Szükség van, ’szükségpénzekre’? A megfogalmazásból még a magyartalan szóismétlés is kivehető, de bizony a kérdés jogos! Mi az a ’szükségpénz’, milyen hatásai vannak, és miért kell időnként bevetni hasonló alternatívákat? Bizony, ahogy mondják, a történelem ismétli önmagát, így időről-időre előkerülnek a „régi, jól bevált megoldások”!
A gazdasági válságok időről-időre felszínre hozzák az alternatív fizetőeszközök iránti igényt. Bár manapság a digitális megoldások kerülnek előtérbe, a történelem során számos alkalommal találkozhattunk a szükségpénzekkel, azaz a rendes pénzforgalom fennakadása idején használt ideiglenes pénzekkel. Használatuk tanulságai ma is érdekesek lehetnek az embereknek. A magyar vonatkozású szükségpénzek egy-egy darabjához, már párszáz forintért is hozzá lehet jutni, de az igazán különleges darabokért, még az aukciós házak is komoly összegeket ajánlanak. Hogy egészen pontosak legyünk, az 550 Ft-os élelmiszerjegytől, a másfél millió forintos német hadifogolytábor saját nyomtatású márkájáig, egészen széles a paletta.
A szükségpénzek története

A szükségpénz olyan fizetőeszköz, amelyet válságos időkben, a hivatalos pénzrendszer meghibásodásakor használtak. Ezek a pénzek helyettesítőként szolgáltak, és gyakran korlátozott földrajzi területen vagy meghatározott időszakra voltak érvényesek.

’Szükség’ az bizony volt már nagyon régen is

A középkorban, amikor egy-egy háború vagy gazdasági válság miatt az érmeverés leállt, városok, céhek és földesurak saját pénzt vertek. Ezek nem hivatalos, de a helyi gazdaságban, bizony elfogadott eszközök voltak, melyek biztosították a kereskedelem működését, hiszen egymás között ezekkel kereskedtek az emberek, így biztosított volt a rendszer túlélése is.

Nemcsak régi példák vannak!
A XX. század elején is voltak már szükséghelyzetek, vagyis az I. Világháború alatt, többször is vezettek be nem hivatalos váltókat. A háborús gazdaságban Németországban és Ausztriában is megjelentek az úgynevezett „Notgeld” szükségpénzek, amelyeket városok és magánvállalatok bocsátottak ki. Ezeket jellemzően kis címletekben nyomtatták, és az inflációs időszakokban gyorsan váltották.

Aztán eljött a Nagy Gazdasági Világválság 1929-ben. Az Egyesült Államok egyes államaiban helyi szükségpénzeket vezettek be, amikor a bankok csődöt mondtak, és készpénzhiány alakult ki.
Még a hadifoglyoknak is saját pénzeik voltak

Nemzetközi egyezmények szabályozták a hadifoglyok helyzetét. 1915-ben Stockholmban hívták össze a hadviselő felek vöröskereszteseit, akik azt a határozatot hozták, hogy a foglyok életfeltételeinek javítására belső használatra tábori pénzek nyomtathatók. A fogva tartóknak megfelelő bánásmódban kellett részesíteni a foglyokat, amibe ellátásuk is beletartozott. Ha munkát végeztettek velük, azért fizetség járt. Készpénzüket letétbe kellett helyezni, ennek fejében adták ki a helyi tábori pénzeket. A szöveg egyes tábori pénzen szerepel is: EZ ÖSSZEG EGY RÉSZÉT KÉPEZI A HADIFOGLYOK RÉSZÉRŐL A TÁBORPARANCSNOKSÁGNÁL LETÉTBE HELYEZETT VAGYONNAK. Szabadulásukkor kapták vissza pénzüket, illetve ekkor váltotta be a tábor vezetősége a tábori pénzeket. A parancsnokságok ezzel több szempontból jól jártak. Egyrészt a szökések esélyét csökkentették azzal, hogy a törvényes fizetőeszközök letétben voltak, a foglyok nem juthattak hozzá A tábori pénzeket viszont kizárólag a tábor területén lehetett felhasználni. Másrészt érdekük volt, hogy a fogvatartottak a polgári lakossággal minél kevesebb kapcsolatba tudjanak lépni, főleg ne üzleti kapcsolatba. Ezért a hadifogolytábor pénzek kibocsátásának oka nem annyira a pénzhiány, hanem sokkal inkább az őrzés, a biztonság és a megelőzés volt. Nem véletlen, hogy itt fordulnak elő a fillérek mellett magasabb címletek, 10 és 20 koronások.

