A pénzek tervezőiről kevés szó esik, pedig munkáikkal nap mint nap találkozunk. Számoljuk fel ebbéli hiányosságainkat és ismerjük meg a 20. század első felének egyik legmeghatározóbb pénztervezőjét és éremművészét, Berán Lajost.

Berán Lajos 1882. június 9-én született Budapesten. Szobrászatot tanult a magyar éremművészként megalapozójának tartott Telcs Edénél. 1903-ban, 21 évesen pályázatot nyert Trefort Ágostonról készített plakettjével. Ennek sikere nyomán határozta el, hogy az éremművészet lesz az ő útja.
Berán egyaránt otthon volt a vert, az öntött érmek technikájában, sőt az acélba metszés területén is. A fémpénzek kötött műfaja kevésbé adott arra lehetőséget, hogy kamatoztathassa kiváló portréábrázoló tehetségét. Amikor indult, a kiírt emlékpénz-pályázatok kivétel nélkül az ő győzelmével végződtek. 1931-ben nevezték ki a m. kir. Állami Pénzverő fővésnöki posztjára – ma ez a poszt a művészeti vezetőnek felelne meg – , ami addigi érmészeti munkásságának elismerését jelentette. Pénzeit a művészi megjelenés és a technikai tudás összhangja jellemzi.

A pengők közül az alábbiak tervezője Berán Lajos:
Ø 2 pengő, ezüst, a 300 éves Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának emlékére, 1935
Ø 2 pengő, ezüst, II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára, 1935
Ø 2 pengő, ezüst, Liszt Ferenc emlékére, 1936
Ø 5 pengő, ezüst, Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulójára, 1930
Ø 5 pengő, ezüst, Horthy Miklós, 1938, 1939
Ø 5 pengő, ezüst Szent István halálának 900. évfordulójára, 1938. Nemzetközi elismerést is elért terve. 1965-ben egy nemzetközi zsűri a világ legszebb pénzének választotta

Ø 5 pengő, alumínium, Horthy Miklós születésének 75. évfordulójára, 1943
Ø 1 és 2 pengő, alumínium, verték 1941 és1944 között
Ø 20 fillér, acél, verték 1941 és 1944 között

Ő tervezte a bolgár 100, 50 és 20 levás pénzérmeket 1930-ban. Kilenc évvel később pedig a Finn Nemzeti Bank felkérésére tervezett 50 márkásokat a közelgő olimpiai játékok tiszteletére, de a megvalósulás és a Tokióban és Szapporóban megrendezendő olimpia a háború kitörése miatt elmaradt.

Tanító célzat
Kötelességének érezte az éremművészet népszerűsítését, erről szakcikkeket is írt. Az érmek nevelő hatását hangsúlyozta. „Az érem tanít, történelmet magyaráz és a művészetek iránti érzésünket fejleszti.” – vallotta. Az éremképek üzenetközvetítő és propaganda szerepét már a római császárkorban felismerték. Ez nem változott az évezredek során. Ebből a szempontból a pénzérem és az emlékérem hasonló módon felhasználható. A tapasztalat szerint a pénzérmék több emberhez jutnak el, mint az emlékérmék, vagy akár a modern kor emlékpénzei, vagy a jubileumi célú forgalmi pénzek, de az emlékérmek szemlélésének az érmek birtokosai nagyobb figyelmet szentelnek. Az éremkedvelő gyűjtők körében pedig egyaránt népszerűek a pénzérmék és az emlékérmék. Ez nem véletlen, hiszen épp Berán Lajos pályája bizonyítja, hogy a művész személye, a verde, a megjelenített téma is lehet azonos. Kiemelkedő történelmi személyiségek és a kortársak portréit is elkészítette, például mesteréét, Telcs Edéét és az Osztrák–Magyar Bank budapesti székházának (a későbbi Magyar Nemzeti Bank székház) tervezőjéét, Alpár Ignácét is az építész 70. születésnapja alkalmából.

Sokoldalú tehetség

Berán aktív tagja volt a Magyar Numizmatikai Társulatnak, ahol többször tartott előadást, például modern kori pénzhamisításról. Számos zsűribe, szakmai bizottságba hívták szakértőként. Érem- és plakettművészetén kívül szobrok és emléktáblák is keze munkát dicsérik a fővárosban és vidéken egyaránt. Több közülük ma is látható, például Budapesten a Petz Samu kút az I. kerületi Szilágyi Dezső téren, az első világháborúban elesett postások emlékére készült dombormű a Főposta falán a Petőfi Sándor utcában, a Hatvani kapu emléktáblája a Kossuth Lajos utcában. A magyar sportplakettek megteremtését Berán nevéhez fűzik, ő emelte az addig kezdetleges szintű sportegyesületi érmeket magas művészi színvonalúra.

Humora miatt csendőrök kezére került

Ha lehetősége nyílt rá – akár az éremfelületeken – humorát is megcsillantotta. Az egyik anekdota szerint Berán egyszer a vonaton utazva zsebéből elővett egy marék 5 pengős próbaveretet és egyik tenyeréből a másikba csörgetve játszott velük. Az utasok megkérdezték, honnan vette ezeket a fényes ezüstpénzeket. „Az éjjel csináltam őket” – felelte meggyőzően. Egy nagyobb állomáson a vonat hosszabb ideig állt, az egyik utas leszállt, majd két csendőr kíséretében tért vissza. Berán Lajosra mutatott. A csendőrök bekísérték, igazoltatták, de szóhoz nem engedték jutni, hiába tiltakozott. Végül nehezen, de sikerült az őrsparancsnok előtt tisztázni magát a pénzhamisítás gyanúja alól.

A két világháború közötti időszak legfoglalkoztatottabb magyar éremművésze 1943-ban, 61 évesen hosszas betegség után elhunyt. Az 1946-ban bevezetett forintrendszer első címletei között nem volt 5 filléres, de hamar kiderül, a pénzforgalom igényli ezt a címletet. Berán özvegyétől sikerült megvásárolni annak a balra néző, pártás leányfej ábrázolásnak a felhasználási jogát, amely az 1948-ban bevezetett 5 filléres előlapjára került. Az alumíniumból vert pénz hivatalosan 1992. szeptember 30-ig volt forgalomban, de 1978-tól már kizárólag a gyűjtők számára a lefóliázott forgalmi sorokhoz vertek évente 30-30.000 darabot, sőt 1990-ben és 1991-ben csak 10.000-t. Ez az egyetlen forint rendszerben vert pénz, amely – ha posztumusz módon is – Berán Lajos nevéhez fűződik.