A főváros élelmezési gondja a világháború utolsó évében megoldásra várt, melyet egy különös értékpapírral, a kölcsönjegyekkel sikerült megoldani. Ezeket nem szánták pénznek, ám korlátozottan mégis fizetőeszközzé váltak. Népszerűsítésükben Karády Katalin és Bajor Gizi is szerepet vállalt.

A probléma
1945 első hónapjaiban a közellátás biztosítása létfontosságúvá vált. A korábban hozott szigorú korlátozások, a takarékosság, a fejadagok, a tiltások, a jegyrendszer nem hoztak megoldást. A készletek kifogytak. Ebben a helyzetben a kormány Vas Zoltánt bízta meg a közellátási feladatok teendőivel. Feladata kiterjedt az élelmiszerek beszerzésére, begyűjtésére és szétosztására is Budapesten és vonzáskörzetében, azonban pénz nem állt rendelkezésre. Ennek előteremtésére fordultak a város lakóihoz. A lakosságnál még kint levő bankjegyek megszerzése és az elakadt pénzforgalom újraindítása miatt a Budapest Nemzeti Bizottság 50 millió pengő értékben élelmezési kölcsönjegyeket bocsátott ki. Az új jegyek fedezetét a székesfőváros ingatlan és ingó vagyona, illetve jövedelme biztosította.

A címletek
A kamatmentes kölcsönjegyeket a Székesfővárosi Nyomda nyomta. Ezeket a hamisítás ellen a bankjegyekhez hasonló büntetőzáradékkal is ellátták. Eredetileg 100, 200 és 500 pengős címleteket akartak forgalomba hozni. Óvatosságból először csak a két kisebb címletet adták ki, az 500-ast nem, ami akkor magas címletnek minősült. Helyette pótlólag 50 pengősöket jelentettek meg 20 millió pengő értékben, hogy a kisebb címletű bankjegyeket is előcsalogassák. A belső kölcsön összege ezzel nem emelkedett, mert ugyanilyen értékű 200 és 500 pengőst zároltak. Véletlenül az ötszázasokból mégis kerültek ki egy pénzintézethez. Ez utóbbiak kivételével 1945. szeptember 1. és december 31. között valamennyi élelmezési kölcsönjegyet visszaváltotta a főváros.

A jegyzés
A jegyeket értékpapírokhoz hasonlóan jegyezni kellett április 25-ig. Sőt, a jegyzést még a kinyomtatott jegyek elkészülte előtt ideiglenes átvételi elismervény ellenében lehetővé tették a budapesti pénzintézetekben. A visszaváltást azoknak a pénzintézeteknek, postatakarékpénztáraknak, adóhivataloknak, egyéb intézményeknek kellett kamatmentesen, levonások nélkül bonyolítani, ahol a jegyeket forgalmazták. A befolyt összeget a közellátási kormánybiztos kezelte, ő utalványozott. Az összegekért vidéken élelmiszerhez tudott jutni a város. A jegyzést az újjáépítéshez szükséges közmunkának kellett tekinteni.

A népszerűsítés
Minden rendelkezésre álló eszközt bevetettek a jegyek népszerűsítésére. Falragaszok, plakátok, a napilapok ecsetelték a jegyzés szükségességét és annak előnyeit. Az Operaházban több díszelőadást tartottak, a kor legnépszerűbb művészeit tudták megnyerni: Karády Katalin, Bajor Gizi színésznőket, Székely Mihály operaénekest, akik ellenszolgáltatás nélkül vállalták a fellépést. A földszinti és a páholyjegyek ára 120 pengő volt, amelyhez a néző 100 pengős élelmezési kölcsönjegyet kapott, így a néző 20 pengőért nézhette meg az előadást. Ekkor Budapesten a napilapok 60 fillérbe, 1 kg liszt 65–80, 1 kg kenyér 80, 1 tojás 5–7,60 pengőbe kerültek. Élen jártak a jegyzésben a szakszervezetek, a gyárak és a vállalatok, akciókat tartottak, például labdarúgó mérkőzések bevételit ajánlották fel a sportegyesületek a kölcsön javára.

A beváltás
Úgy oldották meg a jegyek beváltását, hogy 1945. május 1-jétől december 31-ig adót, lakbért lehetett vele fizetni. Érdekes módon mindössze 4 millió pengőnyi kölcsönjegyet fordítottak adóbefizetésre. Kijelölt üzletekben korlátozottan élelmiszert is lehetett vele vásárolni, tehát készpénzfunkcióval ruházták fel a jegyeket. A kölcsönjegyből visszajáró pénzt készpénzben voltak kötelesek kifizetni. Még magánforgalomban is előfordultak kölcsönjegyek, de az emberek jellemzően inkább fizettek kölcsönjeggyel, mintsem elfogadták volna szívesen azokat.

Az eredményesség
Az élelmezési kölcsönjegy akció sikerességét mind a korabeli, mind az utókor elemzői vegyesen ítélik meg. Bár az elvárt összeget nem tudták elérni, a tervezett 50 millióból mégis jelentős összeg, 27,2 millió folyt be. A hiperinfláció előtti pénzforgalom beindulásához sikeresen hozzájárultak a jegyek, ami a legfontosabb, jelentősen enyhítették a főváros élelmezési gondjait. Viszont a főváros történetében ez volt az első és egyetlen ilyen jellegű kölcsönszerzés, hasonló kibocsátásra nem került sor.

Az MTI 1945. április 25—én, a jegyzés utolsó napján így értékelte az egyedülálló, az értékpapírok és a bankjegyek tulajdonságait ötvöző kölcsönjegyeket:

„Ennek a kölcsönnek a jegyzési és kifizetési története bizonysága a magyar nép élni akarásának és annak, hogy az új demokratikus Magyarország komoly szándékú pénzügyi megalapozásának nincsen és nem is lehet akadálya.”