Már a Hunyadi filmsorozat egyik rendezőjeként dolgozott, amikor a tavalyi év végén kiderült: az Aranyvonat legendája című dokumentum-játékfilmje Cannes-ban Ezüst Delfin díjat nyert. Szász Attila filmrendezővel beszélgettünk a nemzetközi elismerésről, jelenlegi munkáiról, valamint terveiről, melyek között szerepel romantikus ifjúsági scifi, tabutémákat feszegető lélektani horror és történelmi témájú film.

Az Ön által rendezett Az Aranyvonat legendája című film a történelmi dokumentumfilmek kategóriában Ezüst Delfin díjat nyert Cannes-ban. A film annak történetét meséli el, hogyan mentették ki a II. világháborúban hazánk 30 tonnányi aranykészletét és devizatartalékát az életüket kockáztató nemzeti banki tisztviselők. Mennyire kellett beleásnia magát a magyar történelem e szakaszába a film megrendezése előtt?

Nagyon mélyen bele kellett magam ásni a témába, hogy hitelesen tudjunk róla mesélni. A hónapokig tartó kutatómunkában természetesen komoly segítséget nyújtott az MNB számos archív anyaggal, valamint Botos János történész, aki a legkisebb részletekig beavatott minket a történetbe.

Óriási segítséget jelentett Lányiné Engelmayer Ágnes is, aki személyesen élte meg az aranymentést, 14 éves volt, amikor az Aranyvonaton utazott.
90 éves kora ellenére megdöbbentően élénken emlékszik vissza az eseményekre, és rendkívül érzékletesen tud mesélni, ami számos fontos részlettel gazdagította a történetünket. A forgatókönyv végül Köbli Norbert segítségével született meg, akivel összeszokott páros vagyunk – korábban olyan filmeken dolgoztunk együtt, mint az Örök tél, a Félvilág vagy az Apró mesék. Norbi ezúttal dramaturgként működött közre, segített az események és szereplők tömegéből kiválogatni azokat a kulcsmomentumokat és karaktereket, amik és akik köré fel lehetett fűzni a történet gerincét.

A film alapvetően dokumentumfilm, játékfilm betétekkel kiegészítve. Hogyan sikerült elérnie, hogy az alkotást még a történelmi filmekre kevésbé nyitott fiatalok is érdeklődve nézték végig?

Mi csak reméljük, hogy valóban megnézik a filmet a fiatalok is. Fontos történet ez, és nagyon kevesen ismerik.
Sokan hallottak az Aranyvonatról, de nagyon kevesen tudják, hogy melyik Aranyvonat is ez, és mi történt pontosan. Szerettük volna minél élvezetesebben elmesélni ezt a történetet, kellő mennyiségű érzelemmel és feszültséggel.
Csak annyi adattal és információval, ami még könnyen befogadható. Ügyeltünk arra, hogy a film hossza 40 perc alatt maradjon, hogy akár egy iskolai tanóra alatt le lehessen vetíteni.
Ez úgy tűnik, bevált: a film bekerült az iskolák falai közé: a „Történelem és pénzügyek” című, 12. osztályos tanulóknak szóló tankönyvben szerepel a film linkje.
Reméljük, ez olyan fejezet lesz, ami könnyen bevésődik nekik.

Ismert színészeket, így Bede-Fazekas Szabolcsot vagy Kovács Lehelt sikerült megnyerni a filmben való részvételre, a film összes karaktere kiválóan lett megválasztva. Hogyan sikerült mindent összeszervezni úgy, hogy a film forgatásakor még tombolt a covid?

A járvány valóban beleszólt a szereposztásba, a forgatás előtti napokban több főszereplőt is újra kellett castingolni, mert az eredetileg kiválasztott színészek tesztje pozitív lett.
Ráadásul sok a gyerekszereplő is a filmben, akiket jóval nehezebb lett volna pótolni, de őket szerencsére elkerülte a covid.
A 90 éves Ágnes miatt is aggódtunk, úgy vigyáztunk rá, mint a hímes tojásra. Ráadásul a covid még a film utómunkájára is kihatott: a narrátort is cserélnünk kellett az utolsó pillanatban egy pozitív teszt miatt. De a lényeg, hogy mindenki, aki végül bekerült a filmbe, fantasztikus munkát végzett.

