A pénz, jelenjen meg az érme vagy bankjegy formájában, nem csupán az állami szuverenitás kifejezőeszköze, a gazdasági élet és a kereskedelem mozgatórugója, hanem kora kultúrájának, művészetének és világlátásának hű lenyomata. Az éremképek visszatükrözik a korszak művészeti stílusát, megismerhető rajtuk keresztül a magyar címerfejlődés éppúgy, ahogy az uralkodók portréi vagy a keresztény hitvilág, nem túlzás azt állítani, hogy a pénzek szinte önmagukban képesek átfogóan bemutatni Magyarország évezredes történetét. A következő hetekben nyolcrészes, A magyar pénzek művészete című sorozatot indítunk, amelyben megismerkedhetünk a magyar pénzek jellegzetes éremképi elemeivel a kezdetektől napjainkig.

A pengő pénzrendszer bankjegyei

A Magyar Nemzeti Bank, Magyarország első önálló jegybankja 1924. június 24-én kezdte meg működését, feladatai közé tartozott többek között a bankjegyek kibocsátásának joga. Az új pénzrendszerre történő kötelező átállás 1927. január 1-jén történt meg, az ország első önálló valutája hosszas viták után a pengő elnevezést kapta, a váltópénze a fillér lett. A bankjegykibocsátás remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy az újonnan alakuló állam kifejezze szuverenitását, s ezen túl nemzeti identitását, világképét is. Az MNB által meghatározott irányelvek szerint így a bankjegyek előoldalán magyar történelmi alakokat kellett szerepeltetni, míg a hátoldalon magyar nemzeti témájú festményeket kellett megjeleníteni.

Az bankjegyek első – 1926. március 1-jei keltezéssel ellátott – sorozatának három kisebb címletére a reformkor, illetve az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc ikonikus szereplői kerültek: az 5 pengősre Széchenyi István portréja, a hátoldalon a Lánchíddal és a budai várral, a 10 pengősre Deák Ferenc, a hátoldalon az Országházzal, a 20 pengősön Kossuth Lajos, illetve Mészöly Géza Balatoni halásztanya című festménye látható. Az 50 pengősön II. Rákóczi Ferenc portréja és Lotz Károly Ménes a zivatarban című festménye látható, míg a legnagyobb címleten, az 100 pengősön Mátyás király portréja, míg a hátoldalon a királyi vár kapott helyet. A következő évben kibocsátott, a pengő pénzrendszer legnagyobb értékű címletén, az 1927. július 1-jei keltezésű 1000 pengős előoldalát Zala György aradi Szabadság-szobrának egyik központi alakja, Hungária inspirálta, a hátlap Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című festménye nyomán készült.

Az 1928 és 1932 között forgalomba hozott új bankjegysor a rajtuk szereplő történelmi személyek tekintetében nem sokat változott. A 10 pengőn továbbra is maradt Deák Ferenc az Országház képével, a 20 pengő előlapját is Kossuth Lajos uralta, bár a hátoldalon a Balatoni halásztanyát felváltotta a Magyar Nemzeti Bank székházának képe, de a 100 pengőn is maradt Mátyás király a budai palotával. Jelentős ikonográfiai változás történt az 1932-es 50 pengő esetében, hiszen az előoldalra II. Rákóczi Ferenc helyett Petőfi Sándor portréja került, a hátoldalára pedig Visky János Terelés a Hortobágyon című festménye.

Az 1930-as évek második felében viszont korszakváltás érhető tetten a pengő bankjegyek esetében. Míg korábban neves, a magyar történelemből jól ismert politikusok és uralkodók jelentek meg a bankjegyeken, ettől kezdve parasztlányok portréi kerültek az előoldalra. Ennek hátterében részben az állt, hogy megkezdődött a visszatérés a népművészethez és a magyar hagyományokhoz, másrészt az is közrejátszhatott, hogy igény támadt az újszerű, addig ismeretlen arcképek szerepeltetésére. Így került sor arra, amire korábban nem találunk példát a magyar bankjegygyártásban, hogy élő személyek jelentek meg a bankjegyeken. Az 1936-os 10 pengő előlapján a Madonna-ábrázolás mellé Bőle Mária arcképe került, a hátlapon Stróbl Alajos Szent István lovasszobra látható. Az 1938-as 1 és 5 pengő előoldalát így egy-egy leányarckép díszíti, a hátlapon csupán az értékjelzés került feltüntetésre. Az 1939-es 5 pengős bankjegyen szintén egy női arckép, Bugárdi Ferencné portréja látható, míg a hátoldalra Bezerédi Gyula Tinódi Lantos Sebestyén című szobra került. Ez a tendencia folytatódott az 1940-es évek elején is: a 2 pengősre Rudas Valéria bényi palóclány portréja került, míg a hátoldalt egy földműves pár képe uralja.

Az inflációs pengő bankjegyei részben a korábbi klisék felhasználásával készült, egyre egyszerűbb kivitelben. Az előoldalakon különféle női arcképek váltakoznak a Kossuth-portréval, a hátoldalon időnként csupán az értékjelzés látható, de új elemként feltűnik a csőrében olajágat tartó galamb, a béke szimbóluma is. A legnagyobb elkészült, de forgalomba már nem hozott inflációs bankjegy az 1946. június 3-ai keltezésű 1 milliárd bilpengő volt, előlapján Lendvay Lúcia székesfehérvári lakos arcképével, a hátoldalon értékjelzéssel. 1946. augusztus 1-jén bevezetésre került a forint, és ezzel a korábbitól jelentős mértékben eltérő, új típusú ikonográfia vette kezdetét a magyar bankjegyeken.