány éven át, 1499 és 1506 között folyt. A guldinerek kibocsátása hazánkban presztízsokokra vezethető vissza, inkább ajándékozási célból készülhettek, amire több dolog is utal. Egyrészt nem rendelkeztek egységes pénzlábbal, hanem minden darab más és más súlyban készült. A legkönnyebbek 10 gramm körüli súlyától kezdve nagy szóródást mutatnak egészen a közel 60 grammos veretekig. Annak ellenére, hogy a guldiner jellemzően ezüstpénz, a magyar példányoknak ugyanazzal a verőtővel készült arany változatai is ismertek. Az aranyveretű guldinerek viszont már egységes pénzláb alapján készültek, amelynek legkisebb egységét az egy dukát (3,5 gramm) jelentette, vagyis ennek többszöröseiben készültek. A legkönnyebbek a négydukát súlyban készült példányok, de 1506-ból ismertek akár 20 dukát súlyban vert változatok, vagyis közel 70 gramm súlyú aranypénzek. Sok példányt utólag elláttak füllel, vagyis ékszerként is hordhatták őket, de az esetleg királyi ajándékként osztogatott pénzek az ebben a korban még nem létező kitüntetéseket is helyettesíthették.