A pénz, jelenjen meg az érme vagy bankjegy formájában, nem csupán az állami szuverenitás kifejezőeszköze, a gazdasági élet és a kereskedelem mozgatórugója, hanem kora kultúrájának, művészetének és világlátásának hű lenyomata. Az éremképek visszatükrözik a korszak művészeti stílusát, megismerhető rajtuk keresztül a magyar címerfejlődés éppúgy, ahogy az uralkodók portréi vagy a keresztény hitvilág, nem túlzás azt állítani, hogy a pénzek szinte önmagukban képesek átfogóan bemutatni Magyarország évezredes történetét. A következő hetekben nyolcrészes, A magyar pénzek művészete című sorozatot indítunk, amelyben megismerkedhetünk a magyar pénzek jellegzetes éremképi elemeivel a kezdetektől napjainkig.

Portréművészet

Minden pénz alapvető kritériuma, hogy a kibocsátó személye, amely garantálja a pénz értékét, valamilyen formában azon feltüntetésre kerüljön. Ez lehet az adott államalakulat neve és/vagy címere, a jelenlegi magyar érméken ezt a szerepet a MAGYARORSZÁG felirat, bankjegyek esetében pedig a Magyar Nemzeti Bank neve tölti be ezt a funkciót, ez utóbbi esetben még a jegybank elnökének, illetve két alelnökének a fakszimile aláírása is szerepel. Ahol a kibocsátó neve szerepel, azt tekintjük az előoldalnak. Monarchiákban az uralkodó neve, esetleg ezen kívül a portréja jelzi az előoldalt. A magyar pénzeken viszonylag későn, csak Salamon király (1063–1074) uralkodása idején tűnik fel először az uralkodóportré, igaz, elég sematikus formában. Ettől kezdve szinte minden Árpád-kori uralkodónak ismert olyan verete, amelyen szerepel a portréja. Természetesen ezek az éremportrék koruk technológiai és művészeti színvonalán készültek, az uralkodók képmásán így nyilván nem fedezhetők fel személyes jegyek, ennek hiányában a verőtöveket készítő mesterek legalább arra törekedtek, hogy a királyi felségjelvények szerepeltetésével egyértelművé tegyék a képen látható személy kilétét. Ennek a gondolatnak a mentén mindig szerepelt valamiféle korona, persze nem a magyar Szent Korona, hiszen annak megjelenésére még évszázadokat kellett várni. A korona mellett az uralkodó kezében megjelent a keresztes országalma és a jogar, időnként a kard.

Az Anjou-korban még részben tovább éltek tovább az Árpád-kori hagyományok, így mind I. Károlynak (1301–1342), mind fiának, I. (Nagy) Lajosnak (1342–1382) több verettípusa is ismert, amelyen uralkodóábrázolás látható. A 14. század végére azonban ez a több évszázados tradíció hosszú időre megszakadt, mikor a királyportrék helyét a címerábrázolások vették át. Késő középkori magyar uralkodóinknak – néhány szórványos kivételtől eltekintve – nem ismert olyan pénze, amelyen magukat jeleníttették volna meg.

Jelentős változást hozott a tallérok megjelenése a 16. század derekán. Ez a nagy, nehéz ezüstpénz, amelynek akár négy centiméter meghaladó átmérője már részletesebb ábrázolás megjelenítésének is teret engedett, Európában is csak néhány évtizeddel korábban jelent meg. Magyarországon 1555-ben kezdődött meg a kibocsátásuk, s mivel hazai előzménye nem volt ennek a címletnek, természetesen az osztrák mintát követte. I. Ferdinánd (1526–1564) körmöcbányai tallérjainak előlapján az uralkodó koronás, páncélos mellképe látható profilból, jobbjában jogart, baljában kardja markolatát tartja. A magyar tallérok éremképére a későbbi évszázadokban ez az éremkép vált jellemzővé, miszerint az előlapon az uralkodó képmása, hátlapon címerábrázolás jellemezte. Az Erdélyi Fejedelemségben Báthory Zsigmond fejedelem idején vált általánossá ugyanez az éremkép annyi különbséggel, hogy kezdetben a tallérok előlapján ábrázolt uralkodó nem jogart, hanem buzogányt tartott a jobbjában, míg balját szablyája markolatán nyugtatta.

A 17. század elejétől az aranypénzeken, azaz a dukátokon is megjelent az uralkodó képmása, a Habsburg uralom alatt álló Magyar Királyságban a király álló alakja, Erdélyben inkább a portréja, illetve a mellképe vált általánossá. I. Lipót uralkodásától kezdve a kisebb címleteken, nevezetesen a krajcárértékű pénzeken is általánossá vált a királyportré, sőt Mária Terézia korában az akkor megjelenő réz váltópénzek – denár, poltura – előlapját is a királynő képmása díszítette. Utoljára az 1927-ben bevezetett pengő pénzrendszer érméin találkozunk a kibocsátót megszemélyesítő portréval. Magyarország államformája ugyanis 1946-ig királyság maradt, viszont a király nélküli ország vezetője Horthy Miklós kormányzó volt, az ő portréja látható néhány 5 pengő címletű érmén.

Természetesen a forint pénzrendszer különféle címletű érméjén és bankjegyén láthatóak neves történelmi személyiségek, de ez már nem tekinthető többnek díszítő elemnél: a kibocsátót a MAGYARORSZÁG, illetve a MAGYAR NEMZETI BANK jelenti.