Már a film első percében egy feszült helyzetben találjuk magunkat, és ez a feszültség, izgalom az utolsó pillanatig megmarad. Az egymást követő események bemutatják, hogyan próbálták a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől Nyugatra menekíteni az ország vagyonát és értékes történelmi dokumentumait. A rendezés során mennyire sikerült vegyíteni az akciódús elemeket az emberi sorsokkal?

A legnagyobb kihívás az volt, hogy ebben a rövid formátumban hogyan találjunk helyet az olyan pillanatoknak, amelyek nem az információkat közvetítik, hanem érzelmileg mozgatják meg a nézőt, és hogy a kereteinken belül hogyan csempésszünk látványt, némi akciót és átélhető feszültséget is a jelenetekbe. Nem illusztrálni szerettük volna az eseményeket a dramatizált jelenetekkel, hanem a játékfilmes jeleneteket szerettük volna összekötni a dokumentarista eszközökkel, az archív anyagokkal és az interjúkkal, hogy ezek a formátumok hatásosan egészítsék ki egymást.
A narrátorszövegnek pedig úgy kellett összefognia az egészet, hogy közben ne váljon tolakodóvá, és ne rángassa ki a nézőt a megszülető érzelmi pillanatokból. Talán ezzel küzdöttünk legtöbbet a vágás során, ezért is írtuk újra és újra az összekötő narrációt.

Jelenleg min dolgozik, s a közlejövőre vannak-e filmtervei?

Jelenleg a Hunyadi című sorozatnak vagyok az egyik rendezője, lassan másfél éve dolgozom ebben a produkcióban. Az elmúlt néhány év során sok filmterv gyűlt össze a fiókomban.
Ezek között vannak olyan műfajú projektek is, amilyeneket eddig nem volt lehetőségem készíteni, köztük romantikus ifjúsági sci-fi és tabutémákat feszegető lélektani horror is. És természetesen vannak köztük történelmi témájú filmek is, számomra lenyűgöző, filmvászonra való igaz történetekkel, amelyeket nagyon szeretnék elmesélni. Egyébként közéjük tartozik az Aranyvonat története is.
A kutatómunka során rengeteg olyan részletre és információra bukkantunk, amiket idő hiányában ki kellett hagynunk a dokumentumfilmből, egy mozifilm verzióban viszont gyönyörűen elférnének. Sodró lendületű, izgalmas, érzelmes, háborús kalandfilmet lehetne ebből a sztoriból csinálni, tele emberi drámákkal.
Az én fejemben már össze is állt ennek a játékfilmnek a forgatókönyve, akár holnap el lehetne kezdeni írni – ha lenne rá igény.

Az Aranyvonat legendája c.dokumentum-játékfilm azt a veszélyekkel teli időszakot mutatja be, amikor a II.világháború utolsó hónapjaiban a jegybank dolgozói hősies helytállással menekítették ki Magyarország aranykészletét a szovjet és a német eltulajdonítás elől. 1945. januárjában a banktisztviselők egy Ausztriába tartó vonaton vitték biztonságba az ország harminc tonna aranykészletét, nagy összegű devizatartalékát, valamint sok egyéb értékes dokumentumot, például Mátyás király Corvináit. A 230 elkötelezett dolgozó – családtagjaikkal együtt csaknem hétszáz fő, köztük gyermekek – úgy érkeztek ki az ausztriai Spital am Pyhrnbe, hogy nem tudták, meddig kell majd ott élniük és védeniük a nemzeti kincseket. A magyar nemzet érdekeit szolgáló dolgozókat hazatértükkor kirekesztés várta köszönet helyett. A helytállás elismerésére több mint fél évszázadot kellett várni: elsőként 2005-ben a Járai Zsigmond vezette MNB mondott köszönetet a hősies szolgálatért, később a Matolcsy György által irányított MNB adott megbízást a dokumentumfilm elkészítésére. Az MNB Aranykönyvében külön fejezet mutatja be e kalandos időszakot.

Szász Attila (50) Balázs Béla-díjas televíziós-és filmrendező, producer, forgatókönyvíró a Színház és Filmművészeti Főiskolán producerként diplomázott 1996-ban. Filmkritikusként kezdte pályafutását, majd megalapította saját filmes cégét. 2001-ben forgatta le első reklámfilmjét, számos multinacionális cégnek is dolgozott. Munkásságát 2017-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el, egy évvel később a montreali filmfesztiválon a legjobb rendezés díját kapta az Örök tél c.filmje. Legismertebb alkotásai: A berni követ, Félvilág, Örök tél, Apró mesék.

forrás: https://tudas.hu/interju-szasz-attila-filmrendezovel/