A hadifogolytáborok jellemzően nyomdában rendelték meg a jegyek gyártását, a legtöbbet a Globus Nyomda nyomtatta Budapesten. A rajzolatokat, szövegeket leggyakrabban a táborok küldték be a nyomdához, miután rajztanároknak, művészeknek adták ki a tervezés feladatát. A nyomda litográfiai, azaz kőnyomtatás útján sokszorosította, jellemzően négy-öt színt használtak. Így készültek először a somorjai pénzjegyei.  tábor méretére lehet következtetni a többszörös utánrendelésből. Magyarországon az alábbi településeken adtak ki, akár több alkalommal is, ilyen típusú jegyeket: Antalócz, Boldogasszony, Csót, Dunaszerdahely, Hajmáskér, Kenyérmező (Esztergom), Leibicz, Nagymegyer, Nezsider, Ostffyasszonyfa, Somorja, Sopronnyék és Zalaegerszeg a legénység számára, Városszalónak és Léka pedig a fogoly tisztek számára. A táborok száma ennél nagyobb volt, de ott nem maradt fenn táborpénz kibocsátására adat. A jegyek táboronként eltérően lehetettek magyar, német vagy kétnyelvűek. A címletek 10, 20, 50 fillérre, 1, 2, 5, 10 és 20 koronára szóltak, de ritka volt az a tábor, ahol az összes címletet kiadták.
Külföldön, például Oroszországban, azon belül is Szibériában is készültek magyar vonatkozású hadifogolytábor pénzek.
Bár a hadifogolytábor pénzek eltűntek a világháború lezárása után, a huzamosabb ideig fennálló fémhiány, így az aprópénzek hiánya a papír szükségpénzek egész sorának kibocsátását eredményezte a legtöbbet Szegeden és Budapesten.

A szükségpénzek jellemző formái
A szükségpénz nem mindig papír- vagy fémpénz formájában jelent meg. Erre remek példa, a kupon és jegybevezetés, amit élelmiszerekhez vagy árucikkekhez kötöttek.
Ha megnézünk egy börtönben játszódó filmet, ott pl. mindennek az értéke cigarettában, vagy tárgyakban, esetleg élelmiszerekben mérhető. Persze, ez többnyire fikció, de bizony voltak olyan közösségek, ahol a pénz funkcióját közvetlenül az árucsere vette át.
Vannak egyébiránt alternatív valuták is, ami azt jelenti, hogy helyi közösségek által létrehozott pénzek, amelyek idővel közösségi mozgalommá váltak (pl. LETS rendszerek).
A jelenlegi gazdasági kihívások – például a hiperinfláció Argentínában vagy a bankrendszer problémái Libanonban – rávilágítanak arra, hogy a modern pénzrendszer sem immunis a zavarokra. A digitális pénzek és a kriptovaluták ugyan ma alternatívát jelentenek, de a történelmi tapasztalatok szerint válsághelyzetben az egyszerűbb és közvetlenebb rendszerek is sikeresen működhetnek.
Manapság egyre népszerűbbek a helyi közösségi valuták, például a Bristol Pound (Egyesült Királyság) vagy a Chiemgauer (Németország), amelyek a gazdaság rugalmasságát és az önellátást erősítik.
Tanulságok a mai kor számára
A szükségpénzek története rávilágít arra, hogy válságos időkben az emberek kreatív megoldásokhoz folyamodnak. Bár a modern pénzügyi technológiák forradalmasították a fizetési rendszereket, a történelmi példák arra tanítanak, hogy a decentralizáció és a helyi közösségek ereje kulcsfontosságú lehet a jövő pénzügyi stabilitásának fenntartásában. A szükségpénzek nemcsak a múlt érdekes jelenségei, hanem a mai gazdasági kihívásokra is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak.